Harcz László: Az evolúció filozófiája-1., 6. Fejezet: Az értékekről

6.1. Az érték fogalma

Minden értéket képez, ami az élet fenntartása szempontjából hasznos. Valaminek az értékességét az dönti el, hogy mennyire hasznos az élet fennmaradása szempontjából. 

A legnagyobb értékek az erkölcsi értékek: az igazságosság, a szolidaritás, de a boldogság és a többi evolúciós jutalom-érzés is érték, mert ha átélhetjük ezeket, az azt jelenti, hogy megtettük az élet fennmaradásáért azt, amit az ösztöneink kívántak; a szépség, az egészség, az ész, bátorság, de a befolyás, az anyagi jellegű gazdagság stb., tehát a nem erkölcsi értékek  is természetesen értéket képeznek az élet fennmaradása számára.

Az élet és az azt fenntartó evolúció mindenek fölötti fontossága, mindent meghatározó volta egyetemes és kizárólagos: Azok a dolgok lehetnek csak értékesek, amelyek az élet, az evolúció számára fontosak és hasznosak.

Az emberi élet értelme is, mint minden élőlényé, a fennmaradás és az utódok létrehozása és felnevelése. Így emiatt az emberi élet minden fogalma, jelensége, létező dolga csak ebben a megmérettetésben nyerheti el az értékességét.

Az értékek és az erkölcs egymás szinonímái, ami erkölcsös, az egyben értékes is és fordítva.

A legfőbb értékek fogalom-meghatározása (erkölcs, lelkiismeret, szabadság, igazság, szépség, stb.) a „Harcz László: Az evolúció filozófiája fogalomtára”-ban található.

6.2. Az értékrend fogalma: 

Egy bizonyos vezérfonal (meggyőződés vagy ideológia) mentén szerveződött értékek összessége. Pl. az emberi értékek mind azáltal értékesek, hogy az élet fennmaradása számára hasznosak.

Izelítő a legfontosabb, legértékesebb fogalmainkból, a legfőbb értékeinkből:

erkölcs, lelkiismeret, boldogság, szépség, szolidaritás, igazság, szabadság, irgalom, méltányosság, bátorság, mértékletesség,  nagylelkűség, alázatosság, hála, szánalom, bátorság, szorgalom, stb., tehát kb. minden pozitív emberi érzés.

És a rosszakból, értéktelenekből néhány:

Gyarlóság, gonoszság, gúny, irigység, minden főbűn és a kisebbek, az ún. „bocsánatos bűnök” is végtelen sorban...

Csekélységem ehhez a főbűnök főbűnéül, a rosszra csábító népséghez a következőket teszi hozzá:

Az öntömjénező önámítás és a hazug képmutatás; a hamis önbecsülés ösztönös kényszere. Ezek a jelenségek, kényszerek azok, amelyek a bennünk lévő rosszaságot megvalósítják, ezek az emberi erkölcsi gyengeség, esendőség legkártékonyabb, legnagyobb súlyú és legjellemzőbb fogalmai.