Milyen újdonságokat rejt a rendszerem, "Az evolúció filozófiája"?
Címszavakban a következő fogalmakat említem meg az újdonságokkal kapcsolatban:
Az egymással oksági kapcsolatban lévő dolgaink, tulajdonságaink legfontosabbika talán az, hogy:
Folytatni!
2. Újdonság: Az evolúció működése új értelmezése:
Mivel az élet fennmaradása gyakorlati megvalósítását rendszer-szinten az evolúció végzi - pontosabban, evolúciónak nevezzük azt az alkalmazkodási-szelekciós folyamatot, amelynek a révén az élet fennmarad - itt azt boncolgatom, hogy szerintem mindez hogyan, milyen eszközökkel és módon történik.
Az evolúciós alkalmazkodás alapja az, hogy az utódok természetesen valamiben mindig különböznek génjeikben a szülőktől, és mindig annak a változatnak, annak az utódnak a génjei sokasodnak el a nagyobb számú utódban, amelyik a megváltozott külső - és immár a belső! - körülményekhez a legjobban képes alkalmazkodni, és a legtöbb életképes utódot tudja létrehozni.
Nekem már az ember előtti idők gén-mutációival kapcsolatban is az a sejtésem, hogy a mutációk nem véletlenszerűen jönnek létre, hanem célzottan; a gén-változások olyan irányban történnek, amely segíti az alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez. A célzott gén-változásokkal ugyanis szerintem sokszorosan, akár nagyságrendekkel gyorsabban képes egy faj alkalmazkodni, és nagy környezeti változások esetén ez a kipusztulás elkerülését jelentheti...
Az embernél a mutációk szerintem mindenképpen célzottan jönnek létre, ezt én már kb. 15-20 évvel ezelőtt is sejtettem, le is hülyéztek emiatt az interneten az Index Fórumban a hivatásos evolúció-kutatók, ezzel szemben ma már prof. Bereczkei Tamás, a Pécsi Egyetem Evolúciós Pszichológia Kutató Csoportja vezetője arról beszél, hogy az ún. ösztön-gének és a kultúrális evolúció között kapcsolat áll fenn; ez szerintem csakis azt jelentheti, hogy kétirányú kommunikáció zajlik köztük. Ez pedig ugye azt jelenti, hogy a változások nemcsak a gének, az elődök irányából érvényesülhetnek az élő egyed felé, hanem az élő egyedben is változik élete során a gének információ-tartalma. Így a környezeti változások iránya, mibenléte, mértéke beíródik a DNS-be, és a DNS tartalma ezeknek a változásoknak a figyelembevételével alakul át egy kicsit, olyan módon, hogy a majdani utód-egyed minél könnyebben képes legyen alkalmazkodni az új, megváltozott körülményekhez. Ennyit Kuhn mondásáról, aki szerint "az új paradigma mindig egy sejtéssel kezdődik"...
A génjeink információiban rejtőző "tervrajz" alapján az anya testében megtestesül, kifejlődik az utód, ez a genetikai információk viszonylag kis részét igényli. A DNS túlnyomó részét a legújabb kutatások szerint (Chomsky és mások eredményei alapján) a természet arra fordította az embernél, hogy az emberi nyelv algoritmusainak, működési törvényszerűségeinek az elsajátítását segítse, sőt, állítólag a kutatóknak még kétoldalú kommunikációt is sikerült folytatnia a DNS-nek eme részével!...
És máris a lelkiismeret gyakorlati megvalósulásánál vagyunk: a DNS-ünkben kapott viselkedési és gondolkodási minták és persze a DNS-ben öröklött tapasztalatok, információk felhasználásával létrejött a lelkiismeret, a DNS-ünknek az elménk és a genetikai anyagunk közti gondolati, tehát lényegében nyelvi kommunikációja. Az ösztöneink beszélnek hozzánk, és mi válaszolunk, párbeszéd zajlik minden bizonnyal az ösztöneink és az elménk között!
-. Újdonság
Az érték, az értékek, az értékrend
új értelmezése, származtatása
Szerintem minden dolog, cselekedet és tulajdonság értékét az határozza meg, hogy mennyire hasznos az evolúció, az élet fenntartása számára;
Így a legfőbb emberi értékek: az erkölcsösség, az igazságosság, a szolidaritás, a közösség számára hozott áldozat, a hűség, a szeretet, a szerénység, a méltányosság, az irgalom, az együttérzés, a boldogság, a szépség, az egészség, az ész, a hősiesség, a bátorság, stb.
A tisztességes, értékes ember az értékek, mint mértékek mentén él; az értékessége mértékét, fokát pedig az erkölcsössége mutatja meg, tehát hogy milyen mértékben képes az értékek szerint élni.
Az életfenntartó ösztöneink meghatározó szerepe az életünk minden pillanatában, az emberi élet minden mozzanatával kapcsolatban;
- 1. Az erkölcs fogalma, értelmezése
- 2. Az evolúció és a kétirányú kommunikáció a génjeink és a tudatunk, a génjeink és a kultúrális evolúció között; evolúciós alkalmazkodás, mutációk
- 3. A lelkiismeret
- Az erkölcsösség akkor valósul meg, ha követjük a lelkiismeretünk szavát, és olyan mértékben vagyunk erkölcsösek, amilyen mértékben követtük a lelkiismeret sugalmazásait
- Az erkölcs és az erkölcstelenség meghatározása, mint a helyes út vagy a könnyebb út választása
- 4. A vágyak rendszere, az ösztönös késztetések betartatására
- 5. A közösségi ösztön (falka-ösztön);
- Ösztönös késztetéseink, a falka-ösztön és a rangsor-ösztön uralkodó szerepe, a hamis önbecsülés és a hamis közösségi érzés kialakulása
- 6. A hamis közösségi ösztön
- 7. Az önbecsülési kényszer (a rangsor-ösztön)
- 8. A hamis önbecsülés kényszere
- 9. az evolúciós jutalmazó érzések
-10. Az evolúciós bűntető-elrettentő érzések
-11. A jóravivő késztetéseink
-12. A rosszravivő késztetéseink
-13. Az érték, az értékek, az értékrend új értelmezése, származtatása
-14. Az istenség;
1. Újdonság: Legfőképpen az erkölcs értelmezésében. Nálam
"Az erkölcs a létfontosságú küzdelmünk saját elfajult vágyaink ellen, és azt a rombolást ellensúlyozza, amelyet az ember hedonista, opportunista, hazug, önámító-képmutató természete, élvezethajszolása okoz az evolúció hatékonyságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben."
Az eddigi megközelítéshez, felfogáshoz képest, amely egészen mostanáig az erkölcsösség látható tüneteit tárgyalta és megmaradt a felszínen, a tünetek szintjén, az én filozófiám és erkölcstanom igyekszik lehatolni az emberi élet legmélyebb bugyraiba, a legáltalánosabb összefüggéseket megtalálni az élet, az erkölcs, az ösztöneink, a lelkiismeret és az emberi természet között.
Tehát a legelső és legfontosabb újdonság, hogy abból indulok ki, hogy az emberi élet elsődleges célja (is) az élet fenntartása, folytatása, és a legújabb kutatások szerint az emberi személyiséget túlnyomórészt az életfenntartó ösztöneink befolyásolják, a tudat szerepe viszonylag csekély.
3. Újdonság:
A lelkiismeret
A harmadik nagy újdonság tehát a lelkiismerettel kapcsolatos, annak létrejöttével, működésével, az emberi életben és az erkölcs működésében betöltött szerepével.
Szerintem a lelkiismeret az élet fenntartásához szükséges magatartást sugallja állandóan, minden helyzetben. Tehát ha betartjuk az ő utasításait, akkor van a legnagyobb esélyünk a túlélésre, az életünk és az utódaink élete fenntartására. De mivel ez mindig több energia-felhasználással jár, mint ha semmit nem csinálunk vagy valami alibi-cselekvést (pl. a "könnyebb út"-at választjuk), a helyes út választása mindig többlet-nehézségeket jelent számunkra a könnyebb úthoz képest. A "könnyebb út" választása lényegében az erkölcstelenséget, a "helyes út" választása pedig az erkölcsösséget jelenti az adott mozzanatnál.
Mivel a vágyainkat mindenképpen ki akarjuk elégíteni, hiszen az végtelenül vonzó, kellemes alternatíva, a gyenge jellemű ember legtöbbször a pótlékhoz, a pótcselekvéshez folyamodik. Tehát nem vállalja föl a helyes úttal, a lelkiismeret szavának a betartásával járó nehézségeket, és a "könnyebbik utat" választja, mert ez sokkal kényelmesebb neki. Egyszerűen elcsalja az evolúciós feladatai elvégzését. De avégett, hogy a lelkiismerete ne kínozza, saját magával ösztönösen elhiteti, hogy ő igenis elvégezte az evolúciós feladatait. Ezt a csalást befelé az önámítás, az öncsalás segítségével, kifelé a külvilág felé pedig a képmutatással, a hazugsággal éri el.
A nehézségeket megtakarítja, de a lelkifurdalást nem lehet kiiktatni, és valójában súlyos árat fizet a gyengeségéért, a csalásáért: lelkibetegségek, pszichoszomatikus eredetű testi
betegségek kínozzák emiatt, és/vagy a mámorba menekül a bódítószerek segítségével, mint az alkohol, a kábítószer; vagy az általa megválasztott aljas, uszító politikusok által felkínált érzelmi pótlékokban próbál megnyugvást találni: a bűnbakképzésben, a kirekesztésben, a rasszizmusban stb.. Mindegyik változatnál ő a vesztes, még ha ez az elején nem látszik is...
Ezen a mozzanaton múlik az erkölcsösségünk!
És az, hogy milyen mértékben vagyunk erkölcsösek, attól függ, hogy milyen mértékben tartjuk be a lelkiismeretünk sugalmait.
A későbbiekben, az "öntranszcendencia" címszónál láthatjuk majd, hogy ez a fogalom egyszerűen ugyanaz, mint a lelkiismeret, és abban kapcsolódunk a most következő ponthoz is, hogy a lelkiismeret, tehát az öntranszcendencia az ösztöneinkből származik.
Nyilván van a lelkiismeretnek egy olyan része, összetevője is, amely nem az öröklött genetikai anyagunkból származik, hanem az egyéni életünk során szerzett tapasztalatoknak a beépítéséből. Szép kutatási feladat lesz többet megtudni erről a folyamatról, a lelkiismeret ösztönös és tudatos "származású" összetevőjének a végső eredmény, a lelkiismeret aktuális intelmébe való beépüléséről, arányáról, szintéziséről.
4. Újdonság:
A vágyak rendszere (az ösztönös késztetéseink betartatására),
szerepének, működésének a leírása.
Ahogyan már nagyon röviden a Bevezetés elején írtam, az evolúció folyamán kialakult az emberben a vágyak rendszere. Ha engedelmeskedünk az életfenntartó ösztöneink késztetéseinek, akkor az ösztöneink, nyilván az elménkkel együttműködve, kielégítik a létező legvonzóbb, legvágyottabb érzésekkel, örömmel, boldogsággal, büszkeséggel, stb. a vágyainkat. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk az ösztöneink által kijelölt feladatokkal járó nehézségeket, elvégezzük ezeket a feladatokat, és ezáltal a helyes, az erkölcsös úton maradunk és nem ártunk az evolúció menetének, hatékonyságának, és nem veszélyeztetjük az élet fennmaradását.
Ha azonban ez nem történik meg, és a könnyebb utat választjuk, akkor nemhogy kellemes érzéseket nem kapunk, hanem a mulasztásunkkal arányos bűntető-elrettentő érzéseket kell elszenvednünk, mint a félelem, a szorongás, akár az őrületig vagy a halálig menően.
Ugyanis a könnyebb út választása (a később részletezendő módon) mindig csalással (saját magunk és a külvilág becsapásával), a valóság meghamisításával jár, és ha az evolúció során hamis kiindulási adatok alapján hozzuk meg a döntéseinket, akkor súlyos veszélybe kerül az életünk és általában, az élet folytatódása, fennmaradása.
Az ösztönös késztetéseink két fő csoportba sorolhatók:
a közösségi ösztön (a falka-ösztön) és
a rangsor-ösztön (az önbecsülési kényszer ösztöne)
5. Újdonság:
A közösségi ösztön
Mivel a közösség ereje, összefogása óriási erőt és hatékonyságot előnyt hoz nekünk és utódainknak a más fajokkal, vagy akár a saját fajunk más közösségekhez tartozó egyedeivel, csoportjaival folytatott küzdelmekben, így az vált az egyik legfontosabb ösztönünkké, hogy lehetőleg minél nagyobb közösséghez tartozzunk.
Az emberi természet esendő, könnyebb utat kereső jellege miatt azonban sajnos a közösséghez való hűségünket is a könnyebb úton járva igyekszünk bizonyítani, a közösségi érzés helyett csak "a hamis közösségi érzést" próbáljuk felmutatni.
6. Újdonság:
a hamis közösségi ösztön
Tehát ahelyett, hogy saját magunk áldozatokat hoznánk a közösségért, a mások áldozatait igyekszünk kisebbíteni, hitelteleníteni, vagy éppen a hamis megmentő szerepében tetszelgünk, tehát azt a benyomást próbáljuk kelteni, mintha mi mentenénk meg a közösségünket bizonyos külső támadások, behatolások ellen. Így aztán egyes személyeket vagy csoportokat igyekszünk a közösségünk ellenségeiként beállítani, vagy nem is létező külső veszélyeket kreálunk, és nagy bátran "fellépünk" ezek ellen a nem is létező külső veszélyek ellen. Belső, a közösségünkhöz tartozó személyekről vagy csoportokról - legtöbbször politikai ellenfeleinkről - pedig azt próbáljuk bebizonyítani, hogy ők valójában a közösségünk ellenségei, és igyekszünk elérni, hogy őket a közösségünk kirekessze, megbélyegezzék őket.
Ez az ösztönös alapja a rasszizmusnak és az egyéb, a kirekesztésen alapuló gyűlöletkeltésnek.
7. Újdonság:
Az önbecsülési kényszer (a rangsor ösztön) újfajta értelmezése:
Az egyénnek elemi létérdeke, hogy a közösségen belüli rangját, befolyását, tekintélyét, elismertségét minél magasabbra emelje. Ugyanis a közösség erőforrásaihoz való hozzáférés arányos a ranggal, a közösségen belüli tekintéllyel. Erre őt a természet az evolúció során kifejlődött önbecsülési kényszer segítségével igyekszik kényszeríteni.
Az önbecsülési kényszer tehát arra igyekszik ösztönözni az embert, hogy minél nagyobb mértékben fejlessze magát, minél értékesebbé tegye magát a közösség, az élet fennmaradása számára, és így növelje rangját, tekintélyét.
Persze ennek is létezik a "könnyebb út" választása által jelentett "változata: a hamis önbecsülés kényszere
8. Újdonság:
A hamis önbecsülés kényszere, hétköznapi nevén
A hamis önbecsülés
újfajta magyarázata:
A hamis önbecsülés azáltal keletkezik bennünk, hogy az önbecsülés érzését nem saját magunk fejlesztésével, értékesebbé tételével érjük el, hanem csak ennek a látszatát próbáljuk kelteni; azáltal, hogy magunk fejlesztése helyett a vetélytársakat sározzuk, kicsinyítjük, megítéltetésüket rontjuk, ezáltal a saját értékességünk a közösségünkön belül relatíve megnövekszik. Tehát az egyén csaló, öncsaló módon saját magával ösztönösen elhiteti, hogy ő valóban olyan értékes, tekintélyes személyiség, mint ahogyan szeretné, és a külvilággal szintén ösztönösen ugyanezt akarja elhitetni csalással, hazugsággal és képmutatással.
9. Újdonság
Az (evolúciós) jutalmazó érzések
Címszavakban a következő fogalmakat említem meg az újdonságokkal kapcsolatban:
Az egymással oksági kapcsolatban lévő dolgaink, tulajdonságaink legfontosabbika talán az, hogy:
1. Újdonság
Az életfenntartó ösztöneink meghatározó szerepe
Az emberi viselkedést a legutóbbi kutatások szerint túlnyomórészt az ösztöneink befolyásolják, és nem a tudatunk, tehát az ember lényegi tevékenysége "a tudat alatt" zajlik!Folytatni!
2. Újdonság: Az evolúció működése új értelmezése:
Mivel az élet fennmaradása gyakorlati megvalósítását rendszer-szinten az evolúció végzi - pontosabban, evolúciónak nevezzük azt az alkalmazkodási-szelekciós folyamatot, amelynek a révén az élet fennmarad - itt azt boncolgatom, hogy szerintem mindez hogyan, milyen eszközökkel és módon történik.
Az evolúciós alkalmazkodás alapja az, hogy az utódok természetesen valamiben mindig különböznek génjeikben a szülőktől, és mindig annak a változatnak, annak az utódnak a génjei sokasodnak el a nagyobb számú utódban, amelyik a megváltozott külső - és immár a belső! - körülményekhez a legjobban képes alkalmazkodni, és a legtöbb életképes utódot tudja létrehozni.
Nekem már az ember előtti idők gén-mutációival kapcsolatban is az a sejtésem, hogy a mutációk nem véletlenszerűen jönnek létre, hanem célzottan; a gén-változások olyan irányban történnek, amely segíti az alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez. A célzott gén-változásokkal ugyanis szerintem sokszorosan, akár nagyságrendekkel gyorsabban képes egy faj alkalmazkodni, és nagy környezeti változások esetén ez a kipusztulás elkerülését jelentheti...
Az embernél a mutációk szerintem mindenképpen célzottan jönnek létre, ezt én már kb. 15-20 évvel ezelőtt is sejtettem, le is hülyéztek emiatt az interneten az Index Fórumban a hivatásos evolúció-kutatók, ezzel szemben ma már prof. Bereczkei Tamás, a Pécsi Egyetem Evolúciós Pszichológia Kutató Csoportja vezetője arról beszél, hogy az ún. ösztön-gének és a kultúrális evolúció között kapcsolat áll fenn; ez szerintem csakis azt jelentheti, hogy kétirányú kommunikáció zajlik köztük. Ez pedig ugye azt jelenti, hogy a változások nemcsak a gének, az elődök irányából érvényesülhetnek az élő egyed felé, hanem az élő egyedben is változik élete során a gének információ-tartalma. Így a környezeti változások iránya, mibenléte, mértéke beíródik a DNS-be, és a DNS tartalma ezeknek a változásoknak a figyelembevételével alakul át egy kicsit, olyan módon, hogy a majdani utód-egyed minél könnyebben képes legyen alkalmazkodni az új, megváltozott körülményekhez. Ennyit Kuhn mondásáról, aki szerint "az új paradigma mindig egy sejtéssel kezdődik"...
A génjeink információiban rejtőző "tervrajz" alapján az anya testében megtestesül, kifejlődik az utód, ez a genetikai információk viszonylag kis részét igényli. A DNS túlnyomó részét a legújabb kutatások szerint (Chomsky és mások eredményei alapján) a természet arra fordította az embernél, hogy az emberi nyelv algoritmusainak, működési törvényszerűségeinek az elsajátítását segítse, sőt, állítólag a kutatóknak még kétoldalú kommunikációt is sikerült folytatnia a DNS-nek eme részével!...
És máris a lelkiismeret gyakorlati megvalósulásánál vagyunk: a DNS-ünkben kapott viselkedési és gondolkodási minták és persze a DNS-ben öröklött tapasztalatok, információk felhasználásával létrejött a lelkiismeret, a DNS-ünknek az elménk és a genetikai anyagunk közti gondolati, tehát lényegében nyelvi kommunikációja. Az ösztöneink beszélnek hozzánk, és mi válaszolunk, párbeszéd zajlik minden bizonnyal az ösztöneink és az elménk között!
-. Újdonság
Az érték, az értékek, az értékrend
új értelmezése, származtatása
Szerintem minden dolog, cselekedet és tulajdonság értékét az határozza meg, hogy mennyire hasznos az evolúció, az élet fenntartása számára;
Így a legfőbb emberi értékek: az erkölcsösség, az igazságosság, a szolidaritás, a közösség számára hozott áldozat, a hűség, a szeretet, a szerénység, a méltányosság, az irgalom, az együttérzés, a boldogság, a szépség, az egészség, az ész, a hősiesség, a bátorság, stb.
A tisztességes, értékes ember az értékek, mint mértékek mentén él; az értékessége mértékét, fokát pedig az erkölcsössége mutatja meg, tehát hogy milyen mértékben képes az értékek szerint élni.
Az életfenntartó ösztöneink meghatározó szerepe az életünk minden pillanatában, az emberi élet minden mozzanatával kapcsolatban;
- 2. Az evolúció és a kétirányú kommunikáció a génjeink és a tudatunk, a génjeink és a kultúrális evolúció között; evolúciós alkalmazkodás, mutációk
- 3. A lelkiismeret
- Az erkölcsösség akkor valósul meg, ha követjük a lelkiismeretünk szavát, és olyan mértékben vagyunk erkölcsösek, amilyen mértékben követtük a lelkiismeret sugalmazásait
- Az erkölcs és az erkölcstelenség meghatározása, mint a helyes út vagy a könnyebb út választása
- 4. A vágyak rendszere, az ösztönös késztetések betartatására
- 5. A közösségi ösztön (falka-ösztön);
- Ösztönös késztetéseink, a falka-ösztön és a rangsor-ösztön uralkodó szerepe, a hamis önbecsülés és a hamis közösségi érzés kialakulása
- 6. A hamis közösségi ösztön
- 7. Az önbecsülési kényszer (a rangsor-ösztön)
- 8. A hamis önbecsülés kényszere
- 9. az evolúciós jutalmazó érzések
-10. Az evolúciós bűntető-elrettentő érzések
-11. A jóravivő késztetéseink
-12. A rosszravivő késztetéseink
-13. Az érték, az értékek, az értékrend új értelmezése, származtatása
-14. Az istenség;
-15. A transzcendencia;
-16. Az öntranszcendencia;
-17. Az önmagában való
-18. Az életfenntartó ösztöneink meghatározó szerepe az életünk minden pillanatában, az emberi élet minden mozzanatával kapcsolatban;-17. Az önmagában való
- A tudatalatti korszerű meghatározása;
- Az erkölcs abszolút követelményeken alapuló és nem az egyéntől és közösségtől függő fogalom; stb.,
- Platon idealizmusa és az evolúció filozófiája illetve az ösztönös késztetések közti rokonság
- Az intuíció és az ösztönös késztetések kapcsolata
- Az idealizmus és az ösztönök kapcsolata;
- Az idealizmus és a materializmus kapcsolata;
- Az összes fontos fogalom újrafogalmazása az elméletem fényében
Tehát az írásom a teljes filozófiát átrendezi, egy teljesen új, az eddigitől teljesen eltérő nézetrendszert, új paradigmát hoz létre.
Az újdonságok egyenként:
Az újdonságok egyenként:
1. Újdonság: Legfőképpen az erkölcs értelmezésében. Nálam
"Az erkölcs a létfontosságú küzdelmünk saját elfajult vágyaink ellen, és azt a rombolást ellensúlyozza, amelyet az ember hedonista, opportunista, hazug, önámító-képmutató természete, élvezethajszolása okoz az evolúció hatékonyságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben."
Tehát a legelső és legfontosabb újdonság, hogy abból indulok ki, hogy az emberi élet elsődleges célja (is) az élet fenntartása, folytatása, és a legújabb kutatások szerint az emberi személyiséget túlnyomórészt az életfenntartó ösztöneink befolyásolják, a tudat szerepe viszonylag csekély.
3. Újdonság:
A lelkiismeret
A harmadik nagy újdonság tehát a lelkiismerettel kapcsolatos, annak létrejöttével, működésével, az emberi életben és az erkölcs működésében betöltött szerepével.
Szerintem a lelkiismeret az élet fenntartásához szükséges magatartást sugallja állandóan, minden helyzetben. Tehát ha betartjuk az ő utasításait, akkor van a legnagyobb esélyünk a túlélésre, az életünk és az utódaink élete fenntartására. De mivel ez mindig több energia-felhasználással jár, mint ha semmit nem csinálunk vagy valami alibi-cselekvést (pl. a "könnyebb út"-at választjuk), a helyes út választása mindig többlet-nehézségeket jelent számunkra a könnyebb úthoz képest. A "könnyebb út" választása lényegében az erkölcstelenséget, a "helyes út" választása pedig az erkölcsösséget jelenti az adott mozzanatnál.
Mivel a vágyainkat mindenképpen ki akarjuk elégíteni, hiszen az végtelenül vonzó, kellemes alternatíva, a gyenge jellemű ember legtöbbször a pótlékhoz, a pótcselekvéshez folyamodik. Tehát nem vállalja föl a helyes úttal, a lelkiismeret szavának a betartásával járó nehézségeket, és a "könnyebbik utat" választja, mert ez sokkal kényelmesebb neki. Egyszerűen elcsalja az evolúciós feladatai elvégzését. De avégett, hogy a lelkiismerete ne kínozza, saját magával ösztönösen elhiteti, hogy ő igenis elvégezte az evolúciós feladatait. Ezt a csalást befelé az önámítás, az öncsalás segítségével, kifelé a külvilág felé pedig a képmutatással, a hazugsággal éri el.
A nehézségeket megtakarítja, de a lelkifurdalást nem lehet kiiktatni, és valójában súlyos árat fizet a gyengeségéért, a csalásáért: lelkibetegségek, pszichoszomatikus eredetű testi
betegségek kínozzák emiatt, és/vagy a mámorba menekül a bódítószerek segítségével, mint az alkohol, a kábítószer; vagy az általa megválasztott aljas, uszító politikusok által felkínált érzelmi pótlékokban próbál megnyugvást találni: a bűnbakképzésben, a kirekesztésben, a rasszizmusban stb.. Mindegyik változatnál ő a vesztes, még ha ez az elején nem látszik is...
Ezen a mozzanaton múlik az erkölcsösségünk!
És az, hogy milyen mértékben vagyunk erkölcsösek, attól függ, hogy milyen mértékben tartjuk be a lelkiismeretünk sugalmait.
A későbbiekben, az "öntranszcendencia" címszónál láthatjuk majd, hogy ez a fogalom egyszerűen ugyanaz, mint a lelkiismeret, és abban kapcsolódunk a most következő ponthoz is, hogy a lelkiismeret, tehát az öntranszcendencia az ösztöneinkből származik.
Nyilván van a lelkiismeretnek egy olyan része, összetevője is, amely nem az öröklött genetikai anyagunkból származik, hanem az egyéni életünk során szerzett tapasztalatoknak a beépítéséből. Szép kutatási feladat lesz többet megtudni erről a folyamatról, a lelkiismeret ösztönös és tudatos "származású" összetevőjének a végső eredmény, a lelkiismeret aktuális intelmébe való beépüléséről, arányáról, szintéziséről.
4. Újdonság:
A vágyak rendszere (az ösztönös késztetéseink betartatására),
szerepének, működésének a leírása.
Ahogyan már nagyon röviden a Bevezetés elején írtam, az evolúció folyamán kialakult az emberben a vágyak rendszere. Ha engedelmeskedünk az életfenntartó ösztöneink késztetéseinek, akkor az ösztöneink, nyilván az elménkkel együttműködve, kielégítik a létező legvonzóbb, legvágyottabb érzésekkel, örömmel, boldogsággal, büszkeséggel, stb. a vágyainkat. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk az ösztöneink által kijelölt feladatokkal járó nehézségeket, elvégezzük ezeket a feladatokat, és ezáltal a helyes, az erkölcsös úton maradunk és nem ártunk az evolúció menetének, hatékonyságának, és nem veszélyeztetjük az élet fennmaradását.
Ha azonban ez nem történik meg, és a könnyebb utat választjuk, akkor nemhogy kellemes érzéseket nem kapunk, hanem a mulasztásunkkal arányos bűntető-elrettentő érzéseket kell elszenvednünk, mint a félelem, a szorongás, akár az őrületig vagy a halálig menően.
Ugyanis a könnyebb út választása (a később részletezendő módon) mindig csalással (saját magunk és a külvilág becsapásával), a valóság meghamisításával jár, és ha az evolúció során hamis kiindulási adatok alapján hozzuk meg a döntéseinket, akkor súlyos veszélybe kerül az életünk és általában, az élet folytatódása, fennmaradása.
Az ösztönös késztetéseink két fő csoportba sorolhatók:
a közösségi ösztön (a falka-ösztön) és
a rangsor-ösztön (az önbecsülési kényszer ösztöne)
5. Újdonság:
A közösségi ösztön
Mivel a közösség ereje, összefogása óriási erőt és hatékonyságot előnyt hoz nekünk és utódainknak a más fajokkal, vagy akár a saját fajunk más közösségekhez tartozó egyedeivel, csoportjaival folytatott küzdelmekben, így az vált az egyik legfontosabb ösztönünkké, hogy lehetőleg minél nagyobb közösséghez tartozzunk.
Az emberi természet esendő, könnyebb utat kereső jellege miatt azonban sajnos a közösséghez való hűségünket is a könnyebb úton járva igyekszünk bizonyítani, a közösségi érzés helyett csak "a hamis közösségi érzést" próbáljuk felmutatni.
6. Újdonság:
a hamis közösségi ösztön
Tehát ahelyett, hogy saját magunk áldozatokat hoznánk a közösségért, a mások áldozatait igyekszünk kisebbíteni, hitelteleníteni, vagy éppen a hamis megmentő szerepében tetszelgünk, tehát azt a benyomást próbáljuk kelteni, mintha mi mentenénk meg a közösségünket bizonyos külső támadások, behatolások ellen. Így aztán egyes személyeket vagy csoportokat igyekszünk a közösségünk ellenségeiként beállítani, vagy nem is létező külső veszélyeket kreálunk, és nagy bátran "fellépünk" ezek ellen a nem is létező külső veszélyek ellen. Belső, a közösségünkhöz tartozó személyekről vagy csoportokról - legtöbbször politikai ellenfeleinkről - pedig azt próbáljuk bebizonyítani, hogy ők valójában a közösségünk ellenségei, és igyekszünk elérni, hogy őket a közösségünk kirekessze, megbélyegezzék őket.
Ez az ösztönös alapja a rasszizmusnak és az egyéb, a kirekesztésen alapuló gyűlöletkeltésnek.
7. Újdonság:
Az önbecsülési kényszer (a rangsor ösztön) újfajta értelmezése:
Az egyénnek elemi létérdeke, hogy a közösségen belüli rangját, befolyását, tekintélyét, elismertségét minél magasabbra emelje. Ugyanis a közösség erőforrásaihoz való hozzáférés arányos a ranggal, a közösségen belüli tekintéllyel. Erre őt a természet az evolúció során kifejlődött önbecsülési kényszer segítségével igyekszik kényszeríteni.
Az önbecsülési kényszer tehát arra igyekszik ösztönözni az embert, hogy minél nagyobb mértékben fejlessze magát, minél értékesebbé tegye magát a közösség, az élet fennmaradása számára, és így növelje rangját, tekintélyét.
Persze ennek is létezik a "könnyebb út" választása által jelentett "változata: a hamis önbecsülés kényszere
8. Újdonság:
A hamis önbecsülés kényszere, hétköznapi nevén
A hamis önbecsülés
újfajta magyarázata:
A hamis önbecsülés azáltal keletkezik bennünk, hogy az önbecsülés érzését nem saját magunk fejlesztésével, értékesebbé tételével érjük el, hanem csak ennek a látszatát próbáljuk kelteni; azáltal, hogy magunk fejlesztése helyett a vetélytársakat sározzuk, kicsinyítjük, megítéltetésüket rontjuk, ezáltal a saját értékességünk a közösségünkön belül relatíve megnövekszik. Tehát az egyén csaló, öncsaló módon saját magával ösztönösen elhiteti, hogy ő valóban olyan értékes, tekintélyes személyiség, mint ahogyan szeretné, és a külvilággal szintén ösztönösen ugyanezt akarja elhitetni csalással, hazugsággal és képmutatással.
9. Újdonság
Az (evolúciós) jutalmazó érzések
Az egyén, ezáltal a faj, és ennek révén az élet fennmaradásához
elengedhetetlen, hogy az egyén végrehajtsa az ösztönei késztetéseit.
Ehhez egyrészt szükség volt a hajtóerőt adó vágyak létrejöttére, másrészt az ösztönös késztetések elvégzését jutalmazni kellett, hogy az (állati) egyed és később az (emberi) egyén minél magasabb arányban teljesítse az ösztönös késztetésekben megfogalmazott feladatokat. A vágyainkat tehát az ösztöneink kielégítik, beteljesítik kellemes érzésekkel, ha együttműködünk az ösztöneinkkel, a jóravivő késztetéseinkkel.
A jutalmazó érzések csúcsát a flow-érzés jelenti (Csíkszentmihályi Mihály leírása szerint), amelyet én lelki orgazmus -nak neveztem el. Ez szerintem akkor jön létre, ha olyan tevékenységet végzünk, amely az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából nagyon fontos és hasznos: a nemi aktus közben, magasszintű művészeti alkotás létrehozása közben, valamilyen találmány vagy akárcsak használati eszköz mesteri kivitelezése közben stb.
Az állati időkben ez gyakorlatilag 100 %-ban teljesült is, az ember azonban az esetek zömében igyekszik a cselekvést megtakarítani, és így bár megszolgálatlanul, a könnyebb úton, de mégis mindenáron megszerezni a jutalom-érzéseket.
Ez végső soron érthető, hiszen egyrészt ezek a jutalmazó érzések az emberi élet legvágyottabb, legkellemesebb érzései; másrészt a természetben minden élőlény a legkönnyebben, a legcélszerűbben akarja az élete során eléje kerülő helyzeteket megoldani.
Vélhetően emiatt (ennek elkerülésére) jöttek létre az (evolúciós) bűntető-elrettentő érzések.
10. Újdonság
az (evolúciós) bűntető-elrettentő érzések
Ezek a testi érzések szintjén a fájdalom, lelki-érzelmi szinten a szorongás és a félelem különböző szintű változatai, egészen az őrületig vagy akár a halálig menően!
11. Újdonság
A jóravivő késztetéseink
Azok a késztetéseink, amelyek ténylegesen az élet fennmaradását szolgálják.
Ezek az ösztöneink "alapértelmezett" késztetései, melyek az ösztönös késztetéseinkben meghatározott viselkedés vagy cselekvés tényleges végrehajtására akarnak késztetni minket, tehát arra, hogy vállaljuk föl azokat a nehézségeket, amelyekkel ezeknek a feladatoknak a végrehajtása jár, és ne a "könnyebb utat" válasszuk.
12. Újdonság
A rosszravivő késztetéseink
Ezeket a késztetéseket a szabadjára engedett élvezetvágyunk okozza, ez is képes a saját szolgálatába állítani az önámítási és a képmutatási kényszerünket, amelyek révén a lelkünkben megvalósul a csalás, a "könnyebb út" velejárója
A rosszravivő késztetés szerintem az, amely mindenáron rá akar bírni minket a jutalmazó érzések megszerzésére, és arra csábít, hogy a "könnyebb utat" vegyük igénybe ehhez. Így tehát szabad folyást enged az élvezetvágyunknak, és akár a legerkölcstelenebb utat is felkínálja nekünk, ha az meghozza a kívánt eredményt, az élvezetet, az örömöt, a boldogságot.
A rosszravivő késztetést nem nehéz azonosítani a bibliai "kísértéssel", a "csábítással", az "eredendő vagy áteredő bűnnel".
- 14. Újdonság:
Az isten, az istenség létével kapcsolatos nézeteim
Érthető okokból, fontosságánál fogva kicsit részletesebben tekintsük át az istenség létével kapcsolatos nézeteket!
elengedhetetlen, hogy az egyén végrehajtsa az ösztönei késztetéseit.
Ehhez egyrészt szükség volt a hajtóerőt adó vágyak létrejöttére, másrészt az ösztönös késztetések elvégzését jutalmazni kellett, hogy az (állati) egyed és később az (emberi) egyén minél magasabb arányban teljesítse az ösztönös késztetésekben megfogalmazott feladatokat. A vágyainkat tehát az ösztöneink kielégítik, beteljesítik kellemes érzésekkel, ha együttműködünk az ösztöneinkkel, a jóravivő késztetéseinkkel.
A jutalmazó érzések csúcsát a flow-érzés jelenti (Csíkszentmihályi Mihály leírása szerint), amelyet én lelki orgazmus -nak neveztem el. Ez szerintem akkor jön létre, ha olyan tevékenységet végzünk, amely az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából nagyon fontos és hasznos: a nemi aktus közben, magasszintű művészeti alkotás létrehozása közben, valamilyen találmány vagy akárcsak használati eszköz mesteri kivitelezése közben stb.
Az állati időkben ez gyakorlatilag 100 %-ban teljesült is, az ember azonban az esetek zömében igyekszik a cselekvést megtakarítani, és így bár megszolgálatlanul, a könnyebb úton, de mégis mindenáron megszerezni a jutalom-érzéseket.
Ez végső soron érthető, hiszen egyrészt ezek a jutalmazó érzések az emberi élet legvágyottabb, legkellemesebb érzései; másrészt a természetben minden élőlény a legkönnyebben, a legcélszerűbben akarja az élete során eléje kerülő helyzeteket megoldani.
Vélhetően emiatt (ennek elkerülésére) jöttek létre az (evolúciós) bűntető-elrettentő érzések.
10. Újdonság
az (evolúciós) bűntető-elrettentő érzések
Ezek a testi érzések szintjén a fájdalom, lelki-érzelmi szinten a szorongás és a félelem különböző szintű változatai, egészen az őrületig vagy akár a halálig menően!
11. Újdonság
A jóravivő késztetéseink
Azok a késztetéseink, amelyek ténylegesen az élet fennmaradását szolgálják.
Ezek az ösztöneink "alapértelmezett" késztetései, melyek az ösztönös késztetéseinkben meghatározott viselkedés vagy cselekvés tényleges végrehajtására akarnak késztetni minket, tehát arra, hogy vállaljuk föl azokat a nehézségeket, amelyekkel ezeknek a feladatoknak a végrehajtása jár, és ne a "könnyebb utat" válasszuk.
12. Újdonság
A rosszravivő késztetéseink
Ezeket a késztetéseket a szabadjára engedett élvezetvágyunk okozza, ez is képes a saját szolgálatába állítani az önámítási és a képmutatási kényszerünket, amelyek révén a lelkünkben megvalósul a csalás, a "könnyebb út" velejárója
A rosszravivő késztetés szerintem az, amely mindenáron rá akar bírni minket a jutalmazó érzések megszerzésére, és arra csábít, hogy a "könnyebb utat" vegyük igénybe ehhez. Így tehát szabad folyást enged az élvezetvágyunknak, és akár a legerkölcstelenebb utat is felkínálja nekünk, ha az meghozza a kívánt eredményt, az élvezetet, az örömöt, a boldogságot.
A rosszravivő késztetést nem nehéz azonosítani a bibliai "kísértéssel", a "csábítással", az "eredendő vagy áteredő bűnnel".
- 14. Újdonság:
Az isten, az istenség létével kapcsolatos nézeteim
Érthető okokból, fontosságánál fogva kicsit részletesebben tekintsük át az istenség létével kapcsolatos nézeteket!
Azonnal az elején hangsúlyozom, hogy nagyon tisztelem a hívők vallásos érzelmeit, de én is leírom a saját véleményemet a vallásról és mindenről, ami érdekel.
Az ősember talán a villám villanásából és a rettenetesen félelmetes mennydörgésből következtetett az istenség létére, a történelem előtti ember, akit azonban már a mai értelemben vett embernek lehet tekinteni és egyértelműen közösségben, falkában, később nemzetségben s végül nemzeti közösségben élt és él, ennél jóval több és sokrétűbb benyomás késztette az istenség fogalma megteremtésére. Bár a villámlás és a mennydörgés továbbra is megrémisztette, ugyanakkor sok jót is tapasztalt, amely szerinte nem származhatott a többi embertől - tehát, úgymond, csakis isten műve lehetett!…
--- Ott van mindjárt az egész világ. Honnan lett?
- nos, ezt valóban csak a jóisten tudja... Esetleg az ősrobbanáskor szétszakadt plazma-gömbből, mint az egész általunk ismert világegyetem.
--- Honnan származik az ember?
- az evolúció, a törzsfejlődés során kifejlődött (mai ismereteink alapján) egy közös ősből, abból, amelyből az emberszabású majmok is kifejlődtek;
--- Miért van az, hogy egyik ember inkább jobbnak, a másik pedig inkább rosszabbnak számít a cselekedetei tükrében?
- ez azért van így szerintem, mert az embereknek csak a belső, ösztönös késztetéseik egyformák, de azokra mindenki másképp reagál, lelkierejétől, jellemétől függően;
--- Miért van az, hogy a saját falkánkat, közösségünket (ideális esetben!) akár az életünk árán is megvédelmezzük idegenek ellen?
- ezt az ún. közösségi ösztön (falka ösztön) késztetései okozzák; ez a két legerősebb ösztönünk egyike.
--- Honnan származik a hamis önbecsülés?
- A hamis önbecsülés ösztönös kényszere a két legerősebb életfenntartó ösztönünk egyike, a rangsor-ösztön vagy az én elnevezésemet használva: az ösztönös önbecsülési kényszernek a "könnyebb út" választásakor létrejövő erkölcstelen változata.
- A két legerősebb ösztönös kényszerünk tehát a falka-ösztön (nálam a közösséghez tartozás ösztönös kényszere) és a rangsor-ösztön (a saját értékességünk és ezáltal a közösségen belüli rangunk minden eszközzel való javítása ösztönös kényszere).
--- Mi az az erő, amely arra késztet minket, embereket, hogy bűntudatunk legyen? (Amely ráadásul mindenkinél nagyon hasonlóan működik...)
- ezt szerintem a lelkiismeret okozza, amely a létfenntartó ösztöneink szószólója, és minthogy az ösztöneink azonosak, a lelkiismeretünk késztetései, sugallatai is ugyanazt a célt szolgálják minden szituációban: az élet fennmaradását.
--- Honnan származik a lelkiismeret?
- a létfenntartó ösztöneinkből;
--- Miért van az, hogy hasonló hibákért hasonlóan lesz rossz mindegyikünk lelkiismerete?
- az automatika terminológiájával élve: ha azonos a bemenőjel, azonos a működés (az ösztönrendszerünk azonos működése), akkor azonos az átviteli függvény is, és így ugyanaz lesz a kimenőjel is; tehát ha az erkölcsi követelményrendszer (amelyet az ösztöneink felől a lelkiismeretünk közvetít az elménk felé) minden ember számára ugyanaz, akkor a lelkiismeret jutalma, a jó lelkiismeret, a lelki nyugalom, a boldogság is hasonló lesz mindenkinél. Ha pedig rosszat teszünk (vagyis nem teljesítjük a lelkiismeretünk követeléseit), akkor a lelkiismeretünk (az életfenntartó ösztöneink) részéről hasonló bűntető érzéseket kapunk.
--- Miért szenved az, aki nem hallgat a lelkiismerete szavára?
- mert a lelkiismeret-furdalás minden embert megkínoz, avégett, hogy ne tegyünk soha semmit az élet fennmaradása ellen;
--- Ez bizonyára mind az istentől ered!... Csak tőle eredhet !...
- Ez a feltételezés, ez az érzés teljesen érthető: hiszen az isten, vagyis a neki megfelelő lelkiismeret mindannyiunknál ugyanúgy működik; hasonló rosszaságot hasonló bűntetéssel és hasonló jóságot hasonló jutalommal viszonoz.
Ő az, aki arra késztet minket, hogy segítsük a falka-társainkat (a közösségbéli társainkat), ő az, aki azt követeli tőlünk, hogy mindig jók legyünk, helyesen cselekedjünk, vagyis cselekedjünk mindig az élet fennmaradása javára! És ő bűntet minket a rossz lelkiismereten, a lelkifurdaláson keresztül, ha rosszat, helytelent, a közösség számára károsat teszünk, de már amiatt is, ha hazudunk, felmagasztaljuk magunkat vagy képmutatók vagyunk, tehát ha csalunk, bármiben is.
--- Ki más tudhatna rólunk mindent, a legmélyebb titkainkat is, mint az isten?! És ki lenne hajlandó megbocsájtani nekünk, ha megbántuk a rossz tetteinket, viselkedésünket?
A hívők szerint teljesen elfogadott nézet, hogy mindezt az isten intézi így. Úgymond, csakis ő tudhatja a legbensőbb gondolatainkat, csakis ő képes megnyugtatni a lelkünket, ha megbántuk a rosszat, amit elkövettünk, csakis ő képes állandóan kapcsolatot tartani a lelkünkkel, és ő képes csak befolyásolni az erkölcsi jellegű döntéseinket… Mert csakis ő képes belelátni a lelkünkbe, állandóan, még álmunkban is. Ki más lenne erre képes?
Az, hogy az elhúnytak szelleme odaátról irányít minket, nagyon is valós, jogos érzés, hiszen az ösztöneink forrása, a genetikai anyagunk kialakulása a mi közvetlen őseinknek is köszönhető, ők is alakították ezt a nagy, közös genetikai kincset.
A hívők szerint teljesen elfogadott nézet, hogy mindezt az isten intézi így. Úgymond, csakis ő tudhatja a legbensőbb gondolatainkat, csakis ő képes megnyugtatni a lelkünket, ha megbántuk a rosszat, amit elkövettünk, csakis ő képes állandóan kapcsolatot tartani a lelkünkkel, és ő képes csak befolyásolni az erkölcsi jellegű döntéseinket… Mert csakis ő képes belelátni a lelkünkbe, állandóan, még álmunkban is. Ki más lenne erre képes?
--- Miért érezzük azt, hogy van túlvilág, és onnan is irányít minket az elhúnyt emberek szelleme, de legfőképpen az isten?
Aztán itt vannak a „megérzéseink” is, vagyis az intuícióink.
--- Ugyan ki lenne képes azon kívül, hogy belelát a lelkünkbe és a gondolatainkba, még tanácsokat is adni, hogy az adott helyzetben mit tegyünk ? Létezik valóban egy titokzatos lény, aki fogja a kezünket, mint egy őrangyal, és mindig megsúgja, mi a helyes, hogyan kellene döntenünk az adott helyzetben úgy, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretünk, úgy, hogy helyes és tisztességes döntést hozzunk?
- Ez a lény szerintem nem rajtunk kívül létezik, hanem bennünk, és úgy hívják: az életfenntartó ösztöneink és szószólójuk, a lelkiismeretünk.
Természetesen az ösztöneink, az ösztönös megérzéseink és az ösztöneink szószólója, a lelkiismeretünk képes reánk, a tudatunkra és az érzéseinkre ugyanolyan, a többi emberéhez megdöbbentően hasonló hatást gyakorolni. A lelkiismeretünk ugyanúgy mindent tud rólunk, akár egy istenség, és életünk minden pillanatában felügyeli, hogy jól vagy rosszul, helyesen vagy helytelenül, erkölcsösen vagy erkölcstelenül viselkedünk.
Ezeket az ösztönös késztetéseket a következő nemzedékre az ivarsejtjeinkben lévő génjeink viszik át, a bennük lévő DNS-ben található hatalmas információ-halmaz. Az örökítő-anyagunkon, az abból származó ösztönös késztetéseinken keresztül képletesen szólva a sok ezer generációnyi ősünk mind azt figyeli, helyeset teszünk-e, vagyis az élet fennmaradása javára cselekszünk-e, vagy éppenséggel ártunk...
Természetesen az emberi lény az élete első percétől saját maga is tanulja mindazokat az ismereteket, amelyek a túléléshez és a minél nagyobbszámú utód felneveléséhez szükségesek, de a DNS-ből, az ún. örökítőanyagunkból eredő sokrétű segítség nélkül semmire sem mennénk.
Az ember az ÉLET része, az élőlények egyik faja, és minthogy minden élőlény legfőbb ösztönös késztetése az, hogy fennmaradjon és a leghatékonyabban szaporodjon, az ember is így éli az életét. Az életfenntartó ösztöneink (a továbbiakban: az ösztöneink) kézen fogva vezetnek minket egész életünkben , és ha megfogadjuk az ösztöneink szószólója, a lelkiismeretünk szavát, akkor az ösztöneink az evolúciós jutalom-érzésekkel (élvezet, öröm, boldogság, büszkeség, jogos önbecsülés stb.) árasztanak el minket, míg ha rosszra készülünk vagy rosszat teszünk ill. tettünk, akkor az evolúciós bűntető érzéseket bocsájtják ránk, tehát fájdalommal, félelemmel, szorongással bűntetnek minket.
Joggal merül fel a kérdés: hogy létezik az, hogy az ösztöneink szószólója, a lelkiismeret emberi nyelven, az anyanyelvünkön képes a tudatunkkal érintkezni?
A legújabb kutatások szerint a DNS-ünk java része olyan módon alakult át (nyilván az ember kialakulása idején), hogy képes az emberi nyelv megértésére, az ösztönökből áramló mondanivaló szavakba, gondolatokba öntésére, és az agyunkban képződő gondolatok megértésére. Tehát képes a kétirányú ismeretközlésre („kommunikációra”) az ösztöneink és az agyunk, a tudatunk között! Ezt egyre több kutatási eredmény támasztja alá, közvetve vagy közvetlenül. Pl. Noam Chomsky kutatásai is (Noam Chomsky más kutatókkal együtt megállapította, hogy a DNS kb. 90 %-ának a szerkezete olyanná vált, hogy képes az emberi nyelven történő kommunikációra, és így ez képezi a nyelvi-gondolati kommunikáció alapját.
Ennek a DNS-résznek a szerkezete olyan, hogy segítse az ember nyelvtanulási adottságait, és nagy valószínűséggel ez a DNS-szerkezet és DNS-rész a gondolati-nyelvi kommunikáció alapja az elme és a DNS között.) és pl. Bereczkei Tamás prof. (a Pécsi Egyetem, a JATE Evolúciós Pszichológia Kutatócsoportja vezetője) az egyik publikációjában arról beszél, hogy az ösztön-gének és a kulturális evolúció kapcsolatban van, szerintem ez azt jelenti, hogy kétirányú információcserét folytatnak egymással, hatnak egymásra, kétirányú kommunikációs kapcsolatban állnak.
Ehhez én teszem hozzá, hogy szerintem nemcsak a kulturális evolúció, hanem az emberi élet bármilyen fontos történése, változása nyomot hagy a DNS-ünkben, tehát a mutációs változatok a génjeinkben nem véletlenszerűen jönnek létre, hanem célzottan, a túlélést veszélyeztető tényezőkre, jelenségekre összpontosítva, azokat ellensúlyozandó, kiküszöbölendő.
(Ezt az előző megállapítást ajánlom az evolúció-kutatók szíves figyelmébe, mert ennek a tisztázása szerintem hatalmasat lendíthetne az evolúció-kutatáson és általában az ember-tudományokon!)
Tehát összegezve: szerintem minden olyan hatás, késztetés, amelynek nem tudjuk az eredetét, de fontos és az élet fennmaradásával kapcsolatos, szerintem mind az ösztönös késztetéseinkből ered.
Az életfenntartó ösztöneink tevékenysége annyira teljeskörű, folyamatos felügyeletet jelent, annyira titokzatos, annyira nehezen érthető módon hat az elménkre, a tudatunkra, tehát ránk, a teljes személyiségünkre, annyira egyöntetűen hat minden emberre, és annyira meghatározza minden pillanatban az érzelmeinket, erősen befolyásolja a gondolatainkat, hogy nemcsak a régi korok embere, hanem még a mai ember is istenként, őrangyalként értelmezi ezt a mindenre kiterjedő, folyamatos védelmet, befolyást.
Az életfenntartó ösztöneink tevékenysége annyira teljeskörű, folyamatos felügyeletet jelent, annyira titokzatos, annyira nehezen érthető módon hat az elménkre, a tudatunkra, tehát ránk, a teljes személyiségünkre, annyira egyöntetűen hat minden emberre, és annyira meghatározza minden pillanatban az érzelmeinket, erősen befolyásolja a gondolatainkat, hogy nemcsak a régi korok embere, hanem még a mai ember is istenként, őrangyalként értelmezi ezt a mindenre kiterjedő, folyamatos védelmet, befolyást.
Sokak szerint az emberiség egyetlen élő szervezet, és az emberek csak a fizikai megtestesülései, a csápjai ennek a hatalmas organizmusnak.
Vagy vegyük az ezoterikusok ún. "nagy közös tudatát", amelyből szerintük az összes emberi gondolat, ötlet, újdonság, szándék, késztetés származik: ez szintén nagyon hasonlít az istenség fogalmához, jelenségéhez, de persze legalább annyira magyarázható az emberi faj összes egyedénél azonosan működő életfenntartó ösztönök hatásaival...
A lelkiismeret, a lélek ugyanaz, mint az isten
A lelkiismeret, a lélek ugyanaz, mint az isten
A lelkiismeret működése, hatása annyira egyezik az istenség működésével és hatásával, hogy ha pl. a Biblia bármelyik mondatában (kivéve persze a teremtésről szóló részt) az "isten" szó helyébe a "lelkiismeret" szót tesszük, a mondat ugyanazt fogja jelenteni!
Mindezeket átgondolva és figyelembe véve az embertudományok legújabb kutatásai eredményeit, az adódó szintézis azt az eredményt adja - számomra legalábbis - , hogy az ember életét lényegében az ösztönei irányítják, a tudat szerepe eléggé csekély. Ilyen értelmű kutatási eredmények már ismertek, Ezequiel Morsella és mások munkássága nyomán.
És vajon mi okozza az emberi esendőséget, tehát azt, hogy az ember a döntéseinél sokszor (legtöbbször...) nem a helyes, az erkölcsös utat választja, hanem a helytelen, de könnyebb utat?
Ez talán a filozófia egyik legfontosabb kérdése.
Az erre adható válaszhoz tekintsük át, hogyan működnek az evolúciós, életfenntartó ösztöneink!
Annak az érdekében, hogy az élő egyed teljesítse az életfenntartó ösztönei késztetéseit, az evolúció során kialakult bennünk (de már a fejlettebb állatokban is) a vágyak rendszere. Ezeket akkor elégítik ki az ösztöneink élvezettel, örömmel, boldogsággal, büszkeséggel stb, tehát az evolúciós jutalmazó érzésekkel, ha az ember hallgat az ösztönei, a lelkiismerete szavára, és teljesíti azok késztetéseit, felvállalja az ösztönös késztetések teljesítésével járó nehézségeket, és a helyes (az erkölcsös!), de nehezebb utat választja, és nem a helytelen (erkölcstelen!), de könnyebb utat, és így nem akadályozza, hanem segíti az evolúció helyes működését, az ÉLET fennmaradását.
Mert szerintem ez az emberi élet értelme evolúciós szempontból ! Helyreállítani az evolúció helyes működését, melyet az emberi értelem és az ezzel lehetségessé vált öncsalás-önámítás a szakadék szélére sodort! Az előző sorokban írtakat elfogadva tehát úgy kell fogalmaznunk, hogy az emberi élet (mint minden életforma) célja az élet fenntartása, és az emberi élet értelme a minél teljesebb erkölcsösség, vagyis az, hogy a lelkiismeretünk szavát minél nagyobb mértékben tartsuk be, mert így segítjük legjobban az evolúció sikerességét, az élet fennmaradását!
Ez az alapja az értékeknek, a szépségnek, a jóságnak, az összes pozitív fogalomnak és jelenségnek is, tehát az evolúció számára teljesülő hasznosság mértéke az alapja mindennek, minden értéknek.
15. Újdonság
A transzcendencia
16. Újdonság
15. Újdonság
A transzcendencia
A transzcendencia meghatározása Kantnál: "Immanenseknek nevezzük azokat az elveket, melyek alkalmazása teljességgel a lehetséges tapasztalat korlátain belül marad, transzcendenseknek pedig azokat, melyek a kategóriákat áthágják." Tehát a tudomány, a hétköznapi tapasztalat felől nem megközelíthetők.
A transzcendencia meghatározásáról a Kanttól és a filozófiai irodalomban olvasható egyéb ismertetésekkel szemben igen nagy valószínűséggel a genetikai örökítőanyagunkból eredő életfenntartó evolúciós ösztöneink késztetéseivel megmagyarázhatók mindazok a jelenségek, késztetések és értelmezések, amelyeket eddig „a lehetséges tapasztalat korlátain belülről” nem lehetett megmagyarázni.
A transzcendencia fogalmát tehát a szó „természetfölötti” értelmében használni tovább nem lehet, mert immáron az életfenntartási ösztönök késztetéseivel megmagyarázható a fogalom és annak a hatása, tehát egyszerű, biológiailag jól értelmezhető fogalmakkal megértethető a fogalom jelentése.
A „transzcendencia” minden bizonnyal akkor lép fel az emberi gondolkodással, érzésekkel kapcsolatban, amikor az életfenntartó ösztöneink sugallatait érzékeljük. Ezek a sugallatok sokszor a kényszer erejével lépnek föl, sokszor valóban csak sugallatként, enyhe befolyásként érzékeljük őket. Az ösztönök késztetései nyilván annál erősebbek, minél fontosabb az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából az a dolog, amellyel kapcsolatban éreztetik a hatásukat.
A transzcendencia tehát szerintem nyilvánvalóan azonos az életfenntartó ösztöneinkkel, azok hatásával, és nem "anyagon túli", "képzeletbéli", szellemi képződmény, hanem a biológiai lényünk szerves része.
16. Újdonság
Az öntranszcendencia
Az erkölcs meghatározása arról szól, hogy le akarjuk győzni magunkban a rosszra vivő csábításainkat, késztetéseinket, túl akarunk lendülni ezeken, „meg kell haladnunk saját magunkat”. Látható, hogy az öntranszcendencia lényegében az erkölcsösség alapfeltétele, az az igény, az a kényszer, amely az erkölcsösséghez vezet.
Az öntranszcendencia tehát lényegében maga a lelkiismeret, az ösztönös lelki kényszer arra, hogy jók, erkölcsösek legyünk!!! A lelkiismeret az, amely a jutalmazó- és a bűntető érzéseivel hozzásegít minket ahhoz, hogy felülemelkedjünk magunkon, átlendüljünk a holtponton, és felvállaljuk a „helyes út”-választásával törvényszerűen együttjáró nehézségeket!
Az öntranszcendencia a rosszravivő kényszereink (pl. a hamis önbecsülés ösztönös kényszere, hétköznapi megfogalmazásban: a hiúságunk, a túlzott, hamis önbecsülésünk, a gőgösségünk, az önhittségünk, de ugyanúgy az eltúlzott élvezet-szerzési vágyunk, a lustaságunk és az elvtelen könnyebb út keresése stb.) elleni küzdelmünk.
Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, a divatos meghatározás szerint az önmagunkon való túllendülés fogalma: mára a hivatalos filozófia arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán (Candace A. Vogler megfogalmazása). (Ez egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”… Nincs új a Nap alatt!... :-) ).
De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben.
A boldogságot akkor kapjuk jutalmul az ösztöneinktől, ha engedelmeskedtünk az ösztöneink késztetéseinek, az életfenntartás igényeinek. Tehát a boldog és az elégedetlen ember között az az érdemi különbség, hogy a boldog ember teljesítette erkölcsi kötelezettségeit, legyőzte a könnyebb útra vivő csábításokat (képes volt ellenállni a rosszravivő csábításoknak!), a helyes utat választotta, amely az evolúció, az élet fennmaradása számára hasznosabb, és fölvállalta a helyes úttal járó nehézségeket.
Az öntranszcendencia, az önmagunkon való túllendülés, a saját magunk meghaladása közelebbről azt jelenti, hogy legyőzzük magunkban az öncélú, elvtelen öröm-és élvezetszerzésre csábító késztetéseink hatására létrejövő hajlamot, késztetést, csábítást, vágyat az evolúciós jutalmazási érzéseknek az erkölcsi könnyebb úton való megszerzésére.
De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek az öntranszcendenciának a gyakorlatban leglényegesebb és legtömegesebb előfordulását jelentő esete, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. Szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre. Így a fentiekből össze is állt a négy legfontosabb rosszravivő kényszerünk: az önámítás, a hamis önbecsülés, az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi tudat, vagyis a hamis csoport-tudat.
17. Újdonság
17. Újdonság
Az önmagában való ("Ding an sich")
Ilyen nem létezik, mert az életben mindennek oka van. Az emberi életben minden az evolúcióval, az élet fennmaradásával van kapcsolatban, az „önmagában való”-ban fennálló hit általában az evolúcióval, az élet fennmaradása törvényeivel fennálló oksági összefüggések fel nem ismeréséből ered.
Egyetlen vonatkozásban mégis engedményt lehet és kell tenni: A világegyetem keletkezése tárgyában, mert azt még senki nem tudja jelenleg, ki teremtette a Mindenséget, az Univerzumot. Aki ezt képes volt megtenni, arról mégis csak el lehet mondani: Ő az "Önmagában való"...
Egy mondatban: szinte mindenben, ami "Az evolúció filozófiájában" szerepel! Ez abból adódik, hogy az emberi létet mint az ÉLET és az evolúció szerves részét tekintem, és az erkölcs jelenségét az eddigi szemlélethez képest teljesen más irányból és mélyebben megalapozva közelítem meg.
Az erkölcs az evolúciót, az élet fennmaradását segíti az emberi világban, és innen szemlélve rengeteg fogalom, összefüggés számomra átértelmeződött és új tartalmat kapott.
Ez a filozófia egy gyökeresen új szemléletet, egy új paradigmát jelent az eddigi filozófiához képest.
Az induláshoz javaslom a Tisztelt Olvasónak, tekintse át Az evolúció filozófiája legrövidebb leírása című kis ismertetőmet, amely a rendszeremet, a filozófiámat dióhéjban ismerteti, vagy inkább az e célra készült legújabb ismertetőmet, "Az ösztöneink, az erkölcs és az evolúció filozófiája" címmel.
A Kant által megfogalmazott kategorikus imperativus csak a tünetek, a következmények szintjén mozog, bár önmagában helytálló: „amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt te sem tedd mással!” (Tartalmi idézet szabadon)
Ennél jobbat és általánosabbat az eddigi, a régi paradigmában mások sem tudtak megfogalmazni.
Én viszont meghatározom az erkölcs fogalmát az evolúció rendszerében, az emberi élet értelméhez és az evolúció értelméhez, az élet fennmaradásához viszonyítva, ez szerintem ennél általánosabban már nem lehetséges.
3.1. Újdonság: Az emberi viselkedést és gondolkodást túlnyomóan az ösztönök határozzák meg
Az eddigi, a mostani filozófiai paradigmában mindent a tudat, az ésszerűség felől közelítenek meg, holott a legújabb evolúciós biológiai kutatási eredmények szerint az emberi gondolkodást, az emberi viselkedést túlnyomóan az evolúciós létfenntartó ösztönök határozzák meg, a tudat szerepe egészen csekély, csak egyfajta „átkapcsoló központként” szolgál a szervezetünkben zajló idegi vezérlési folyamatok lejátszódása során, a tényleges döntések legtöbbnyire nem a tudatban, hanem az ösztönök szférájában történnek meg. (Ezequiel Morsella és csoportja kutatásai alapján, University of California, San Francisco)
(Megjegyzem, szerintem a tudat, az ösztönök és ezek együttműködése tekintetében egészen más a helyzet, mint a jelenleg elfogadott nézetek szerint! Az emberi gondolkodás, személyiség, az emberi természet létrejötte, működése kialakításában a DNS-nek és általában a genetikai anyagunknak sokkal nagyobb szerepe van, mint az ma elfogadott. A DNS minden sejtünkben ott van, ezek a jelek szerint képesek egymással és az agyunkkal, az elménkkel kommunikálni. Így egyre valószínűbb, hogy a mai paradigmával szemben az örökítő-anyagunkat a mindenkori élő generáció tapasztalatai aktívan alakítják. Ezt én már kezdettől hangoztatom, az evolúció bizonyos tényei, pl. a lelkiismeret léte és működése másképp nem magyarázható meg, csak sokkal komplexebb kommunikációval a DNS elemei közt és a DNS és az elménk közt.)
A tudat tehát csak egyfajta lebonyolító szerepet lát el, és a valódi okok, a mozgatórúgók az evolúciós ösztönöktől származnak. Úgy is mondhatjuk, eddig csak a látható vagy kikövetkeztethető következményekről folyt a szó, de az okokról, melyek főként az ösztöneinkből, és végső soron az evolúcióból, az élet fenntartásából származnak, szinte semmi. Ez a munka szakít ezzel a gyakorlattal, és ahogyan a 2.1.16. pontban már említettem, az erkölcs a létfenntartásunk legfontosabb tényezője. Így szerény véleményem szerint jelen munka a filozófia történetében első ízben az életfenntartó ösztönök felől közelíti meg az erkölcs lényegét, és ezzel valóságos képhez jutunk az ember erkölcseit illetően.
3.2. Újdonság: A tudatalatti korszerű meghatározása
A lélektanban és érintőlegesen a filozófiában is, az ösztönöket egyetlen, mindent kifejezni látszó fogalommal fejezték ki, a „tudatalatti” fogalmával. Ennek megfelelően a tudatalatti működését, mibenlétét alig részletezték, ha mégis igen, akkor is részben helytelenül, mert nem a tényleges gyökerekkel, hanem néha belemagyarázott, logikusnak tűnő magyarázatokkal igyekeztek megvilágítani az emberi személyiség működését. Tehát az ösztönökön alapuló jelenségeket is a tudattal, racionális megfontolásokkal magyarázták, ami elég vidám dolog… Freud, Jung, Adler, de még Viktor Frankl is a "tudatalattival" operál, ami végső soron érthető, hiszen az evolúciós, a létfenntartó ösztönökkel kapcsolatos kutatások akkor még alig tartottak előbbre Darwinnál...
3.3. Újdonság: Az erkölcs nem egy-egy közösséghez és különösen nem egyénekhez, hanem az egész emberiséghez kötődő, abszolút fogalom ill. jelenség:
A létfenntartás érdekében az evolúciós ösztönök vágyakat hoznak létre bennünk, amelyek akkor kapják meg az ösztöneinktől a beteljesülést, akkor elégülhetnek ki, ha engedelmeskedünk az evolúciós ösztöneink parancsainak. Ekkor jutalmazó érzések keletkeznek bennünk, amelyek erőssége igazodik annak az ösztönös késztetésnek a fontosságához, amelyről az adott esetben szó van. A nemi vágy és az éhség által keltett kényszerek például a legerősebbek közé tartoznak, míg ha viszket a fejünk, az nem vált ki akkora késztetést, mint az előzőekben említett két jelenség.
Mindez nem csak egy adott közösségben, hanem bármelyik emberben ugyanígy működik. Ez is egyértelműen bizonyítja, hogy az erkölcs nem közösségekhez, hanem az egész emberi közösséghez, az emberiséghez, tehát minden emberhez egyformán kötődő fogalom és jelenség.
Ez azt is jelenti többek között, hogy az erkölcsi fejlődés, az erkölcsösség kényszere mindenkire, minden emberre egyformán vonatkozik!
Az erkölcstelenséghez vezető folyamat minden emberben ugyanazon a módon zajlik: a könnyebb út csábításának nem, vagy igen nehezen és igen kevesen tudunk ellenállni.
Az eddigi erkölcs-magyarázat, miszerint az erkölcs a közösségünkhöz való feltétlen hűséggel, a közösségen belüli egyenlőséggel, a szolidaritás megtartásával stb. egyenlő, a jelen írásban megmutatkozó új szemlélet alapján az erkölcsnek csak egy részét jelenti, és csak akkor jelentené az erkölcsösségnek egy sokkal nagyobb hányadát, ha a közösségen mindenki az egész emberiséget értené és érezné. Az ún. közösségi vagy társadalmi erkölcs a mai gyakorlatban, a mai szóhasználattal voltaképpen csupán a közösségben elfogadott közösségi vagy társadalmi normákat, rendezőelveket jelenti. Ez pedig messze nem egyenlő az erkölccsel!
Konrad Lorenz szerint azok a vonások, amelyek minden kultúrában jelen vannak, nyilvánvalóan általános, öröklött emberi tulajdonságok. Márpedig ezernyi megfontolás és tapasztalat igazolja, hogy az erkölcs és az erkölcstelenség, továbbá a lelkiismeret és a lelkifurdalás minden kultúrában egyértelműen létezik, mégpedig azonos összetevőkkel, azonos módon működve, azonos erkölcsi állapothoz azonos mimikát, metakommunikációt használva. Tehát csak egyfajta emberi erkölcs van. Erről, az általános és egyetemes emberi erkölcsről szól ez a munka. Véleményemet alátámasztja többezer év távlatából is Platón, aki szerint "az erkölcs isteni eredetű", és így minden emberre ugyanazok az erkölcsi követelmények vonatkoznak. Tanítványa, Arisztotelész viszont pontosan az ellenkezőjét állította, szerinte az egyén és a közösségek mind saját erkölcsi normarendszerrel rendelkeznek...
(Mivel a természetben minden a könnyebb utat keresi, lehet, hogy az ember eleve kihalásra ítéltetett faj? Hiszen a könnyebb út keresése az embernél egyenlő az erkölcstelenséggel, az pedig a pusztulást hozza magával. De ezt csak az érdekesség kedvéért vetettem fel, egyelőre még élünk!)
3.4. Újdonság: Az erkölcsös viselkedés újfajta meghatározása:
Az ösztöneink által létesített vágyakat tehát fizikai síkon az élvezetekkel, lelki-érzelmi síkon pedig az örömökkel, a boldogsággal, a büszkeséggel stb. elégíthetjük ki.
Ezeknek a vágyaknak a kielégítése kétféle módon történhet meg: tisztességes úton, tehát hogy előbb a lelkiismeretünk útmutatásai alapján elvégezzük az ösztönös késztetéseink által előírt feladatokat az élet fennmaradása érdekében, vagy pedig megkísérelhetjük ezen feladatok, kötelezettségek elvégzése, végrehajtása nélkül, csalással, tehát a lelkiismeretünket figyelmen kívül hagyva megszerezni az áhított jutalom-érzéseket.
Az előbbit tehát erkölcsös, az utóbbit pedig erkölcstelen, esendő, gyarló viselkedésnek nevezzük.
Mindezek alapján az erkölcs fogalma, „Az evolúció filozófiája fogalomtára”-ból:
Az erkölcs fogalma: „Az erkölcs az ember küzdelme az erkölcsi könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten az öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere ellen."
Az erkölcs tehát az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú, hedonista csábítása elleni küzdelmünk.”
Az erkölcsösség annak a mértéke, amennyit a lelkiismeretünk szavából megfogadunk. Az erkölcsösségre való késztetést a lelkiismeretünk közvetíti felénk a létfenntartó ösztöneink felől.
Tehát nem születünk erkölcsösnek, de a legerősebb késztetés él bennünk, hogy azok legyünk, mert ez az élet fennmaradása feltétele.
Az erkölcsösség azt jelenti, hogy nem fogadjuk el az élvezetek öncélú megszerzésére és általában a könnyebb út választására csábító megoldásokat, hanem akkor is teljesítjük az életfenntartó ösztöneink, a lelkiismeretünk parancsait, ha ez nehézségekkel jár.
Azt, hogy egy megoldás a helyes döntést vagy pedig a könnyebb utat képviseli, kizárólag az dönti el, hogy az élő természet és az emberi faj szempontjából melyik a hasznosabb, és erről a lelkiismeretünk is megbízható útbaigazítást ad. Általánosságban kimondhatjuk, hogy egy emberi megnyilvánulás erkölcsileg akkor elítélendő, ha az erkölcsi könnyebb utat jelentő alternatívát képezi, mert létezne rajta kívül más, hasznosabb megoldás az evolúció, az élet fennmaradása számára.
Az erkölcs tehát a könnyebb út keresése elleni küzdelmünk. Ez legfőképpen a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formája, az ösztönös önámítási kényszerünk (és az abból eredő hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi kényszerünk) elleni küzdelmünket jelenti. Mindezt általánosságban az öncélú örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk elleni küzdelmünknek nevezhetjük vagy másképpen a rosszravivő ösztönös kényszereink, csábításaink elleni küzdelmünknek.
Csak szabad embert lehet erkölcsi szempontból megítélni, mert a szabadság azt jelenti, hogy valaki szellemileg és erkölcsileg is tudatában van, hogy melyik a helyes út, az erkölcsös döntés, és döntését szabad elhatározásából hozza meg. Tehát aki nincs tudatában annak, hogy mi a helyes út, vagy nem szabadon hozza meg ezzel kapcsolatos elhatározását, az nem ítélhető el erkölcsileg.”
3.5. Újdonság: A gyarlóság fogalma:
A gyarlóság az erkölcsileg helytelen, vagyis a „könnyebb út választása” révén valósul meg. Ilyenkor a rosszravivő kényszereink (testileg az élvhajhászat, a lustaság, a mértéktelenség stb., lelkileg főként az önámítás-képmutatás és a hamis önbecsülés ösztönös kényszere) győz bennünk a jóravivő kényszereink (a lelkiismeret és az erkölcs) ellen.
Bár a gyarlóság átmenetileg legyőzheti a lelkiismeret szavát, de hosszabb távon ez lehetetlen, és a lélek szorongással, lelkifurdalással, és ha a helytelen állapot hosszabb ideig fennáll, akkor lelki betegséggel, sőt, lelki alapú testi betegséggel figyelmeztet minket a rossz döntésünkre, viselkedésünkre.
A fennmaradáshoz, a túléléshez állandó alkalmazkodásra van szükség, ehhez állandóan döntéseket kell hoznunk, ehhez pedig a világot a maga valóságában kell látnunk, beleértve a saját hibáinkat és hiányosságainkat is. Ehhez pedig az önszépítő öncsalásunkat - melynek az eredménye a hamis önbecsülés rosszravivő ösztönös kényszere - mindenképpen vissza kell szorítanunk, mert ez a késztetésünk, az általa okozott csalás, hamisítás eltávolít minket a valóságtól, és így az alkalmazkodás során óhatatlanul rossz döntéseket (is) hozunk, amely elveszi tőlünk a hatékony, megbízható alkalmazkodás lehetőségét, és ez veszélyezteti a létünket és a jövőnket.
A gyarlóságunk, esendőségünk elleni küzdelmet az evolúció a lelkiismeretünkre és az erkölcseinkre bízta, amelyek legfőbb feladata szerintem a valóságlátásunk minél nagyobb arányú megőrzése és a létfenntartó ösztöneink késztetéseinek a végrehajtatása."
3.6. Újdonság: Az erkölcs nem egyenlő az alapvető erényekkel (szerénység, mértékletesség, irgalom, megbocsájtás stb.)
Mint ismert, az ösztöneink két alapvető ösztöncsoporthoz, a közösségi ösztönhöz (a falka-ösztönhöz) és az önbecsülési kényszerhez (a rangsor-ösztönhöz) sorolhatók. Az erkölcsösség meghatározásának az a módja, hogy alapvető, fontos emberi tulajdonságokat kiválogatnak és azokat teszik meg az erkölcsösség minta-darabjainak, azokból próbálnak meg levonni általános érvényű megállapításokat, nem alkalmas az erkölcs fogalma meghatározására. Az erkölcsöt is, mint minden lényeges vonatkozást az emberi életben, az evolúció, az élet fennmaradása irányából szabad és érdemes megközelíteni.
3.7. Újdonság: Az evolúció filozófiája fogalomtára
Lényegében ebben a fogalom-jegyzékben az emberi tulajdonságokat leíró összes fogalom újdonság,
mert az új szemlélet szerint nagyon sokat ezek közül újra kell gondolni és a fogalom-meghatározását újra kell fogalmazni. Ezek jelentős hányada már megtalálható „Az evolúció filozófiája fogalomtára” c. gyűjteményemben.
3.8. A transzcendencia fogalma
Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, a divatos meghatározás szerint az önmagunkon való túllendülés fogalma: mára a hivatalos filozófia arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán (Candace A. Vogler megfogalmazása). (Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”… Nincs új a Nap alatt!...).
De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben.
A boldogságot akkor kapjuk jutalmul az ösztöneinktől, ha engedelmeskedtünk az ösztöneink késztetéseinek, az életfenntartás igényeinek. Tehát a boldog és az elégedetlen ember között az az érdemi különbség, hogy a boldog ember teljesítette erkölcsi kötelezettségeit, legyőzte a könnyebb útra vivő csábításokat (képes volt ellenállni a rosszravivő csábításoknak!), a helyes utat választotta, amely az evolúció, az élet fennmaradása számára hasznosabb, és fölvállalta a helyes úttal járó nehézségeket.
Az öntranszcendencia, az önmagunkon való túllendülés, a saját magunk meghaladása közelebbről azt jelenti, hogy legyőzzük az öncélú, elvtelen öröm-és élvezetszerzésre csábító késztetéseink hatására létrejövő hajlamot, késztetést, csábítást, vágyat az erkölcsi könnyebb út keresésére.
De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek az öntranszcendenciának a gyakorlatban leglényegesebb és legtömegesebb előfordulását jelentő esete, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. Szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre. Így a fentiekből össze is állt a négy legfontosabb rosszravivő kényszerünk: az önámítás, a hamis önbecsülés, az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi tudat, vagyis a hamis csoport-tudat.
3.10. A lelkiismeret és a lélek ugyanaz, mint az isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése