Harcz László: Az evolúció filozófiája-1., 1. Fejezet, 1.1. Az evolúciós rendszerünk felépítése és működése

1.1. Az evolúciós rendszerünk felépítése és működése

Az ember élőlény; így kétségtelenül az élet jelensége működik benne; az élet élni akar, fenn akar maradni, ez nyilvánvaló, ez az ÉLET legfőbb tulajdonsága, lényege. Az evolúció feladata, hogy ezt segítse, azáltal, hogy segítségével mindig a legéletképesebb egyedek és fajok viszik tovább az életet az adott helyen fennálló körülményekhez a legsikeresebben alkalmazkodva. Az evolúció folyamatában választódnak ki a legalkalmazkodóbb, legéletképesebb egyedek és fajok.

Így ma már az evolúciót segítő emberi jelenségek, megnyilvánulások a legfontosabbak a túlélésünk, az élet folytatódása számára.

A legfontosabb ilyen jelenség az erkölcs.

Az embert tehát az evolúciós (a létfenntartó) ösztönei és az erkölcsei vezérlik abba az irányba, amely a legkedvezőbb az élet fennmaradása számára; az ösztönök szabják meg a helyes út irányát, és az erkölcsösség az, amely rajta tart minket a helyes úton.

1.1.1. Az ösztöneinkről

Az evolúciós létfenntartó ösztönök vágyakat hoznak létre a fejlett élőlényekben, így az emberben is, avégett, hogy az élőlényeket, köztük az embert, rá lehessen kényszeríteni, hogy az evolúció, a létfenntartás szempontjából fontos tennivalókat elvégezzék. Ezek a vágyak átfogják az emberi élet egészét, tehát többet jelentenek a táplálkozási, a nemi, a lakhatási igényeknél, és kiterjednek az emberek egymás közti kapcsolataira, főként a falka-ösztön (a közösségképzési ösztön) és a rangsor-ösztön (és annak gyakorlati megvalósulása, az önbecsülési kényszer) által támogatott igényekre és erényekre.

Az evolúció már a fejlett állati típusú élőlények megjelenése óta átállt arra a működésre, amelyet a vágyak hajtóereje biztosít.

A vágyak által keltett hajtóerő arra sarkallja az élőlényt, hogy minél jobb közérzetet teremtsen magának, tehát minél hamarabb kielégítse ezeket a vágyakat lelki síkon örömmel, boldogsággal, büszkeséggel, sikerélményekkel stb. illetve testi síkon élvezettel, testi elégedettséggel és kielégüléssel.

Az evolúció azonban ezt természetesen feltételekhez kötötte. A vágyak kielégítésének, az evolúciós jutalom-érzések megszerzésének az az ára, hogy az ösztönök által meghatározott, a létfenntartás számára legfontosabb tennivalókat elvégezzük. Ekkor megkapjuk az evolúciós jutalmazó érzéseket, az élvezeteket, az örömöt, boldogságot, stb., a testi és a lelki örömöket.

Az emberi elme megjelenésével viszont lehetővé vált, hogy az evolúciós jutalmazó érzéseket (vagyis azokat az érzéseket, amelyek bennünk a legnagyobb testi-lelki örömöt idézik elő) ne csak erkölcsös módon, a  velük járó nehézségeket felvállalva, hanem erkölcstelenül, csaló módon, a könnyebb utat választva is megszerezhessük. 

Az erkölcsös út, a helyes út a létfenntartó ösztönök utasításai végrehajtását, a létfenntartás igényei által meghatározott tennivalók elvégzését, az ezekkel járó nehézségek felvállalását jelenti; míg az erkölcstelen, könnyebb út választása esetén ezeket a feladatokat és nehézségeket nem vállaljuk fel, és élvhajhász kéjencek módjára, érdemtelenül, a szerzett örömöket nem megérdemelve, legtöbbnyire hamissággal, önmagunk becsapásával (önámítással, a hamis önbecsülésnek, az öntömjénezésnek és a bűnbakképzésnek engedve), mások becsapásával (hazugsággal, képmutatással) kívánunk hozzájutni ezekhez az annyira vágyott jutalmazó érzésekhez, az emberi élet legvonzóbb élményeihez, az örömhöz, a boldogsághoz, a kellemes érzések sokaságához.

Szorosan idetartozik a testi örömök halmozása, a csak az élvezetek kedvéért végzett, eltúlzott mértékű öncélú testi jellegű örömszerzés is, sőt, a bódítószerek használata, amikor vegyi anyagokkal közvetlenül az agyunkban lévő jutalmazási központot ingereljük és így érjük el a legmagasabbfokú élvezetet.

Az öntömjénezésünk, önámításunk miatti lelkiismeret-furdalást szerintem a képmutatásunk által megszerzett közösségi befolyás, megbecsültség, esetleg szeretet olyan mértékben képes ellensúlyozni, lecsökkenteni, hogy a lelkifurdalást alig érezzük, és hosszú távon is elviseljük.

Az élvezethajszolás vágya, a könnyű út csábítása tehát az életfenntartó ösztönökhöz hasonlóan ösztönös kényszer, míg az ellenállásunk ezekkel a vágyakkal, csábításokkal szemben már főként a tudatos szférában zajlik.

1.1.2. A hamis örömszerzés ösztönös kényszere

Így működik a hamis örömszerzés ösztönös kényszere,

„az ösztönös, öncélú, elvtelen, elemi erejű élvezetszerzési-, örömszerzési- és önbecsülési kényszer, a hamis önbecsülés és a hamis közösségi érzés kényszere,

az erkölcstelen "könnyebb út" választása eredendő oka, az evolúció vadhajtása. 

Így működik az evolúciósan meg nem szolgált testi- lelki örömöket öncélúan habzsoló élvhajhász emberi természet.

Az ösztönös késztetéseket, amelyek az élet fenntartását szolgálják, csekélységem jóravivő ösztönös késztetéseknek nevezi, míg a fent részletezett, a „könnyebb út”-hoz vezető késztetéseket rosszravivő, ösztönös késztetéseknek.

Ezeknek az eredménye

az emberi erkölcstelenség:

Az emberi erkölcstelenség tehát „az érdemtelenül, csalással mindenáron megszerezni kívánt evolúciós jutalom-érzések hajszolása, mindenen átgázolva”.

Más szóval az erkölcsi gyengeség, esendőség az, amelyet az evolúciós jutalom-érzések érdemtelen megszerzésére csábító vágyainkkal szemben tanusítunk.

Világi fogalommal: az esendőség, az erkölcsi gyengeség; vagy vallásos műszóval: a gyarlóság.

1.1.3. Az erkölcs

Ebből következően:

Az erkölcs a hamis örömszerzésünk ösztönös kényszere, a rosszravivő ösztönös késztetések, az erkölcstelen „könnyebb út választása elleni küzdelem,

az a törekvésünk, amellyel az öncélú élvezethajszolás, a vágyaink önállóvá válása, elhatalmasodása ellen fellépünk. 

Az erkölcs a létfontosságú küzdelmünk saját elfajult vágyaink ellen, és azt a rombolást ellensúlyozza, amelyet az ember hedonista, opportunista, hazug, önámító-képmutató természete, élvezethajszolása okoz az evolúció hatékonyságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben."

A vágyainkat kielégíthetjük tisztességes, erkölcsös úton is, az életfenntartó ösztöneink késztetései kielégítésével, elvégzésével, az ezekkel járó nehézségek felvállalásával; és engedhetünk a "könnyebb út csábításának" is, amelynél csaló módon csak elhitetjük saját magunkkal és a külvilággal, hogy teljesítettük az evolúciós kötelezettségeinket, és (állítólag) a helyes úton járunk, de valójában semmit nem teszünk az evolúcióért, az élet fennmaradásáért, mert nem engedelmeskedtünk az életfenntartó ösztöneink késztetéseinek, mert nem vállaltuk fel az ezekkel együtt járó nehézségeket, nem a "helyes utat" követtük.