Harcz László: A rendszerem, "Az evolúció filozófiája" legrövidebb ismertetője
--1. Az emberi élet is folytatódni akar, mint minden élet. Ezt az evolúció igyekszik elérni.
Az evolúció érdekében kedvező viselkedésre késztető ösztönök késztetéseinek a betartása, végrehajtása - a "helyes út"-on való haladás - azonban minden esetben áldozatokkal, nehézségekkel jár. Sajnos, így a helyes út követése a legtöbb embernél, a legtöbb esetben nem valósul meg. Ehelyett csalással, hamissággal, öncsalással és képmutatással, tehát szinte mindig hazugsággal igyekszik szinte mindig, szinte mindenki azt a látszatot kelteni, hogy ő a helyes úton jár.
--2. Az evolúció során azonban létrejöttek a vágyaink, késztetéseink, amelyek mindig abban az irányban hatnak, hogy rávegyenek minket a helyes úton való haladásra és vállaljuk fel ennek az érdekében a nehézségeket, áldozatokat.
Ezek a vágyak alapjaiban kétfélék: egyrészt az egyén kiválóságára és másrészt az egyén és a közösség közti minél szorosabb kapcsolatra oszthatók.
--3. Az egyénre vonatkozó vágyak az egyén minél magasabb erkölcsi, emberi minőségét erősítik, mert az egyén életképessége annál erősebb, minél előnyösebb, minél kiválóbb tulajdonságokkal rendelkezik. Innen ered az önbecsülés, az önbecsülési kényszer fogalma, jelensége. Az "Önelfogadási szükséglet (Need for self-acceptance)" fogalma Carl Rogers-től származik, és teljesen nyilvánvalóan a nálam "önbecsülési kényszer"-nek nevezett fogalommal azonos; nála még nem a teljesen általános élettani, evolúciós alapra van visszavezetve, de az azonosság nyilvánvaló.
--4. Az egyén és a közösség közti kapcsolatra vonatkozó vágyak, késztetések célja is természetesen az, hogy az egyén életképességét növelje, hiszen sokszorosan erősebb az élethelyzete annak, aki nem egyedül áll a kihívásokkal szemben, hanem egy közösség ereje is mögötte áll. Ez a kapcsolat is az áldozatkészség tanusítását, nehézségeket hoz az egyén számára, hiszen a közösség számára az egyén hűségét és a közösség általi elfogadottságát a közösség érdekében hozott áldozatok erősítik folyamatosan.
--5. Az emberek túlnyomó többsége tehát szinte mindig a köznyelvben "hamis önbecsülés"-nek nevezett önfelmentő késztetés hatására alakítja viselkedését. Ez, tehát az "önbecsülési kényszer" váltja ki minden embernél az öncsalás, képmutatás alkalmazását, és ezek a hamisítások jellemzik túlnyomórészt az emberi társadalom viselkedését. Sőt, az öncsalás-képmutatás teljesen általános mivoltát ma még egyetlen mértékadó elmélet sem írja le, az emberi társadalom nem hajlandó elismerni, hogy a teljes emberiség közéleti viselkedése csupán hazugságokon alapszik. Az összes vallás, világnézet, ideológia stb. mind-mind csupán az igazság kis részét tartalmazza, hamisságok, árnyékképek hadakoznak vég nélkül egymással a csoportos eszmék (vallások, ideológiák stb.) formájában.
--6. Theodosius Dobzhansky biológus leghíresebb mondása, hogy „A biológiában mindennek csak az evolúció fényében van értelme” (Nothing in biology makes sense except in the light of evolution). Ezzel a kijelentéssel hangsúlyozta, hogy az evolúció az egyetlen keret, amelyben a biológiai jelenségeket - és így az emberi viselkedést is! - megérthetjük. Ez a zseniális megállapítás az evolúciós személet alapja, és nem mellesleg az én rendszeremé is.
A röviden csak "Az evolúció filozófiája"-nak nevezhető filozófiai, embertani rendszerem tehát
-- minden eddiginél mélyebbről ered, mert élettani alapokra támaszkodik;
-- minden eddiginél általánosabb magyarázatot ad az emberi viselkedés okaira és alkalmazott módszereire
-- az eddigi paradigmával ellentétben rámutat az önámítás, a képmutatás, a hazugság általános használatára az emberi kommunikációban
-- bizonyítja, hogy a mostani, arisztotelészi paradigma az erkölcs fogalmát tekintve elavult, érvénytelen, káros; mert nincs kellő általánossággal alátámasztva, és így a fő akadálya annak, hogy az emberi erkölcs, az értékrendszer tekintetében közös emberiségi norma jöhessen létre, ugyanakkor viszont az itt ismertetett rendszer mindezt lehetővé teszi, ezért mielőbb bevezetendő!
