„Az evolúció filozófiája” rövid magyarázata
1. Az élő természetben minden az ÉLET tovább-viteléről szól, minden úgy alakult ki az élő természetben, hogy az élet fennmaradjon, folytatódjék. Erre a feladatra az evolúcióban az életfenntartó ösztöneink jöttek létre.
2. Az életfenntartó ösztöneink utasításait a lelkiismeretünk közvetíti a tudatunk, az értelmünk felé.
3. Így az erkölcsösség mértéke minden embernél attól függ, hogy milyen mértékben tartja be a lelkiismerete utasításait.
4. Az evolúció során kialakult jutalom-érzések és bűntető-érzések alkalmazásával az evolúció az életfenntartó ösztöneink utasításai betartatását, az életet fenntartó viselkedést és gondolkodást igyekszik elősegíteni, és értelemszerűen akkor juttat hozzá minket a jutalmazó érzésekhez – az élvezethez, az örömhöz, a boldogsághoz - , ha betartjuk a lelkiismeretünk és általában, az életfenntartó ösztöneink utasításait. Ha pedig nem tartjuk be ezeket az utasításokat, akkor jön a lelkiismeretfurdalás, a szorongás, akár az elmeháborodásig fokozódva...
Itt kezd nagyon izgalmassá és egyben nagyon sajnálatossá válni az emberi viselkedés!
5. Az evolúció során tehát kialakult a vágyak rendszere, melyeket az ösztöneink akkor elégítenek ki a jutalmazó érzések kiutalásával, ha hajlandók voltunk teljesíteni evolúciós kötelezettségeinket.
6. Ezek azonban mindig egyben nehézségek felvállalását is jelentik, mert semmilyen feladatot nem lehet energia-kifejtés nélkül teljesíteni. Aki felvállalja az életfenntartó ösztönei utasításait, tehát felvállalja az ezekkel járó nehézségeket, az megkapja az evolúciós jutalmazó érzéseket.
7. Az élővilágban az embernek sikerült először az, hogy anélkül csalja ki az evolúciós jutalom-érzéseket az ösztöneinktől, hogy teljesítette volna az evolúciós, az életfenntartó ösztöneinktől kapott feladatokat, felvállalta volna az azokkal járó nehézségeket. Ezzel létre is jött az erkölcstelenség, a "könnyebb út" választása.
8. Ennek a „könnyebb útnak” az elutasítását, a helyes úttal járó nehézségek felvállalását pedig erkölcsnek nevezzük.
9. Mélyebben vizsgálódva az erkölcsről tehát az derült ki, hogy az erkölcsösség kizárólagos értelme és célja az, hogy az élet fennmaradását segítse, és betartassa
az életfenntartó ösztöneink utasításait. Az ösztöneinkben (pontosabban: a DNS-ünkben, a génjeinkben, tehát az örökítő-anyagunkban) az ÉLET teljes története, az állatvilág teljes törzsfejlődése nyomon követhető, és így természetesen az ösztöneink utasításai is a teljes ÉLET, a teljes élő természet védelme érdekében fogalmazódtak meg az evolúció során. Tehát mindig a nagyobb életközösség érdekeit kell szem előtt tartanunk, a legfontosabb a legnagyobb életközösség, a teljes élő természet élet-védelme. Ez az életközösség magában foglalja az embert is, de az embernek nincs elsőbbsége az élő természeten belül! Erre az elsőségre törekedni értelmetlen is, hiszen az életképes élő természet nélkül az ember sem életképes!
Ez a felfogás (a törekvés a teljes élő természet védelmére) a nagy keleti vallásokban is megtalálható, ami valószínűsíti ennek a gondolatmenetnek a helyességét.
Harcz László
Az első megjelenés ideje: fb. 2017. nov. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése