Harcz László: Az evolúció filozófiája-1., 1. Fejezet, 1.6. Másfél oldalban a létfenntartó ösztöneinkről, az önámításról-képmutatásról, a hamis önbecsülésről és a hamis közösségi érzésről

     Szerintem az emberi faj egységes és oszthatatlan. Az emberi faj minden egyedének azonosak az életfenntartó ösztönei, ez egyazon fajon belül mindig így van. Ezek az ösztönök határozzák meg az ún. emberi természetet. 
Tehát az emberi természet az ösztöneink együttes hatásának az eredője, végső kicsengése, és az emberi faj minden egyede felé ugyanazokat a késztetéseket jelenti.

     Az emberi jellem viszont egyénenként különbözik, attól függően hogy az egyes, kisebb-nagyobb súlyú ösztönös csábításainknak, a hamis vágyainknak mennyire tudunk ellenállni. Ez teljesen egyéni, és még ráadásul helyzetenként is más-más követelményeket támaszt, tehát nincs két egyforma jellemű ember, legfeljebb hasonlók.

     Az állati jellegű élőlényekben úgy vannak rákényszerítve az egyedek az életfenntartó ösztönök késztetéseinek a betartására, végrehajtására, hogy az evolúció során vágyak épültek ki bennünk, és ezeket a vágyakat az ösztöneink akkor elégítik ki élvezettel, örömmel, boldogsággal, büszkeséggel, stb., ha eleget tettünk az életfenntartó ösztöneink késztetéseinek.

     És itt jön az emberi esendőség a képbe.

     Mert az ember, első ízben az evolúcióban, be tudja csapni az ösztöneit (legalábbis átmenetileg biztosan), és elhiteti saját magával (a tudatával), hogy ő igenis teljesítette az ösztönös késztetéseit. És hamissággal, csalással, de végül is meg tudja szerezni ezeket az ún. jutalmazó érzéseket, képes kielégíteni a vágyait, de ismétlem, csalással. 
Ezt a csalást én önámítás-képmutatásnak nevezem, tehát befelé, saját magunkat az önámítással csapjuk be, kifelé pedig a képmutatás szolgál a külvilág megtévesztésére. Ezt nevezik a hétköznapi életben esendőségnek, a vallásban gyarlóságnak, az embertudományokban meg százféle névvel illetik, de egyik sem olyan általános és kifejező szerintem, mint az, hogy "önámítás-képmutatás".

     Tehát esendő az az ember, aki nem vállalja föl az ösztönös késztetések teljesítésével járó nehézségeket, és mégis ki akarja elégíteni a vágyait.
     Másképpen: nem képes ellenállni a vágyai által keltett csábításoknak, és csalással mégis meg akarja szerezni a vágyai számára a kielégülést, a beteljesülést.

     Az esendőség, mondanom sem kell, ugye, hogy az erkölcstelenséget jelenti más néven, csak szebben, több irgalommal, humánusabban megfogalmazva...

     Itt kicsit ugrunk, és a falka-ösztön és a rangsor-ösztön viselt dolgait nem részletezem, hanem a végeredményt: a nevesíthető „bűneinket”: az erkölcstelen vonásainkat két fő hamis ösztön okozza: 
- a hamis önbecsülés (a rangsor-ösztönből származó önbecsülési kényszer hamisított változata) és 
- a hamis közösségi érzés (mely a falka-ösztön gyarló, hamis megfelelője). 
     Tehát a hamis önbecsülés akkor jön létre, amikor az önbecsülési kényszerünk (a rangsor-ösztönünk kényszere) késztetéseire hamis választ ad az önámításunk és a képmutatásunk, míg a hamis közösségi érzés (a hamis falka-ösztönünk) olyankor lép föl, amikor a közösségképző ösztönünk (a falka-ösztönünk) késztetéseivel kapcsolatban hamis válaszokat ad az önámítás-képmutatásunk. Mindezt a hamisítást persze avégett követi el az önámításunk-képmutatásunk, hogy becsapjon minket magunkat (és a környezetünket), és mégis megszerezze az evolúciós jutalom-érzéseket, amelyeket az ösztöneink a késztetéseik teljesítése esetén szoktak kiutalni.

     A hamis önbecsülésre való hajlamunkat kihasználva, rá alapozva, az embereket uszítva fel lehet ébreszteni a viselkedésünkben, a gondolkodásunkban a bűnbakképzést, a gúnyt, a besározást stb., míg a hamis közösségi érzés (a hamis falka-ösztön) felkorbácsolása a rasszizmust, a kirekesztést, az előítéletet stb. hozza létre bennünk. 
     Minden emberben!!! 
     Tisztázzuk: a vágyak, a csábítások léte nem bűn, mert rájuk alapvető szükség van az egyén hajlandóságát illetően, hogy végrehajtsa az ösztönös, létfenntartási kötelezettségeit. A bűnt ezekkel a hamisságokkal kapcsolatban az követi el, aki felkorbácsolja az indulatokat, a vágyainkat és a hamis ösztöneinket, és hamis válaszokkal, választási lehetőségekkel áll a nép elé; és persze azok is bűnrészesek (de a "fogadói oldalon"...), akik nem hajlandók szembeszállni ezekkel a kísértésekkel, és nem mondanak le az ezek által a hamis megoldások által elérhető jutalom-érzésekről, mert így a legaljasabb ember is kielégítheti (hamis!) önbecsülését, a bűnbakképző hajlamait, és a hamis közösségi kényszereit (kirekesztés, idegengyűlölet, rasszizmus stb.).

     Minden ember ugyanígy működik, tehát nincs értelme cigányozni, zsidózni, négerezni, magyarozni, németezni, mert az egyes nemzeti közösségek erkölcsi teljesítményét ugyan a történelmi idők rövidebb időszakra elronthatják, de átlagban szerintem nagyjából egyforma minden nép erkölcsi, emberi teljesítménye, hiszen ugyanannak az egyetlen emberi fajnak az egyedeiből áll minden nép.

     Az viszont teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy aki kirekeszt, bűnbakképzést alkalmaz bárkivel és bármilyen közösséggel szemben, az azt árulja el, hogy mennyire esendő, mennyire gyenge jellemű, mennyire gyenge lelkű, hogy azt ne mondjam, mennyire aljas.

     Jó lenne már a fenti, cáfolhatatlan elvi tudnivalókat beemelni a tudományba, mert sokkal könnyebb lenne az ocsút a búzától, az erkölcstelent az erkölcsöstől megkülönböztetni…

     A fenti ismeretek elfogadása társadalmi haszna az lenne, hogy az emberek és a közösségek közti kapcsolatok nagyon megjavulnának, az élet sokkal örömtelibbé válna, csökkennék az emberek, közösségek által okozott szörnyűségek, háborúk, elnyomás, társadalmi nyomor, éhezés stb., és növekednék a nem emberek által okozott, de mindenképpen föllépő környezeti jellegű globális kockázatok elleni védekezés hatékonysága.

     Pl. ha az itt leírtakat vagy bárkinek a hasonló eredményeit valaki megérti - tehát hogy mind ugyanazokkal az ösztönös, rosszra csábító, élvhajhász késztetésekkel küzdünk, és nemcsak az életfenntartó ösztöneink, hanem az azok elfajzott, hedonista, rosszra csábító testvérpárjai is ugyanúgy működnek minden emberben -, ezáltal az irgalom, a megértés, az elfogadás, a megbocsájtás hatalmasan megnőne minden élő emberben a másik ember gyarlóságai iránt, mert tudatában lenne annak, hogy a másik ember is ugyanazokkal az emberi, erkölcsi nehézségekkel küzd, és ez máris szolidaritást, megértést stb. ébresztene a szemlélőben, de még a sértettben is.

     Ha ezt a nézetrendszert valami csoda folytán megtanítanák a világ minden iskolájában, a világ összes gyermeke, diákja számára, néhány évtized alatt elviselhető mértékre csökkenne a Földön a rasszizmus, a kirekesztés, a háború, és a legtöbb globális társadalmi kockázat, veszély.

Harcz László