Harcz László: In 10 Punkte die Menschliche Moral

Harcz László: In 10 Punkte die Menschliche Moral

Der Gedanke, der zeigt, wie die menschliche Moral entstanden ist, und wir beweisen, dass der Zweck und der Sinn des menschlichen Lebens das höchste Maß an Moral erreichen soll

1. Die Menschheit ist mit fortgeschrittener menschlicher Vernunft zusammengekommen;    

2. Dies ermöglichte den Selbstbetrug (die Selbsttäuschung) zu erscheinen. Dies macht es für möglich uns, die unermesslich angenehmen evolutionären Belohnungsgefühle betrügerisch ohne die Erfüllung der evolutionären Verpflichtungen zu erhalten und die Tatsache unserer Täuschung für unsere Gedanken geheim zu halten; Das nennen wir Selbstbetrug oder Selbsttäuschung. Selbsttäuschung lässt uns und unsere Instinkte glauben , die wir nicht betrügen. Dadurch scheint es uns so, dass wir unsere evolutionären Aufgaben durchgeführt haben, die damit verbundenen Schwierigkeiten untergenommen haben und den moralisch leichteren Weg nicht gewählt haben;

3. Die Tatsache, dass die Selbsttäuschung auf diese Weise unsere evolutionären Pflichten täuscht, sabotiert, gefährdet das Funktionieren der Evolution und damit das Überleben des Lebens und so den Hauptzweck des Lebens, denn unsere Entscheidungen, die wir ständig in ständiger Anpassung machen, die für das Überleben notwendig sind, durch die vielen Täuschungen werden von der  realistischen, stabilen Basis beraubt werden;

4. Das fortgeschrittene Gehirn und fortgeschrittenes genetisches Material haben das Gewissen in einigen Mutationen entwickelt. Das Gewissen ist in der Lage, die schädliche Wirkung der Selbsttäuschung im Überleben des Lebens auszugleichen und stellt die Wirksamkeit der lebenserhaltenden Instinkte wieder her, das sichere und effektive Funktionieren der Evolution;

5. Dadurch in der evolutionären Selektion erhöhte sich die Zahl der Individuen mit fortgeschrittenem Gewissen schneller. So wurde das Gewissen zum ererbten Eigenschaft der menschlichen Rasse. Das Gewissen kann in irgendeiner Weise durch die Mauer brechen, die durch die Selbsttäuschung zwischen der Wirklichkeit und unserem Bewusstsein, und zwischen der Wirklichkeit und unseren lebenserhaltenden Instinkten gebaut wird. So gibt es uns den Eindruck in uns und in unseren Instinkten, dass wir nicht betrügen. Dadurch scheint es so, daß wir unsere evolutionären Aufgaben und die Schwierigkeiten, die mit ihnen verbunden sind, untergenommen haben, und nicht den moralisch einfacheren Weg gewählt haben;

6. Auf dieser Basis können wir sagen, dass die Moral aus dem Gewissen stammt und nur das Individuum kann eine moralische Person genannt werden, die genau die Anweisungen seines Gewissens ausführt. Die Moral bedeutet also, dass die Person den Versuchungen des falschen Weges widerstehen kann, was bedeutet, dass die Person seinen moralisch illegalen, unmoralischen  hedonistischen Wünschen widerstehen kann, die nur darauf abzielen, die unwürdigen, unverdienten evolutionären Belohnungsgefühle zu erwerben.

7. Inwieweit es uns gelingt, die Weisungen unseres Gewissens zu führen, das heißt, in dem Maße, in dem wir die Überlebensanforderungen, die Anforderungen unserer Existenz- und Überlebensinstinkte erfüllen können, soweit wir in der Lage sind um unseren selbstauferlegten, unerwünschten, unmoralischen, hedonistischen Zwänge unserer Vergnügungssucht zu widerstehen, soweit wir die Schwierigkeiten des moralischen Weg unternehmen, sind wir in dem Maße moralisch;

8. Diese instinktlichen, auf den Abweg lockenden, immoralischen, selbstdienenden, eigennützigen, hedonistischen Impulse, die uns auf dem Abweg verführen, sind überwiegend mit der Hilfe der Selbsttäuschung verwirklicht, so kann man sagen, daß derjenige, der in der Lage ist, seinen Selbstbetrug und seine Selbstzertifizierung beherrschen zu können, zu einem moralischen Leben fähig ist.

9. Die rechtfertigende Selbsttäuschung und die Aufrichtigkeit (Ehrlichkeit) schließen sich gegenseitig aus. Also mit Recht sagen Aufrichtigkeit (nicht nur nach außen, sondern innerlich, für uns selbst), der größte Wert, zusammen mit der Moral. Diese beiden Merkmale sind im wesentlichen gleich;

10. So können wir sagen, dass in der menschlichen Welt der Zweck des Lebens, der Sinn des menschlichen Lebens ist, den höchsten Grad der Moral zu erreichen.

Der kürzeste Begriff der Moral ist also: der Kampf gegen die häufigsten und bedeutendsten Form des leichteren Wege, d. h. der Kampf gegen die instinktiven, selbstsüchtigen, opportunistischen, hedonistischen Zwänge mit elementarer Kraft, der Kampf gegen die falschen Zwänge unseres körperlichen Genuss-Suche und auf der psychologischen emotionalen Ebene, der Kampf gegen die falschen Zwänge unserer Freude- und Glücksuche, unser Kampf gegen den Zwang unseres falschen Selbstwertgefühls und unser falsches Gemeinschaftsgefühl, gegen unsere auf dem Abweg lockende, instinktliche Versuchungen, die wir oben erwähnt haben, unser Kampf gegen die selbstdienende Verführung unserer Wünsche.

Harcz László

Budapest, 19. September 2017.

Und das Original-text auf ungarisch:

És a magyar eredeti:

Harcz László: Az evolúció filozófiája 10 pontban

Az alábbi gondolatmenet megmutatja, hogyan jött létre az emberi erkölcs, és azt is bebizonyítom, hogy az emberi élet értelme az, hogy az erkölcsösség minél magasabb fokát elérjük:

1. Az emberrel együtt létrejött a fejlett emberi ész is;

2. Ez lehetővé tette, hogy megjelenjen az öncsalás (az önámítás, az önigazoló önfényezés, az öntömjénezés). Ezáltal a mérhetetlenül élvezetes evolúciós jutalom-érzéseket csaló módon, az evolúciós kötelezettségek teljesítése nélkül is meg lehet szerezni, és ennek a csalásunknak a tényét titokban lehet tartani a tudatunk felé. Ezt a mozzanatot nevezzük öncsalásnak, önámításnak. Az öncsalás elhiteti velünk és az ösztöneinkkel, hogy nem is csalunk. Ezáltal számunkra úgy tűnik, mintha mégis végrehajtottuk volna az evolúciós feladatainkat, felvállaltuk volna az azokkal kapcsolatos nehézségeket és nem az erkölcsileg könnyebb utat választottuk volna;

3. Az evolúciós kötelességeink, feladataink ilyen módon történő elcsalása, szabotálása veszélybe sodorta az evolúció működését, és így magát az élet fennmaradását, vagyis az élet legfőbb célját is, mert a fennmaradáshoz szükséges állandó alkalmazkodás során folyamatosan meghozandó döntéseinket a sok csalás megfosztja a reális, stabil kiindulási alaptól;

4. A fejlett agy és a fejlett genetikai anyag lehetővé tette, hogy egyes mutációkban létrejöjjön a lelkiismeret. A lelkiismeret képes ellensúlyozni az öncsalás káros hatását az élet fennmaradásával kapcsolatban és helyreállítja a létfenntartó ösztönök hatásosságát, az evolúció biztonságos és hatásos működését;

5. Így az evolúciós szelekció során a fejlettebb lelkiismerettel rendelkező egyedek száma nőtt gyorsabban. Ezáltal egy idő után a teljes emberi faj öröklődő tulajdonságává vált a lelkiismeret. A lelkiismeret valamilyen módon képes lerombolni azt a falat, amelyet az öncsalás a valóság és a tudatunk, illetve a valóság és a létfenntartó ösztöneink közé emel.

 6. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy az erkölcsösség a lelkiismeretből származik és csak az az egyén nevezhető erkölcsösnek, aki tisztességesen végrehajtja a lelkiismerete utasításait. Az erkölcsösség tehát azt jelenti, hogy az illető képes ellenállni a rosszravivő csábításoknak, vagyis képes ellenállni az erkölcsileg jogtalan, erkölcstelen hedonista vágyainak, amelyek a megszolgálatlan evolúciós jutalom-érzések megszerzésére irányulnak.

7. Amilyen mértékben sikerül végrehajtanunk a lelkiismeretünk utasításait, vagyis amilyen mértékben képesek vagyunk vállalni a túlélés evolúciós feladataival járó nehézségeket, a létfenntartó ösztöneink követelményeit; amilyen mértékben képesek vagyunk ellenállni az öncélú, elvtelen, erkölcstelen, hedonista élvezetszerzési kényszereinknek; amilyen mértékben felvállaljuk az erkölcsös út nehézségeit --- olyan mértékben vagyunk erkölcsösek;

8. Ezek az ösztönös, rosszra csábító, elvtelen, öncélú, hedonista késztetések, amelyek a rossz útra csábítanak minket, túlnyomórészt az öncsalás közreműködésével valósulnak meg, így ki lehet jelenteni, hogy aki képes uralkodni az öncsalásán, az önigazoló önámításán, az képes az erkölcsös életre;

9. Az önigazoló öncsalás és az őszinteség (becsületesség) egymást kölcsönösen kizárja. Jogosan mondjuk tehát, hogy az őszinteség (nemcsak kifelé, hanem befelé, saját magunk felé is!), a legnagyobb érték, az erkölcsösséggel együtt. Ez a két vonás (az őszinteség és az erkölcsösség) lényegében ugyanazt jelenti;

10. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy az emberi világban az élet célja, az emberi élet értelme az erkölcsösség minél magasabb fokának az elérése.

Az erkölcs fogalma tehát legrövidebben: a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten a hamis öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere elleni küzdelmünk, vagyis az előbb felsorolt rosszra csábító ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú csábítása elleni küzdelmünk.

Budapest, 2017. szeptember 19.