Harcz László: Az evolúció filozófiája-1. Kattintható Tartalomjegyzék, A teljes szöveg egyben

Archív, 2018. 05. 10., Harcz László: Az evolúció filozófiája - 1. kiadás

A vágyak és a beteljesülés A „könnyebb út” csábítása és a nehezebb, de helyes út felvállalása Erkölcsfilozófia, kultúrális evo...

2018. január 30., kedd

Harcz László: Miben jelent újdonságot a filozófiában „Az evolúció filozófiája-1.”? 2018. 02. 13.

Egy mondatban: szinte mindenben, ami "Az evolúció filozófiájában" szerepel! Ez abból adódik, hogy az erkölcs jelenségét az eddigi szemlélethez képest teljesen más irányból közelítjük meg.
Az erkölcs az evolúciót, az élet fennmaradását segíti az emberi világban, és innen szemlélve rengeteg fogalom, összefüggés átértelmeződött és új tartalmat kapott.

          3.1. Újdonság: Az emberi viselkedést és gondolkodást túlnyomóan az ösztönök határozzák meg

Az eddigi, a mostani filozófiai paradigmában mindent a tudat, az ésszerűség felől közelítenek meg, holott a legújabb evolúciós biológiai kutatási eredmények szerint az emberi gondolkodást, az emberi viselkedést túlnyomóan az evolúciós létfenntartó ösztönök határozzák meg, a tudat szerepe egészen csekély, csak egyfajta „átkapcsoló központként” szolgál a szervezetünkben zajló idegi vezérlési folyamatok lejátszódása során, a tényleges döntések legtöbbnyire nem a tudatban, hanem az ösztönök szférájában történnek meg. (Ezequiel Morsella és csoportja kutatásai alapján, University of California, San Francisco)
(Megjegyzem, szerintem a tudat, az ösztönök és ezek együttműködése tekintetében egészen más a helyzet, mint a jelenleg elfogadott nézetek szerint! Az emberi gondolkodás, személyiség, az emberi természet létrejötte, működése kialakításában a DNS-nek és általában a genetikai anyagunknak sokkal nagyobb szerepe van, mint az ma elfogadott. A DNS minden sejtünkben ott van, ezek a jelek szerint képesek egymással és az agyunkkal, az elménkkel kommunikálni, hiszen ne felejtsük el, hogy az anyag, így a DNS is, csupán rezgések összessége, a rezgések viszont sugárzást hoznak létre, mely messze a DNS, sőt a sejt határain túl is érzékelhető, így képes akár kommunikációt is létrehozni az egész szervezetünkben. Így egyre valószínűbb, hogy a mai paradigmával szemben az örökítő-anyagunkat a mindenkori élő generáció tapasztalatai aktívan alakítják. Ezt én már kezdettől hangoztatom, az evolúció bizonyos tényei, pl. a lelkiismeret léte és működése másképp nem magyarázható meg, csak sokkal komplexebb kommunikációval a DNS elemei közt, a DNS és az elménk közt, és egyáltalán nem zárom ki, hogy az egyedek DNS-ei is képesek valamilyen sugárzás útján kommunikálni, és még ki tudja mi derül ki az elmék láthatatlan egymás közti kommunikációjáról…) 
        A tudat tehát csak egyfajta lebonyolító szerepet lát el, és a valódi okok, a mozgatórúgók az evolúciós ösztönöktől származnak. Úgy is mondhatjuk, eddig csak a látható vagy kikövetkeztethető következményekről folyt a szó, de az okokról, melyek főként az ösztöneinkből, és végső soron az evolúcióból, az élet fenntartásából származnak, szinte semmi. Ez a munka szakít ezzel a gyakorlattal, és ahogyan a 2.1.16. pontban már említettem, az erkölcs a létfenntartásunk legfontosabb tényezője. Így szerény véleményem szerint jelen munka a filozófia történetében első ízben az életfenntartó ösztönök felől közelíti meg az erkölcs lényegét, és ezzel valóságos képhez jutunk az ember erkölcseit illetően.


          3.2. Újdonság: A tudatalatti korszerű meghatározása


A lélektanban és érintőlegesen a filozófiában is, az ösztönöket egyetlen, mindent kifejezni látszó fogalommal fejezték ki, a „tudatalatti” fogalmával. Ennek megfelelően a tudatalatti működését, mibenlétét alig részletezték, ha mégis igen, akkor is részben helytelenül, mert nem a tényleges gyökerekkel, hanem néha belemagyarázott, logikusnak tűnő magyarázatokkal igyekeztek megvilágítani az emberi személyiség működését. Tehát az ösztönökön alapuló jelenségeket is a tudattal, racionális megfontolásokkal magyarázták, ami elég vidám dolog… Freud, Jung, Adler, de még Viktor Frankl is a "tudatalattival" operál, ami végső soron érthető, hiszen az evolúciós, a létfenntartó ösztönökkel kapcsolatos kutatások akkor még alig tartottak előbbre Darwinnál és Dawkinsnál.


          3.3. Újdonság: Az erkölcs nem egy-egy közösséghez és különösen nem egyénekhez, hanem az egész emberiséghez kötődő fogalom ill. jelenség:

A létfenntartás érdekében az evolúciós ösztönök vágyakat hoznak létre bennünk, amelyek akkor kapják meg az ösztöneinktől a beteljesülést, akkor elégülhetnek ki, ha engedelmeskedünk az evolúciós ösztöneink parancsainak. Ekkor jutalmazó érzések keletkeznek bennünk, amelyek erőssége igazodik annak az ösztönös késztetésnek a fontosságához, amelyről az adott esetben szó van. A nemi vágy és az éhség által keltett kényszerek például a legerősebbek közé tartoznak, míg ha viszket a fejünk, az nem vált ki akkora késztetést, mint az előzőekben említett két jelenség.

Mindez nem csak egy adott közösségben, hanem bármelyik emberben ugyanígy működik. Ez is egyértelműen bizonyítja, hogy az erkölcs nem közösségekhez, hanem az egész emberi közösséghez, az emberiséghez, tehát minden emberhez egyformán kötődő fogalom és jelenség.
Ez azt is jelenti többek között, hogy az erkölcsi fejlődés, az erkölcsösség kényszere mindenkire, minden emberre egyformán vonatkozik!
Az erkölcstelenséghez vezető folyamat minden emberben ugyanazon a módon zajlik: a könnyebb út csábításának nem, vagy igen nehezen és igen kevesen tudunk ellenállni.
Az eddigi erkölcs-magyarázat, miszerint az erkölcs a közösségünkhöz való feltétlen hűséggel, a közösségen belüli egyenlőséggel, a szolidaritás megtartásával stb. egyenlő, a jelen írásban megmutatkozó új szemlélet alapján ez az erkölcsnek csak egy részét jelenti, és csak akkor jelentené az erkölcsösségnek egy sokkal nagyobb hányadát, ha a közösségen mindenki az egész emberiséget értené és érezné. Az ún. közösségi vagy társadalmi erkölcs voltaképpen csupán a közösségben elfogadott közösségi vagy társadalmi normákat, rendezőelveket jelenti. Ez pedig messze nem egyenlő az erkölccsel!
Konrad Lorenz szerint azok a vonások, amelyek minden kultúrában jelen vannak, nyilvánvalóan általános, öröklött emberi tulajdonságok. Márpedig ezernyi megfontolás és tapasztalat igazolja, hogy az erkölcs és az erkölcstelenség, továbbá a lelkiismeret és a lelkifurdalás minden kultúrában egyértelműen létezik, mégpedig azonos összetevőkkel, azonos módon működve, azonos erkölcsi állapothoz azonos mimikát, metakommunikációt használva. Tehát csak egyfajta emberi erkölcs van. Erről, az általános és egyetemes emberi erkölcsről szól ez a munka. Véleményemet alátámasztja többezer év távlatából is Platón, aki szerint "az erkölcs isteni eredetű", és így minden emberre ugyanazok az erkölcsi követelmények vonatkoznak. Tanítványa, Arisztotelész viszont pontosan az ellenkezőjét állította, szerinte az egyén és a közösségek mind saját erkölcsi normarendszerrel rendelkeznek...
(Mivel a természetben minden a könnyebb utat keresi, lehet, hogy az ember eleve kihalásra ítéltetett faj? Hiszen a könnyebb út keresése az embernél egyenlő az erkölcstelenséggel, az pedig a pusztulást hozza magával. De ezt csak az érdekesség kedvéért vetettem fel, egyelőre még élünk!)


          3.4. Újdonság: Az erkölcsös viselkedés újfajta meghatározása:


Az ösztöneink által létesített vágyakat tehát fizikai síkon az élvezetekkel, lelki-érzelmi síkon pedig az örömökkel, a boldogsággal elégíthetjük ki.
Ezeknek a vágyaknak a kielégítése kétféle módon történhet meg: tisztességes úton, tehát hogy előbb a lelkiismeretünk útmutatásai alapján elvégezzük az ösztönös késztetéseink által előírt feladatokat az élet fennmaradása érdekében, vagy pedig megkísérelhetjük ezen feladatok, kötelezettségek elvégzése, végrehajtása nélkül, csalással, tehát a lelkiismeretünket figyelmen kívül hagyva megszerezni az áhított jutalom-érzéseket.
Az előbbit tehát erkölcsös, az utóbbit pedig erkölcstelen, esendő, gyarló viselkedésnek nevezzük.
Mindezek alapján az erkölcs fogalma, „Az evolúció filozófiája fogalomtára”-ból:
„Az erkölcs fogalma: Az erkölcsösség azt jelenti, hogy nem fogadjuk el az élvezetek öncélú megszerzésére és általában a könnyebb út választására csábító megoldásokat, hanem akkor is teljesítjük az életfenntartó ösztöneink, a lelkiismeretünk parancsait, ha ez nehézségekkel jár.
Azt, hogy egy megoldás a helyes döntést vagy pedig a könnyebb utat képviseli, kizárólag az dönti el, hogy az élő természet és az emberi faj szempontjából melyik a hasznosabb, és erről a lelkiismeretünk is megbízható útbaigazítást ad. Általánosságban kimondhatjuk, hogy egy emberi megnyilvánulás erkölcsileg akkor elítélendő, ha az erkölcsi könnyebb utat jelentő alternatívát képezi, mert létezne rajta kívül más, hasznosabb megoldás az evolúció, az élet fennmaradása számára.
Az erkölcs tehát a könnyebb út keresése elleni küzdelmünk. Ez legfőképpen a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formája, az ösztönös önámítási kényszerünk (és az abból eredő hamis önbecsülési kényszerünk) elleni küzdelmünket jelenti. Mindezt általánosságban az öncélú örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk elleni küzdelmünknek nevezhetjük vagy másképpen a rosszravivő ösztönös kényszereink, csábításaink elleni küzdelmünknek.
Csak szabad embert lehet erkölcsi szempontból megítélni, mert a szabadság azt jelenti, hogy valaki szellemileg és erkölcsileg is tudatában van, hogy melyik a helyes út, az erkölcsös döntés, és döntését szabad elhatározásából hozza meg. Tehát aki nincs tudatában annak, hogy mi a helyes út, vagy nem szabadon hozza meg ezzel kapcsolatos elhatározását, az nem ítélhető el erkölcsileg.”


          3.5.  Újdonság: A gyarlóság fogalma:


Az erkölcsösség ellentéte az erkölcstelenség, a gyarlóság, vagyis az erkölcsi esendőség, gyengeség.
A gyarlóság az erkölcsileg helytelen, vagyis a „könnyebb út választása” révén valósul meg. Ilyenkor a rosszravivő kényszereink (testileg az élvhajhászat, a lustaság, a mértéktelenség stb., lelkileg főként az önámítás-képmutatás és a hamis önbecsülés ösztönös kényszere) győz bennünk a jóravivő kényszereink (a lelkiismeret és az erkölcs) ellen.
Bár a gyarlóság átmenetileg legyőzheti a lelkiismeret szavát, de hosszabb távon ez lehetetlen, és a lélek szorongással, lelkifurdalással, és ha a helytelen állapot hosszabb ideig fennáll, akkor lelki betegséggel, sőt, lelki alapú testi betegséggel figyelmeztet minket a rossz döntésünkre, viselkedésünkre.
A fennmaradáshoz, a túléléshez állandó alkalmazkodásra van szükség, ehhez állandóan döntéseket kell hoznunk, ehhez pedig a világot a maga valóságában kell látnunk, beleértve a saját hibáinkat és hiányosságainkat is. Ehhez pedig az önszépítő öncsalásunkat - melynek az eredménye a hamis önbecsülés rosszravivő ösztönös kényszere - mindenképpen vissza kell szorítanunk, mert ez a késztetésünk, az általa okozott csalás, hamisítás eltávolít minket a valóságtól, és így az alkalmazkodás során óhatatlanul rossz döntéseket (is) hozunk, amely elveszi tőlünk a hatékony, megbízható alkalmazkodás lehetőségét, és ez veszélyezteti a létünket és a jövőnket.
A gyarlóságunk, esendőségünk elleni küzdelmet az evolúció a lelkiismeretünkre és az erkölcseinkre bízta, amelyek legfőbb feladata szerintem a valóságlátásunk minél nagyobb arányú megőrzése és a létfenntartó ösztöneink késztetéseinek a végrehajtatása."


3.6. Újdonság: Az erkölcs nem egyenlő az alapvető erényekkel (szerénység, mértékletesség, irgalom, megbocsájtás stb.)


Mint ismert, az ösztöneink két alapvető ösztöncsoporthoz, a közösségi ösztönhöz (a falka-ösztönhöz) és az önbecsülési kényszerhez (a rangsor-ösztönhöz) sorolhatók. Az erkölcsösség meghatározásának az a módja, hogy alapvető, fontos emberi tulajdonságokat kiválogatnak és azokat teszik meg az erkölcsösség minta-darabjainak, azokból próbálnak meg levonni általános érvényű megállapításokat, nem alkalmas az erkölcs fogalma meghatározására. Az erkölcsöt is, mint minden lényeges vonatkozást az emberi életben, az evolúció, az élet fennmaradása irányából szabad és érdemes megközelíteni.


         3.7.           Újdonság: Az evolúció filozófiája fogalomtára



Lényegében ebben a fogalom-jegyzékben az emberi tulajdonságokat leíró összes fogalom újdonság, 
mert az új szemlélet szerint nagyon sokat ezek közül újra kell gondolni és a fogalom-meghatározását újra kell fogalmazni. Ezek jelentős hányada már megtalálható „Az evolúció filozófiája fogalomtára” c. gyűjteményemben.

3.8. A transzcendencia fogalma


Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, a divatos meghatározás szerint az önmagunkon való túllendülés fogalma: mára a hivatalos filozófia arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán (Candace A. Vogler megfogalmazása). (Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”… Nincs új a Nap alatt!...). 
De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben.
A boldogságot akkor kapjuk jutalmul az ösztöneinktől, ha engedelmeskedtünk az ösztöneink késztetéseinek, az életfenntartás igényeinek. Tehát a boldog és az elégedetlen ember között az az érdemi különbség, hogy a boldog ember teljesítette erkölcsi kötelezettségeit, legyőzte a könnyebb útra vivő csábításokat (képes volt ellenállni a rosszravivő csábításoknak!), a helyes utat választotta, amely az evolúció, az élet fennmaradása számára hasznosabb, és fölvállalta a helyes úttal járó nehézségeket.
Az öntranszcendencia, az önmagunkon való túllendülés, a saját magunk meghaladása közelebbről azt jelenti, hogy legyőzzük az öncélú, elvtelen öröm-és élvezetszerzésre csábító késztetéseink hatására létrejövő hajlamot, késztetést, csábítást, vágyat az erkölcsi könnyebb út keresésére.

De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek az öntranszcendenciának a gyakorlatban leglényegesebb és legtömegesebb előfordulását jelentő esete, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. Szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre. Így a fentiekből össze is állt a négy legfontosabb rosszravivő kényszerünk: az önámítás, a hamis önbecsülés, az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi tudat, vagyis a hamis csoport-tudat.
3.10. A lelkiismeret és a lélek ugyanaz, mint az isten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése