Alfa Abstract
Az élet folytatódni akar - a legrövidebb összefoglaló Harcz László: “Az evolúció filozófiája és erkölcstana” c. írásához
–1. Az élet folytatódni akar, ez az élővilág alaptörvénye, ezt az evolúció biztosítja.
–2. Az emberi evolúció nagyságrendekkel gyorsabb még az állati főemlősök evolúciójánál is, tehát elegendő, ha az emberi evolúcióval foglalkozunk, mert nyilvánvalóan xxx ez határozza meg az evolúció zajlását.
–3. Emberi viszonylatban az élet fennmaradását, vagyis az evolúciót a DNS-ünkben örökölt genetikai törzsállományból származó ösztönös késztetések igyekeznek segíteni és megvalósítani.
–4. Ha valaki engedelmeskedni akar ezeknek a késztetéseknek - tehát “a helyes úton akar járni” - , akkor mindig nehézségekkel kell szembe néznie, áldozatokat kell hoznia. A helyes út egyben az erkölcsös utat is jelenti, mert az erkölcs lényege szerintem az élet fennmaradása biztosítása mindenekelőtt.
–5. Ennek érdekében az életfenntartó ösztöneink egyrészt jutalmazó érzéseket (öröm, boldogság, könnyű lélek, jó lelkiismeret) keltenek bennünk, ha a helyes úton sikerült maradnunk, és bűntető-elrettentő érzésekkel (szorongás, rossz lelkiismeret, félelem) sújtanak minket, ha ez nem sikerül, és hamis, csaló módon csak a látszatát akarjuk kelteni annak, mintha mindent megtettünk volna annak érdekében, hogy teljesítsük az életfenntartó ösztönök késztetéseit. Ez a hamis látszat-keltés két fő csoportra oszlik:
– egyrészt a befelé, saját magunk becsapására szolgáló önámítás, öncsalás,
– másrészt a külvilág becsapására megvalósított képmutatásra, hazugságra.
–6. Azt, hogy egyrészt a jutalmazó érzéseket mindennél jobban kívánjuk, és másrészt lehetőleg minél kevésbé részesüljünk a bűntető-elrettentő érzésekből, a vágyaink biztosítják. Ezek is a DNS-ből, az életfenntartó ösztöneinkből erednek. Tehát vágyunk a jutalom-érzésekre és tartunk a bűntető-elrettentő érzésektől. Ezt az öncsalásunk-önámításunk biztosítja.
–7. Ezeknek a csalásoknak a jegyében zajlik az emberi társadalomnak gyakorlatilag az összes megnyilvánulása, tehát lényegében az önámítás - képmutatás határozza meg a társadalmi életet.
–8. A máig használt erkölcsfilozófiai paradigma, amely lényegében az arisztotelészi erkölcs-fogalmon alapszik, csak a társadalom békéje biztosítását követeli meg az erkölcsös embertől.
–9. Az általam megalapozott erkölcs-fogalom lemegy az élettani alapjainkig, egészen a DNS-ig, ami a soksejtűek megjelenése óta irányítja az élet fennmaradását. Ennél mélyebbre hatoló és általánosabban érvényes erkölcs-fogalom szerintem nem létezik.
Ezt sejtette meg már Theodosius Dobzhansky biológus is a XX. század második-harmadik negyedében, de a genetikai-evolúciós kutatások hiányában még nem tudta leírni az élettani alapokat, csak következményeikben.
Th. Dobzhansky leghíresebb mondása, hogy „A biológiában mindennek csak az evolúció fényében van értelme” (Nothing in biology makes sense except in the light of evolution). Ezzel a kijelentéssel hangsúlyozta, hogy az evolúció az egyetlen keret, amelyben a biológiai jelenségeket - és így az emberi viselkedést is! - megérthetjük. Ez a zseniális megállapítása az evolúciós személet alapja, és nem mellesleg az én rendszerem is innen indul ki.
–10. A röviden csak "Az evolúció filozófiája"-nak nevezhető filozófiai, embertani rendszerem tehát
-- minden eddiginél mélyebbről ered, mert élettani alapokra támaszkodik;
-- minden eddiginél általánosabb magyarázatot ad az emberi viselkedés okaira és alkalmazott módszereire
-- az eddigi paradigmával ellentétben rámutat az önámítás, a képmutatás, a hazugság általános használatára az emberi kommunikációban
-- bizonyítja, hogy a mostani, arisztotelészi paradigma az erkölcs fogalmát tekintve elavult, érvénytelen, káros; mert nincs kellő általánossággal alátámasztva, és így a fő akadálya annak, hogy az emberi erkölcs, az értékrendszer tekintetében közös emberiségi norma jöhessen létre. Ugyanakkor viszont az itt ismertetett rendszer mindezt lehetővé teszi, ezért mielőbb bevezetendő!
