–9. Abstract: Harcz László: Az emberi evolúcióról, a vágyakról, a jutalmazó- és bűntető-elrettentő érzésekről és az igazságosságról

 –9. Abstract: Harcz László: Az emberi evolúcióról, a vágyakról, a jutalmazó- és bűntető-elrettentő érzésekről és az igazságosságról https://docs.google.com/document/d/1Q4pjnCIcBx1q99Bh1JTNpAwHv0nzgp28EeIuf3oRIic/edit?tab=t.0 

Az ember élőlény.

Az állati és az emberi fajok fennmaradását az evolúció biztosítja, a mutációk és a szelekció, és a DNS segítségével.

Az emberi fajnál az evolúció nagyon felgyorsult, és áttevődött a szellemi-érzelmi-kultúrális szférába.

A fajok túlélését az egyedeik túlélése biztosítja. Minden egyed örökítő anyagot kap a szüleitől, mely minden sejtjében megtalálható, ez a DNS. Ebből származnak az ösztön-génjeink késztetései, melyek az intuitív (tudatalatti) alapját képezik a kisvártatva a tudatunkban is megjelenő analítikus (tudati) késztetéseknek (Török Tibor), melyek az emberi nyelv szavaival súgják meg nekünk az adott pillanatban szükséges helyes viselkedés, döntés és cselekvés tennivalóit. Az ösztönös szintről a lelkiismeretünk helyezi át a tudatunkba, a nyelvi szférába a késztetéseket.

Az (emberi) élet fennmaradását ösztön-szinten a vágyaink biztosítják, azáltal, hogy mindennél kellemesebb jutalmazó érzéseket (testi élvezeteket, lelki örömöt, tiszta lelkiismeretet, végülis boldogságot) utalnak ki számunkra, ha a helyes, erkölcsös utat követjük, és felvállaljuk az életfenntartó ösztöneink késztetései (a lelkiismeret) által meghatározott cselekvéssel, viselkedéssel mindig együtt járó nehézségeket, áldozatokat.

Mivel ezek a jutalmazó érzések (érthető okokból, szükségszerűen) mindennél nagyobb élvezetet és örömöt jelentenek számunkra, legtöbbször ezeknek a jutalmazó érzéseknek a megszerzése öncéllá válik számunkra, és így legtöbbször a könnyebbik utat választjuk, tehát nem vállaljuk fel az erkölcsös, helyes döntéssel mindig együtt járó nehézségeket, áldozatokat — de azért ösztönösen igyekszünk saját magunkkal és a társadalommal, a külvilággal is elhitetni, hogy mi igenis elvállaljuk ezeket a nehézségeket, áldozatokat, és így továbbra is erkölcsös, tehát értékes emberek vagyunk, remélve, hogy a társadalmi rangsorban nem romlik a helyezésünk... 

Tehát becsapjuk magunkat és a környezetünket is, pedig az evolúció helyes működését, az emberi élet és az élő természet fennmaradását csakis a teljes igazság biztosítja, mert igaztalan, csaló, hamis körülményekből kiindulva csakis hamis, evolúciósan káros döntések származhatnak.

Ezt a becsapást, ezt a csalást befelé, saját elménk felé az öncsalással, az önámítással valósítjuk meg, míg a külvilágot a hazugságainkkal, a képmutatásunkkal igyekszünk becsapni. Szerintem a teljes mai filozófia, a legnagyobb, legzseniálisabb régi filozófusok tételeit leszámítva az emberi gyarlóságot igyekszik kiszolgálni. A legokosabb, legtisztességesebb, tehát legbölcsebb filozófusok gondolatai, sejtései ugyan mindig a helyes, erkölcsös irányt kutatták és kutatják, de a legszélesebb társadalmi igény, mely természetesen nem az önkritika, az igazság, a hibák, bűnök megvallása irányába taszítja a filozófusokat, hanem a társadalmi erkölcstelenség, gyarlóság, az erkölcsi felelősség elkendőzése, a “könnyebb útba” való beletörődés felé; igazából nem engedi az igazságosság kibontását, mert aki ebbe az irányba, a tisztességes önkritika irányába menne, azt kigolyózzák, akár meg is ölik (lásd Szókratész, Jézus, Morus Tamás stb. példáját!).

A lelkiismeretünk azonban életünk minden pillanatában őrzi tisztességünket, és késztetéseivel igyekszik minket a helyes, erkölcsös úton tartani.

Így az elkövetett csalásainkat szigorúan számon tartja, és a csalás, a bűn nagyságával kb. arányos mértékben a lelkiismeret-furdalással (szorongással, akár rettegéssel) figyelmeztet, bűntet minket, az enyhe hipochondriás testi-lelki tünetektől a halálos rettegésig és a legkínzóbb testi fájdalmakig…

Emiatt olyan fontos a csalásaink, bűneink megbánása és a lelkiismeret-furdalásunk alóli feloldozás a gyakorlatban.

A lelkiismeret-furdalást igen erősen enyhítheti az élet fenntartása számára kedvező tevékenykedésünk, tehát az egyéni és főként a közösségi ösztöneink bármely fajtája szerinti cselekvés; pl. a közösség iránti áldozathozatal, a jótékonykodás bármely fajtája, “igaz”emberként élni stb.

Harcz László

Karakterek száma: 4173

Szóközök nélkül: 3660

–8. Abstract: Harcz László: Az emberi evolúció új paradigmája , 2025. 07. Az erkölcs (a lelkiismeret) kulcs-szerepe az emberi evolúcióban Az erkölcs és az értékek általános elmélete összefoglalója.

 –8. Abstract: Harcz László: Az emberi evolúció új paradigmája , 2025. 07. 

Az erkölcs (a lelkiismeret) kulcs-szerepe az emberi evolúcióban

Az erkölcs és az értékek általános elmélete összefoglalója.

https://docs.google.com/document/d/1Bwp7Lf5te41doI5G-fLprner9C4sTPQVHJgl29y1pnw/edit?tab=t.0 

Az emberi társadalom, a fejlett emberi agy létrejötte óta  a földi evolúció az emberi agy gyorsasága következtében lényegében az emberi evolúciótól, annak eredményeitől függ, emiatt az emberi faj evolúcióját igen alaposan meg kell vizsgálni; én ezt igyekszem is elvégezni.

–1. Az élő természetben az élőlények összes tulajdonsága és tevékenysége az élet fennmaradását szolgálja. Ezt az állati típusú fajoknál (ideértve az emberi fajt is) az életfenntartó ösztönök késztetései biztosítják, ezekbe folyamatosan beépülnek a nemzedékek élet-tapasztalatai is. 

–2. Az emberi világban a legfőbb értéket, az élet fennmaradását szintén az életfenntartó ösztönök késztetései segítik megvalósulni. 

Sajnálatos módon az állatvilággal szemben az emberi fajnál már nem minden egyed engedelmeskedik minden esetben az életfenntartó ösztönök késztetéseinek, mert ez mindig nehézségek és áldozatok felvállalását igényli.

–3. Az élet fennmaradása érdekében az életfenntartó ösztönök jutalmazó érzéseket utalnak ki annak az embernek, aki hajlandó engedelmeskedni az életfenntartó ösztönei késztetéseinek az ilyenkor mindenképpen felvállalandó nehézségek ellenére is, tehát annak, aki a helyes, de nehezebb úton képes maradni. 

–4. Az emberi élet legerősebb hajtóerejévé így az evolúció során a vágyaink (az élvezet, öröm, boldogság, önbecsülés stb. megszerzésére irányuló vágyaink, röviden: a vágy, a vágyaink) váltak, amelyek ezeknek a jutalmazó érzéseknek a megszerzésére ösztönöznek hatalmas erővel. 

–5. A vágyainkat azonban csak akkor elégítik ki az ösztöneink, ha erkölcsösen, helyesen viselkedünk, és felvállaljuk a nehézségeket és áldozatokat, amelyek mindig együtt járnak az életfenntartó ösztönök késztetései teljesítésével. 

–6. Ezeket a helyes úttal, az erkölcsös döntéssel mindig együtt járó nehézségeket és áldozatokat a legtöbb ember sajnos legtöbbször nem vállalja fel, és a sokkal kisebb nehézségeket jelentő könnyebb utat választja; viszont képes megtéveszteni a saját tudatát és a külvilágot is, és rövid távon elhitetni, hogy a helyes úton jár és felvállalta a nehézségeket.

Mindezt az ember az öncsalás-önámítás-hamis önigazolás és a képmutatás segítségével képes megtenni. Az emberi elme képességei már lehetővé teszik az öncsalást, vagyis azt, hogy az emberi egyed csak színlelje az ösztönös késztetéseknek való engedelmességet, a nehézségek felvállalását, megtévesztve a saját tudatát is, bár ezzel súlyos kárt okozva az evolúciónak, az élet fennmaradásának, mert a csaláson alapuló következtetések megsemmisítik az emberi evolúció alapját, az igazságos, tényszerű kiindulási körülményeken alapuló döntéseket és így az evolúciós szelekciót.

–7. Ám az emberi fajnál az öncsalás, a belső hazugság létrejöttével egyidőben (szükségszerűen) megjelent a lelkiismeret is, amely őszinteségre, igazságosságra kényszerít és ellensúlyozza a vágyak öncélú, hamis módon történő kielégítésére, a “rosszra csábító” késztetéseinket, és az ezek nyomán létrejövő, befelé-kifelé szóló, erkölcsileg helytelen és káros önfényező-önfelmentő hazugságainkat, csalásainkat, vagyis (befelé, saját magunk számára) az önámításunkat és (kifelé, a külvilág felé) a képmutatásunkat. 

A lelkiismeret az életfenntartó ösztöneink, a jóra vivő késztetéseink, az igazság szószólója a tudatunkban, és minden rossz szándékot és csalást leleplez. 

És: szerintem a gyakorlatban a lelkiismeret azonos a mindenkori, bármelyik vallásbéli istennel! 

A lelkiismeret minden emberben létezik. Ezt Konrad Lorenz alapvető megállapítása is valószínűsíti, mely szerint: “azok az emberi vonások, amelyek minden emberi kultúrában fellelhetők, mind létező, örökletes emberi vonások!”

A lelkiismeret egyben a saját értékességünk és így a saját önbecsülésünk könyörtelen, de igazságos bírálója is, hiszen a legfőbb értéket, az élet fennmaradását segítő erkölcsösséget, a lelkiismeretességet, az igazságosságot őrzi szűntelenül.

–8. Az öncsalást-önámítást-önigazolást-önfelmentést (a befelé szánt hazugságot, csalást) és a képmutatást (a kifelé szóló hazugságot, csalást) kizárólag a lelkiismeretesség, az erkölcsösség segítségével lehet visszaszorítani. A helyes döntéshez tehát mindig szükség van az erkölcsösség által biztosított emberi minőségi többletre (C. A. Vogler: "az erkölcsös ember képes meghaladni önmagát...").

Erről szól az emberi élet, hogy az erkölcsi felelősséget folyamatosan elhárítjuk erkölcsi önfelmentéssel, csalással, hazugsággal, bármilyen aljasságot elkövetve, hogy a nevünk, a személyünk látszatra “tiszta” maradjon, legalább látszatra, mert a legnagyobb érték az erkölcsösség, és az ember szeretne (legalább kifelé, a külvilág felé!...) bűntelennek, tisztességesnek, erkölcsösnek, tehát értékesnek látszani…

–9. A bennünk munkáló természetes erkölcsi rendszer és értékrend, mely lényegében az ösztöneinkből származik és a lelkiismeretünkben fejeződik ki, azt eredményezi, hogy a kielégítő hangulatot, a lelki nyugalmat, de különösen a boldogságot csak akkor és olyan mértékben nyerhetjük el, ha és amilyen mértékben értékesek, erkölcsösek vagyunk.

Emiatt nélkülözhetetlen, hogy mindenki megismerje az emberi természet, az emberi lélek működését, a lelki-érzelmi folyamataink forrását, az életfenntartó ösztöneink késztetéseit és azok tudati megfelelőjét, a lelkiismeretet.

Következésképpen az emberi életben az élet (fenntartása) után a legnagyobb érték az erkölcsösség, a lelkiismeretesség. 

– 10. Az emberi élet értelme pedig az erkölcsösség minél magasabb foka elérése, mert az erkölcsösségünk védi az emberi megnyilvánulások valódiságát, hitelességét, eredetiségét, biztosítva ezáltal, hogy a döntéseink valós alapra támaszkodva szülessenek meg, lehetővé téve az evolúció számára a hatékony működést és így az élet fennmaradását. 

Minden emberi csalás, amellyel a könnyebb út követését akarjuk leplezni, megbénítja az evolúció működését. 

–11. Az erkölcsösség és az igazságosság tehát az evolúció, vagyis az élet fennmaradása garanciája emberi viszonylatban, az erkölcsösség ad értelmet az emberi életnek.

Harcz László

Karakterszám szóközökkel: 6276

Szóközök nélkül: 5485