Az alábbi gondolatmenet megmutatja, hogyan jött létre az emberi erkölcs, és azt is bebizonyítjuk, hogy az emberi élet értelme az, hogy az erkölcsösség minél magasabb fokát elérjük; továbbá az emberi erkölcs és személyiség leírásába beemelem a transzcendencia és az öntranszcendencia fogalmát és hatását:
1. Az emberrel együtt létrejött a fejlett emberi ész is;
1. Az emberrel együtt létrejött a fejlett emberi ész is;
2. Ez lehetővé tette, hogy megjelenjen az öncsalás (az önámítás, az önigazoló önfényezés, az öntömjénezés). Ezáltal a mérhetetlenül élvezetes evolúciós jutalom-érzéseket csaló módon, az evolúciós kötelezettségek teljesítése nélkül is meg lehet szerezni, és ennek a csalásunknak a tényét titokban lehet tartani az elménk felé. Ezt a mozzanatot nevezzük öncsalásnak, önámításnak. Az öncsalás elhiteti velünk és az ösztöneinkkel, hogy nem is csalunk. Ezáltal számunkra úgy tűnik, hogy mégis végrehajtottuk az evolúciós feladatainkat, felvállaltuk az azokkal kapcsolatos nehézségeket és nem az erkölcsileg könnyebb utat választottuk; így élethűbben tudjuk becsapni a képmutatásunkkal a környezetünket...
3. Az evolúciós kötelességeink, feladataink ilyen módon történő elcsalása, szabotálása veszélybe sodorta az evolúció működését, és így magát az élet fennmaradását, vagyis az élet legfőbb célját is, mert a fennmaradáshoz szükséges állandó alkalmazkodás során folyamatosan meghozandó döntéseinket a sok csalás megfosztja a reális, stabil kiindulási alaptól és ez teljesen lerontja az evolúció hatékony, megbízható működését.
4. A fejlett agy és a fejlett genetikai anyag lehetővé tette, hogy létrejöjjön a DNS-ünkben az emberi nyelven történő kommunikáció képessége, és így egyes mutációkban létrejöjjön a lelkiismeret. A lelkiismeret képes ellensúlyozni az öncsalás káros hatását az élet fennmaradásával kapcsolatban és helyreállítja a létfenntartó ösztönök hatásosságát, az evolúció biztonságos és hatásos működését (mert a lelkiismeret az életfenntartó ösztöneink szava az elménk felé, és bizonyítottan a genetikai anyagunkból származik - Konrad Lorenz alapján, aki szerint azok a vonások, amelyek minden emberi kultúrában megtalálhatók, öröklött és általános emberi tulajdonságok).
5. Így az evolúciós szelekció során a fejlettebb lelkiismerettel rendelkező egyedek száma nőtt gyorsabban. Ezáltal egy idő után a teljes emberi faj öröklődő tulajdonságává vált a lelkiismeret. A lelkiismeret képes lerombolni azt a falat, amelyet az öncsalás a valóság és az elménk, illetve a valóság és a létfenntartó ösztöneink közé emel. Csakis az erkölcsi erőnkön, az erkölcsösségünk szintjén múlik, hogy a könnyebb utat jelentő hamis, az önámításon alapuló változatot fogadjuk el az elménkkel valóságként, vagy hallgatunk a genetikai anyagunk, az ösztöneink szavára, a lelkiismeretre, amely a valóságot közvetíti felénk, vagyis a elménk felé.
6. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy csak az az egyén nevezhető erkölcsösnek, aki tisztességesen végrehajtja a lelkiismerete utasításait. Az erkölcsösség tehát azt jelenti, hogy az illető képes ellenállni a rosszravivő csábításoknak, az önámításunk által kínált "könnyebb út" választásának, vagyis képes ellenállni az erkölcsileg jogtalan, erkölcstelen hedonista vágyainak is, amelyek a megszolgálatlan evolúciós jutalom-érzések megszerzésére irányulnak.
7. Olyan mértékben vagyunk erkölcsösek, amilyen mértékben sikerül végrehajtanunk a lelkiismeretünk utasításait, vagyis amilyen mértékben képesek vagyunk felvállalni a túlélés evolúciós feladataival járó nehézségeket, a létfenntartó ösztöneink követelményeit; amilyen mértékben képesek vagyunk ellenállni az öncélú, elvtelen, erkölcstelen, hedonista élvezet- és örömszerzési kényszereinknek; amilyen mértékben felvállaljuk az erkölcsös út nehézségeit, összegezve: amilyen mértékben képesek és hajlandóak vagyunk ellenállni az önámításunk által kínált könnyebb út csábításának.
8. Ezek az ösztönös, rosszravivő, elvtelen, öncélú, hedonista késztetések, amelyek a rosszra csábítanak minket, túlnyomórészt az öncsalás közreműködésével valósulnak meg, így ki lehet jelenteni, hogy aki képes uralkodni az öncsalásán, az önigazoló önámításán, az képes az erkölcsös életre;
9. Az önigazoló öncsalás és a lelkiismeretesség (az őszinteség, a becsületesség) egymást kölcsönösen kizárja. Jogosan mondjuk tehát, hogy az őszinteség (nemcsak kifelé, hanem befelé, saját magunk felé is!), az egyik legnagyobb érték, az erkölcsösséggel megegyező fontosságú, sőt, lényegében azonos vele. Ez a két vonás lényegében ugyanazt jelenti;
10. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy az emberi élet értelme az erkölcsösség minél magasabb fokának az elérése. Elképzelhető persze, hogy az emberi erkölcsnek ennél magasabb szintű dolgokban is szerepe van, lesz, pl. a kozmikus erkölcsnél, de ez még kicsit odébb van...
11. A transzcendencia az írásban felsorolt bizonyítékok és újonnan feltárt összefüggések alapján azonos a genetikai anyagunkkal és a belőle származó életfenntartó ösztöneinkkel. Minden, amit eddig transzcendensnek gondoltunk, az csupán az évmilliárdok tapasztalatait jelenti, közvetíti számunkra. Ezeket a tapasztalatokat a lelkiismeret közvetítésével, az intuíciók és az eszmények formájában érzékeljük odabentről, a genetikai anyagunkból.
12. Az öntranszcendencia lényegében azonos a lelkiismeretünkkel, azzal az ösztönös hatással, amellyel a genetikai anyagunk minket a valóság talaján igyekszik tartani, és érzelmileg segít nekünk "az erkölcsi könnyebb út" helyett "az erkölcsileg helyes utat" választani. Más szóval "önmagunkon túllépni, önmagunkat meghaladni" (C. A. Vogler nyomán).
11. A transzcendencia az írásban felsorolt bizonyítékok és újonnan feltárt összefüggések alapján azonos a genetikai anyagunkkal és a belőle származó életfenntartó ösztöneinkkel. Minden, amit eddig transzcendensnek gondoltunk, az csupán az évmilliárdok tapasztalatait jelenti, közvetíti számunkra. Ezeket a tapasztalatokat a lelkiismeret közvetítésével, az intuíciók és az eszmények formájában érzékeljük odabentről, a genetikai anyagunkból.
12. Az öntranszcendencia lényegében azonos a lelkiismeretünkkel, azzal az ösztönös hatással, amellyel a genetikai anyagunk minket a valóság talaján igyekszik tartani, és érzelmileg segít nekünk "az erkölcsi könnyebb út" helyett "az erkölcsileg helyes utat" választani. Más szóval "önmagunkon túllépni, önmagunkat meghaladni" (C. A. Vogler nyomán).
Az erkölcs fogalma tehát legrövidebben: Az erkölcs feladata, hogy azt a rombolást ellensúlyozza és helyrehozza, amelyet az ember hedonista, opportunista természete, élvezethajszolása okoz az evolúció hatásosságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben.
Az ember küzdelme a "könnyebb út" leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten a hamis öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere ellen és a mindezekben bűnrészes öntömjénező önámításunk-képmutatásunk ellen. Az erkölcs az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú csábítása, a kísértés elleni küzdelmünk.
Az ember küzdelme a "könnyebb út" leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten a hamis öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere ellen és a mindezekben bűnrészes öntömjénező önámításunk-képmutatásunk ellen. Az erkölcs az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú csábítása, a kísértés elleni küzdelmünk.
Budapest, 2017. 12. 25.
Az első megjelenés ideje: 2017. szept. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése