Alfa Abstract
A legerősebb és legáltalánosabb álságos lelki kényszereink: az erkölcsi önfelmentési kényszer (a hamis önbecsülés) és az önámítás-képmutatás: a legrövidebb összefoglaló Harcz László: “Az evolúció filozófiája és erkölcstana (Az erkölcs és az értékek általános elmélete)” c. írásához
–1. Az élet folytatódni akar, ez az élővilág alaptörvénye, ezt az evolúció biztosítja.
–2. Az emberi evolúció nagyságrendekkel gyorsabb még az állati főemlősök evolúciójánál is, tehát elegendő, ha az emberi evolúcióval foglalkozunk, mert nyilvánvalóan ez határozza meg az evolúció zajlását.
–3. Emberi viszonylatban az élet fennmaradását, vagyis az evolúciót a DNS-ünkben örökölt genetikai törzsállományból, az ösztön-génekből származó ösztönös erkölcsi késztetések igyekeznek segíteni és megvalósítani.
–4. Ha valaki engedelmeskedni akar ezeknek a késztetéseknek - tehát “a helyes úton akar járni, erkölcsösen akar eljárni” - , akkor mindig nehézségekkel kell szembe néznie, áldozatokat kell hoznia. A helyes út egyben az erkölcsös utat is jelenti, mert az erkölcs (a legfontosabb, a legszentebb kötelességünk) lényege szerintem az élet fennmaradása biztosítása mindenekelőtt. A minden emberben hatalmas erővel működő erkölcsi önfelmentési kényszer (a köznyelvben: a hamis önbecsülés) az az általános és mindennél hatalmasabb álságos ösztönző erő, amely az önámítást és a képmutatást működteti bennünk, amelyek mindenáron bűntelennek, tehát erkölcsös, értékes embernek akarnak feltüntetni minket saját magunk és a világ előtt.
–5. Ennek érdekében az életfenntartó ösztöneink egyrészt jutalmazó érzéseket (öröm, boldogság, könnyű lélek, jó lelkiismeret) keltenek bennünk, ha a helyes úton sikerült maradnunk, és bűntető-elrettentő érzésekkel (szorongás, rossz lelkiismeret, félelem) sújtanak minket, ha ez nem sikerül, és hamis, csaló módon csak a látszatát akarjuk kelteni annak, mintha mindent megtettünk volna annak érdekében, hogy teljesítsük az életfenntartó ösztönök késztetéseit.
Ez a hamis látszat-keltés két fő csoportra oszlik:
– egyrészt a befelé, saját magunk becsapására szolgáló önámítás, öncsalás,
– másrészt a külvilág becsapására megvalósított képmutatásra, hazugságra.
–6. Azt a vágyaink biztosítják, hogy egyrészt a jutalmazó érzéseket mindennél jobban kívánjuk, és másrészt lehetőleg minél kevésbé részesüljünk a bűntető-elrettentő érzésekből. A vágyaink is a DNS-ből, az ösztön-génjeinkből, az életfenntartó ösztöneinkből erednek. Tehát vágyunk a jutalom-érzésekre és tartunk a bűntető-elrettentő érzésektől. Mindezt az öncsalásunkkal-önámításunkkal tudjuk elérni, a mindent uraló erkölcsi önfelmentési kényszerünk hatására.
–7. Ezeknek a csalásoknak a jegyében zajlik az emberi társadalomnak gyakorlatilag az összes megnyilvánulása, tehát lényegében az erkölcsi önfelmentési kényszertől (a hamis önbecsüléstől) űzetve az önámítás - képmutatás határozza meg az emberiség teljes társadalmi életét.
–8. A máig használt erkölcsfilozófiai paradigma, amely lényegében az arisztotelészi erkölcs-fogalmon alapszik, csak a társadalom békéje biztosítását követeli meg az erkölcsös embertől.
–9. Az általam megalapozott erkölcs-fogalom viszont lemegy az élettani alapjainkig, egészen a DNS-ig, ami a soksejtűek megjelenése óta irányítja az élet fennmaradását. Ennél mélyebbre hatoló és általánosabban érvényes erkölcs-fogalom szerintem a tudományban jelenleg nem létezik.
Ezt sejtette meg már Theodosius Dobzhansky biológus is a XX. század második negyedében, de a genetikai-evolúciós kutatások hiányában még nem tudta leírni az élettani alapokat, csak következményeikben foglalkozott az élettanilag a mélyben zajló folyamataink hatásával.
Th. Dobzhansky talán leghíresebb mondása, hogy „A biológiában mindennek csak az evolúció fényében van értelme” (Nothing in biology makes sense except in the light of evolution). Ezzel a kijelentéssel hangsúlyozta, hogy az evolúció az egyetlen keret, amelyben a biológiai jelenségeket - és így az emberi viselkedést is! - megérthetjük. Ez a zseniális megállapítása a filozófiában az evolúciós személet alapja, és nem mellesleg az én rendszerem is innen indul ki.
–10. A röviden csak "Az evolúció filozófiája" ("Az erkölcs és az értékek általános elmélete") -nek nevezhető filozófiai, embertani rendszerem tehát
-- minden eddiginél mélyebbről ered, mert a legmélyebb élettani alapokra támaszkodik és az élet lényegéből, az élet fenntartása kötelességéből ered. Az ezekkel kapcsolatos késztetéseket és kényszereket a DNS-ünkben örököljük meg szüleinktől;
-- minden eddiginél általánosabb magyarázatot ad az emberi viselkedés okaira és alkalmazott módszereire;
-- az eddigi paradigmával ellentétben rámutat az erkölcsi önfelmentési kényszer (a hamis önbecsülés) és az önámítás, a képmutatás, a hazugság általános használatára az emberi kommunikációban és viselkedésben;
-- bizonyítja, hogy a mostani, arisztotelészi paradigma az erkölcs fogalmát tekintve elavult, érvénytelen, káros; mert nincs élettanilag és kellő általánossággal alátámasztva, és így a fő akadálya annak, hogy az emberi erkölcs, az értékrendszer tekintetében közös emberiségi norma jöhessen létre. Ugyanakkor viszont az itt ismertetett rendszer mindezt lehetővé teszi, ezért mielőbb bevezetendő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése