Harcz László: Az evolúció filozófiája fogalomtára, összes

Az evolúció filozófiája fogalomtára

(A fogalmakat szemléltető gondolatszilánkokkal)

2018.

1)      Akarat-szabadság fogalma: Az akarat-szabadságról: Mivel a helyes, erkölcsös döntés mindig az, amely az élet fennmaradása, az evolúció számára kedvező, emiatt teljes akaratszabadság nem létezik, legfeljebb az egyén tájékozatlansága azt illetően, hogy mi a helyes, erkölcsös döntés az adott helyzetben, mert ha már valaki tudja, mi a helyes, erkölcsös döntés, akkor már nem dönthet másképp. Az akarat-szabadság tehát csak erkölcstelen vagy tájékozatlan emberek számára áll fenn, akik hajlandóak erkölcstelen döntést is hozni. Erkölcsös, felelősségteljes emberek számára erkölcsi kérdésekben akaratszabadság nem létezik.

2)      Alázatosság, alázat: az egyik legfőbb erény, mert csak az képes az alázatra, aki képes legyőzni az önámítási kényszerét és a hamis önbecsülési kényszerét, amelyek a legfőbb rosszravivő hajlamaink, késztetéseink közé tartoznak és hamis önbecsülést, hamis öntudatot, eltúlzott önértékelést okoznak, és ezzel az életképességünket tragikusan lerontják. Az alázat tiszteletadás más erényei előtt és önmérséklet a saját nagyszerűségünk tekintetében. Az alázat a szerénység egyik feltétele.

3)      Bátorság: bátor általában az, aki a félelmét legyőzi, a testi épségét és a túlélési esélyeit kockáztatja. A bátorságnak az egyéntől elvárható mértéke a képességeivel és a közösségi rangjával, megbecsültségével arányosan növekszik. Ez egyénenként változik, mint a félelem is, amelyet a bátorságnak le kell győznie. A bátorság hasznosulhat rossz célokra is, de a másokért tanúsított bátorság –a hősiesség – a legnagyobb erények közé tartozik, tiszteletre méltó és erkölcsös, mert az élet fenntartását szolgálja. Az, aki a diktatúrával életét kockáztatva is szembeszáll és vállalja a véleményét, szintén a legnagyobb tiszteletet érdemli a társadalom részéről.

4)      Boldogság: A boldogság az evolúciós (létfenntartó) ösztöneinkből származó jutalmazó jelzés, jutalom-érzés. Ha azt érezzük, hogy boldogok vagyunk, az azt jelzi számunkra, hogy pillanatnyilag minden rendben van, és az élet fenntartása és folytatódása szempontjából minden lehetségeset megtettünk. A boldogság jelenléte azt is mutatja, hogy a lelkiismeretünk nyugodt és tiszta, tehát erkölcsileg is mindent elkövettünk a létfenntartásért. A boldogság feltétele tehát a tiszta lelkiismeret, az erkölcsösség megléte. Másképpen: akkor lehetünk boldogok, ha az evolúció, az élet fenntartása érdekében mindent megtettünk, tehát ha felvállaltuk a nehézségeket ennek érdekében, és nem a „könnyebb utat” választottuk.

5)      Bölcsesség: A bölcs szerintem az, aki elég okos, bátor és tisztességes ahhoz, hogy a döntései igazságosak legyenek. A bölcsesség az emberi kiválóság csúcsa, és a legnagyobb tiszteletet érdemli. 

--- A bölcsnek, ha valóban segíteni akar, szentnek is kell lennie, abban az értelemben, hogy kellően bátor legyen, mert aki szembeszegül a tömeggel, azt először mindig őt magát akarják megölni, és csak azután kezd el a tömeg gondolkodni, hogy nahát, hiszen ez a bölcs megoldotta a problémánkat! A bölcsesség tehát nem elég, a bölcsnek haláltmegvető bátorsággal is kell rendelkeznie, ha valóban segíteni akar az embereken, mert törvényszerűen szembe kerül az emberek hamis önérzetével, hamis önbecsülésével, hiúságával, értetlenségével, butaságával.

6)      Bűn: Minden ún. bűnünk az erkölcsi „könnyebb út” választásából ered. A bűn az erkölcstelen, tehát az élet fenntartására nézve káros gondolkodás, viselkedés vagy cselekedet elkövetése.

--- A bűn minden fajtája a gyarlóságunkból (az erkölcsi esendőségünkből, gyengeségünkből) ered.

--- A bűn nem létezhet eleve, és pl. az eredendő bűn sem létezik, hiszen az eredendő bűnként felfogott rosszravivő, rosszra csábító ösztönös kényszereinket születésünkkor készen kapjuk, nem tehetünk erről, tehát nem vagyunk bűnösek abban, hogy ilyen az emberi természet. A bűn az, ha nem teszünk e késztetések ellen, ha nem állunk ellen a rosszravivő, rosszra csábító ösztöneink késztetéseinek.

7)      Bűntudat: azonos a lelkiismeretfurdalással, de a bűntudat inkább vallási, a lelkiismeret pedig inkább világi megközelítése az erkölcstelenségnek.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

<5000 kar

8)      Bűnbakképzés: A bűnbakképzés a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy másra hárítjuk a felelősséget a saját hibáinkért, vagy a közösségünk hibái, nehézségei miatt egy másik közösséget okolunk, hibáztatunk, őket tesszük felelőssé, és így keltünk gyűlöletet ellenük.

A bűnbakképzés a rangsorkényszer, más néven az önbecsülési kényszer hamis, hibás működése szörnyűséges mellékterméke.

Az önbecsülési kényszerünk ösztönöz minket a közösségi rangsorban elfoglalt rangunk, helyünk állandó javítására, mert így az erőforrásokhoz való hozzájutás, és ezáltal a túlélésünk és az utódaink túlélése biztosabbá válik, hiszen ezzel a ranggal arányos az erőforrásokhoz való hozzáférési lehetőségünk.

A rangunk ill. a saját értékességünk javítása valós értéknöveléssel, a saját értékességünk tényleges javításával ritkán valósítható meg, mert ez igen nehéz feladat.

Így ösztönösen csalást alkalmazunk. Besározzuk a vetélytársakat, és bűnbaknak állítjuk őket a társadalom nehézségei létrejöttében, és így, az ő kisebbítésükkel látszólag mi magunk többnek látszunk az összehasonlítás során.

Az önámítási kényszerünk hatására elhisszük, hogy mi egyáltalán nem csaltunk és mi magunk valóban értékesebbek, ezáltal rangosabbak lettünk. A képmutatási kényszerünk pedig a külvilággal, a közösséggel próbálja meg elhitetni, hogy nem is történt csalás és mi valóban annyival értékesebbek vagyunk.

Általában tehát ahelyett, hogy a saját hibáinkkal, hiányosságainkkal, vétkeinkkel szembenéznénk és elvállalnánk őket, többek között bűnbakok állításával igyekezünk a felelősséget másra hárítani. Erre a hamis önbecsülés ösztönös kényszere késztet minket, és mindez az ösztönös önámítási kényszer működése révén valósul meg.

A bűnbakképzés nagy szerepet kap az uszító, gyűlöletkeltő, a társadalmat saját hatalmi érdekei miatt megosztó populisták, demagógok módszereiben is, a bűnbakképzés a rasszizmus, a kirekesztés nélkülözhetetlen velejárója.

--- A társadalom nem tehet semmiről, mert nem élő, létező valaki. Te viszont igen, mert te magad vagy a társadalom!

--- Ahelyett, hogy végre szembenéznénk képmutatásunkkal és általában rosszra vivő természetünkkel, bűnbakok végtelen sorát alkotjuk meg, mint a különböző izmusok vagy bizonyos népek, embercsoportok és a szűkebb közösségünkön kívüli emberek.
--- Az alkohol és a kábítószer nem ok, hanem okozat, következmény. Viszont kitűnően alkalmas bűnbaknak, arra, hogy a valódi okot – a könyörtelen hamis önbecsülési kényszerünket és az önámítási-képmutatási kényszerünket – elrejtsük mögéjük.
--- Egyszerűbb bűnbakot állítani, mint a hibáidat elismerni.
--- A sátán (az egyetemes bűnbak) az ember legjobb barátja, mert hozzá képest a leggonoszabb ember is csak tanonc a pokolban. Ha ő nem lenne, kiderülne, milyen sátáni is valójában az emberiség…
--- A siker egyik titka, hogy eredményesen és feltűnés nélkül sározd a vetélytársaidat...
--- A társadalomnak nincs saját akarata, ezt csak az uszítók és az ostobák állítják! A társadalom belőled és a többi emberből áll, és mindenkinek saját akarata van, ezek összegződnek, és ebből lesz a társadalom akarata (a társadalomnak - az embernek! - vannak viszont uszítható ösztönei, és mivel ezek minden embernél ugyanúgy működnek, a társadalom alsó, vesztes része az uszításra egységesen, egy emberként ugrik!). A társadalom az egyik leggyakrabban alkalmazott megszemélyesített bűnbak. Pedig ez valójában nevetséges, hiszen a társadalomnak én, te, ő - és maguk a bűnbakképzők is, a tagjai vagyunk!
--- Az uszítók gyártják a gyűlölködőket, azok pedig az ellenséget, a bűnbakokat...
--- Mindig jót mulatok, amikor a nagyszájúak olyan társadalmi jelenségek ellen hadakoznak, amelyeket maga az emberi természet hoz létre az ő rosszravivő hajlamaival. Ez olyan, mintha a görény fintorogna attól a bűztől, amit ő maga bocsájt ki…
--- A korrektség, az antirasszizmus mindenkire nézve kötelező! A bűnbaknak állított kisebbségekre is.
--- Mindig, mindenfajta fasizmus a bűnbak-képzéssel kezdődik.
--- Olyan élőlény, olyan felelős, élő entitás, hogy fogyasztói társadalom, nincsen. A fogyasztói társadalom mi magunk vagyunk, maga az emberiség, pontosabban az emberiség lustasága, fényűzése, nagyzolása, önzése stb. Tehát hatásvadász hazug képmutatás, ha valaki a fogyasztói társadalmat hibáztatja a környezetrombolásért vagy akármi másért. Mi magunk vagyunk a felelősök mindenért! 2015-02-11.
--- Tisztességes állampolgárok megléte mellett hány percig lehetne hatalmon egy diktátor? A diktátort szidni, ez a leggyávább és a legképmutatóbb pótcselekvés és bűnbakképzés, a figyelem elterelése a saját erkölcsi alkalmatlanságunkról!
--- A bűnbakképzés sem rejti el a bűnbakképző esetleges hitványságát…
--- A rasszizmus oka a legrövidebben az, hogy a bűnbakképzésre és a kirekesztésre való hajlam velünk születik, a minden emberre érvényes emberi természet része, és nem opcióként, hanem ösztönös kényszerként, amelyet fel lehet uszítani, szítani a szélsőségesek által.

9)      Diktátor, diktatúra: Parancsuralmi rendszer, melyet a társadalom alacsony erkölcsi és megélhetési színvonala vagy súlyos társadalmi szintű megalázottsága, lesűllyedése hoz létre, de kell hozzá egy gazdaságilag erős támogató réteg is, mely gazdasági, vallási (világnézeti) vagy nemzeti(ségi) érdekek mentén szerveződik meg, és támogatja a diktátor hatalomra jutását és uralkodását. A társadalom nagy többsége a diktatúrákban nyomorban és elnyomatásban él. A diktátor személye érdektelen, neki csak okosnak, aljasnak kell lennie, és hűségesnek az őt éltető hatalmi réteghez.

--- A diktátorok az emberiség vírusai. Az emberiség immunrendszere pedig az erkölcs. A diktátor, mint vírus, ezt az immunrendszert támadja, próbál áthatolni védőfalán. Ez átmenetileg sikerülhet is neki, de mint pl. az influenzánál is, egy idő után az immunrendszer felülkerekedik. Ebben bízhatunk egyedül, az emberiség erkölcsi épségében. 

--- A társadalom nem tehet semmiről, mert nem élő, létező valaki. Te viszont igen, mert te magad vagy a társadalom! 

--- Ahelyett, hogy végre szembenéznénk képmutatásunkkal és általában rosszra vivő természetünkkel, bűnbakok végtelen sorát alkotjuk meg, mint a különböző közszereplők, izmusok vagy bizonyos népek, embercsoportok.

--- A diktatúra azokat az országokat sújtja, ahol olyan mélyre sűllyedt a közerkölcs, akkora a korrupció, annyit lopnak a fejesek, és akkora az elvtelen összefonódás, hogy a nép már az elit egyetlen csoportjában sem bízik, és arra szavaz, aki a legtöbbet ígéri gátlástalanul, és a nép veleszületett rasszista hajlamait a leginkább kielégíti.

--- A diktatúra megjelenése azt jelzi, hogy a társadalom erkölcsileg a mélyponton van, hiszen különben nem tűrné maga fölött a diktátort.

--- A diktatúrában nem a diktátor uralkodik, hanem a társadalom (az ember) énjének a rosszabbik fele (az alfele) uralkodik a társadalom (az ember) énjének a jobbik fele fölött. Ha a társadalom többségében fölölkerekedik a tisztesség a rosszaságon, gyorsan vége is lesz a diktatúrának.

--- Demagóg, aljas, uszító, gyűlöletkeltő diktátor mindig akad, de te csak magadra haragudhatsz, ha nem tudsz ellenállni az uszításának.

--- Akivel a közvetlen környezetében mindenki egyetért, annak megzápul az agya. Mint pl. a diktátoroknak…

--- Diktatúra ott van, ahol sokkal több a sunyi, bunkó, önző, gyűlölködő ember, mint a tisztességes.

--- Ha a diktátort éltető okokat nem szűntetjük meg, hiába támadjuk a diktátort, legfeljebb új jön helyette. A baj csak az, hogy a diktátort mi magunk éltetjük, mert hagyjuk magunkat (a társadalmat) az uszításától űzetve a gyűlölködésbe, a kirekesztésbe hajszolni és megosztatni.

--- Az emberiség azért engedi működni a diktátorokat, mert a demagóg kielégíti a tömegek aljas (rosszravivő) ösztöneit: a falkához tartozás kényszerét, a rangsorjavítási kényszerét és az önszépítő önámítási kényszerét, ismertebb nevükön így együtt: a hamis önbecsülés kényszerét. Ha elismerné az emberiség, hogy ez mind benne van az emberi természetben, akkor történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt megjavulhatna az életünk itt a Földön, mert azután már nem lehetne ezzel hülyíteni és uszítani a tömegeket. De nem, inkább rohadjon szét a világ, csak ne kelljen elismerni, hogy ilyen az emberi természet, hogy az érvényesülés a csaláson és az aljasságon alapszik, amióta csak az ember az eszével „kiemelkedett” (?!) az állatvilágból…

--- Akkor aláznak meg, ha hagyod magad! Minden diktátor annyi nyomort bocsájt az alattvalókra, amennyit azok még hajlandóak elvisa diktatúrák és a diktátorok szidalmazása is részben pótcselekvés: arról tereljük el ezzel a figyelmet, hogy a diktatúrákat, a diktátorokat az illető országok szavazói, állampolgárai tartják fenn, a megalkuvásukkal, a sárban tapicskolás, az alsóbb szintű korrupció, az elvtelen, erkölcstelen, korrupt érvényesülés vágyát és tényét előbbre helyezve az erkölcsi értékeknél, a szolidaritásnál, az emberi méltóságnál.elni, és annyira aljasítja el őket, amennyire még hajlandóak elaljasodni; tehát gyűlölködni, kirekeszteni, másokat lenézni, bűnbakot képezni; emberi mivoltukat megtagadni…

--- Aki valóban szereti a népét, az nem tűri el, hogy több százezer gyermek éhezzék, több millió ember nyomorogjon, és az nem uszít gyűlölködésre a nép körében senki ellen.

--- Minél okosabb és minél nagyobb gazember a diktatúrában egy tolvaj-gazember, annál magasabb rangot kap a bürokratikus gépezetben a többi „seggen ülő tolvajtól”, a legfőbb címeres gazemberektől. 

--- A diktatúrák és a diktátorok szidalmazása is lényegében pótcselekvés: arról tereljük el ezzel a figyelmet, hogy a diktatúrákat, a diktátorokat az illető országok szavazói, állampolgárai tartják fenn, a megalkuvásukkal, a sárban tapicskolás, az alsóbb szintű korrupció, az elvtelen, erkölcstelen, korrupt érvényesülés vágyát és tényét előbbre helyezve az erkölcsi értékeknél, a szolidaritásnál, az emberi méltóságnál.

10)   Demokrácia: Az a társadalmi rendszer, ahol papíron a nép uralkodik, a legnemesebb eszmék érvényesülnek, élükön a tiszta erkölccsel... A valóságban ez nem így van, de még mindig a demokrácia az, ahol ezt az eszményi helyzetet a legjobban megközelítik.

--- A társadalmi, lényegében biológiai demokrácia megköveteli az összes társadalmi jelenség átértékelését, a társadalmi munkamegosztás összes fajtájának a megbecsülését. Az egyszerű munkákat már csak amiatt is meg kellene becsülni, mert a szerényebb képességűek csak ezek elvégzésére képesek, de ők ebbe a képességeik legjavát adják, és így ugyanannyi megbecsülés jár nekik, mint a zseninek, akiből atomfizikus lesz!

--- A tehetség magánügy. A szolgálat közügy.

--- Aki nem elég erkölcsös, az demokratának sem elég jó.

--- Demokrata csak rendes ember lehet.

--- Az emberiség csakis valódi demokráciában lesz képes fennmaradni.

--- A populizmus uszít (megoszt), a demokratizmus megbékít (integrál, kompromisszumra késztet). 

11)   „Megtérés”: A "megtérés" az a folyamat, amikor az illető rádöbben az emberi természet, az emberi személyiség és az erkölcsi esendőség működésére és mibenlétére, és megsejti, megérti az emberi természet valódi arcát, rádöbben a tiszta lelkiismeret nélkülözhetetlen voltára és a lelkiismeret hatalmas erejére, és attól kezdve szégyelli alkalmi rosszaságát, és minden erejével igyekszik úrrá lenni azon. Vallásos embereknél ez a mozzanat az illető kulturális környezetében bevett vallás istenéhez való megtérést jelenti. A megtérés valamilyen katarzis vagy megrázó élmény hatására szokott bekövetkezni, vagy a személyiségfejlődés kellő színvonalát jelző lelki-érzelmi-erkölcsi-szellemi változás.

12)   Emberi élet értelme: Az emberi élet értelme közvetlenül az élet fenntartása maga, tágabb léptékben és értelemben az erkölcsösség minél magasabb fokának az  elérése,  mert emberi viszonylatban az erkölcs az élet fennmaradása legfőbb feltétele. Az érzések, az ösztönök szintjén pedig ösztönösen minél több és erősebb evolúciós jutalom-érzés (élvezet, boldogság stb.) megszerzése, mert ezek átélése azt jelzi az illető számára, hogy mindent megtett a legfőbb parancs, az élet fenntartása érdekében. Emiatt mondják, hogy az élet értelme az, hogy boldogok legyünk. Folyamatában szemlélve tehát az élet értelme az élet fenntartása, ezt az ösztönök előírásai betartása segíti elő a legjobban, az ösztönök pedig a vágyainkon át ösztönöznek minket az élet fenntartása szempontjából legelőnyösebb magatartásra. A vágyaink akkor teljesülnek be, ha engedelmeskedünk az ösztöneink, nevesítve a lelkiismeretünk sugallatainak, még akkor is, ha ez mindig nehezebb, mint a léha, öncélú, elvtelen „könnyebb út” választása. A „boldogság-vágy tehát a legtermészetesebb érzésünk, és megléte egészséges lelkületet jelez.

Ez a filozófia és a lélektan egyik alapvető kérdése. Freud és követői szerint, aki az élet értelmére kérdez, az lelkileg nem egészséges, annak a lelki egyensúlya megbomlott (Wozu ich bin? Wofür lebe ich?). Ez az emberiséggel kapcsolatban eleve fennáll, hiszen az emberrel, a fejlett emberi ész létrejöttével együtt jött létre az a képesség is, hogy az evolúciós (létfenntartási) ösztöneink által alkalmazott evolúciós jutalmazó érzéseket anélkül is képesek legyünk megszerezni, hogy végrehajtottuk volna az evolúciós kötelezettségeinket. Ehhez persze be kell csapnunk magunkat és az ösztöneinket, hogy az ösztönök azt érezzék, hogy megtettük, amit kellett, és kiutalják nekünk a sokszor végtelenül gyönyörteli jutalom-érzéseket. Tehát az emberiségnek bőven van oka a lelkiismeretfurdalásra, pontosabban azoknak, akik nem fogadják meg az ösztöneink emberi nyelven megnyilvánuló részének, a lelkiismeretnek a szavait, követeléseit, mert ezáltal ártanak az evolúciónak, az élet fennmaradásának. Azokat, akik a lelkiismeretük szavát megfogadják, erkölcsösnek nevezzük. Akik pedig nem, azok az erkölcstelenek. Teljesen szinte lehetetlen az erkölcsi kötelezettségeket betartani, így a tökéletesen erkölcsös ember igen ritka. A gyakorlatban tehát mindenkinek oka van a lelkiismeretfurdalásra, senki nem tökéletesen erkölcsös.

Emiatt tehát teljesen jogos a kérdés, hogy mi is az emberi élet értelme. Végülis az, hogy minél erkölcsösebbek legyünk, minél nagyobb mértékben fogadjuk meg a lelkiismeretünk szavát, hogy ezáltal minél kisebb mértékben ártsunk az élet fennmaradásának.

--- Amilyen mértékben és gyorsasággal ismerjük fel, hogy az eszmék csak abban különböznek egymástól, hogy milyen önámítási-képmutatási, tehát milyen hazugságrendszerrel bújunk ki az önmagunkkal, a tényleges emberi természettel való szembenézésünk kényszere alól, olyan mértékben és gyorsasággal vetkőzzük le az izmusokat és következnek be a fejlett önismeret következtében az élet fennmaradása evolúciós feltételei: az emberiségi tudat kifejlődése, a szolidaritás, az irgalom, a megbocsájtás, a szeretet; annak a belátása, hogy az evolúció, az élet fenntartása követelményei számítanak csak és kizárólag; annak az elfogadása, hogy az emberi természet hamiskás, csalásra csábító, befelé öncsaló-önámító, kifelé meg hazug-képmutató, és hogy ezek a hamisságaink rontják meg az életünket elsősorban,; szóval rengeteg belátnivalónk van, de ez mind elvégezhető, megtehető, belátható, egyik követelmény sem ördöngősség; és a szellem embereinek azon kell fáradozniuk elsősorban, hogy a kogníció, a megértés, a megértetés útján az emberek minél hamarabb megértsék és belássák, hogy az élet és az evolúció ugyanaz, és az élet értelme az evolúció követelményeinek a teljesítése, az erkölcsösségünk minél magasabb szintre emelése.

13)   Emberi jellem: Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, és egyenlő az emberi jellemmel.

14)   Emberi méltóság: Az emberi méltóság annak az elismerése és figyelembevétele, hogy az önbecsülési kényszer, vagyis az ösztönös kényszer a minél értékesebb, nagyobb erkölcsi, tehát társadalmi rangot biztosító személyiségjegyek megszerzésére mindenkiben ott van. Tehát az emberi méltóság az önbecsülési kényszer (a rangsor-kényszer) meglétének a társadalmi elismerése.

Az önbecsülési kényszer az etológiában "rangsor-ösztön"-ként ismert, és a két legerősebb létfenntartó ösztönünk egyike, erre alapozva lehet a tömegeket feluszítani emberek, csoportok, eszmék ellen, azáltal, hogy a saját magunk fejlesztése, mint nehéz, de biztos megoldás helyett a könnyebb utat, a konkurensek kicsinyítését, besározását, rangjuk látszólagos csökkentését kínálja az uszító, és ezáltal a feluszított, gyűlölködésbe taszított egyén mintegy többnek érezheti magát a bűnbaknak kipécézetteknél, tehát az önbecsülése, de persze, valójában a hamis önbecsülése kielégül.

A nácizmus, a fasizmus kedvelt módszere. Kiküszöbölni csak az emberiség önismerete növelése által és a szolidaritás, a legalul lévők fölemelése tanulási lehetőségeik demokratikus módon történő biztosítása révén lehetséges.

Az emberi méltóság a globális szolidaritás talán legtartalmasabb, legkifejezőbb szinonímája. Az emberi méltóság azt a jogot és lehetőséget jelenti bárki számára, hogy éljen, értelmes életet éljen. Az értelmes élet pedig attól kapja az értelmét és az értékét, ha hasznos az evolúció, az élet fennmaradása számára. Az élet értelme az élet fenntartása és kicsit konkrétabban a minél magasabb erkölcsösség elérése. Kant erről így fogalmaz: az emberi méltóság alapja az ember képessége értelmének használatára, így erkölcsi döntések meghozatalára.

Minden emberre szükség van ahhoz, hogy kifejthesse ennek érdekében a tevékenységét, és az emberi méltósághoz való jog ezt biztosítja minden embernek.

Az emberi méltóság az egyénnek a születésénél fogva őt megillető megbecsülés a társadalom részéről, az erkölcsileg tiszta lap. Az egyén kizárólagos joga, hogy eldönthesse, hogy a társadalmi megbecsültségéhez, a társadalmi megítéltetéséhez tartozó látszatot milyenné akarja alakítani, és a róla már kialakult képet meg kívánja-e tartani, továbbá a döntés szabadsága bármilyen idetartozó ügyben. A róla a nyilvánosság előtt megjelenő képet senkinek nincs joga rombolni, és őt akár a legkisebb mértékben is kicsinyíteni, megalázni. A demokrácia egyik alapfeltétele, hogy a társadalom mindenkinek tiszteletben tartsa az emberi méltóságát. Az emberi élet fenntartásának pedig egyik alapfeltétele az, hogy a demokrácia érvényesüljön a társadalomban. Az emberi méltóság tiszteletben tartása tehát az élet fenntartása egyik nélkülözhetetlen feltétele az emberi világban. Az emberi méltóság azon alapszik, hogy minden ember az élet része, és mindenki lehetőséget kapott a megszületése által arra, hogy az evolúciót, az élet fennmaradását segítse.

Ha valakit gazdasági, de különösen, ha erkölcsi értelemben letipornak, megaláznak, az árt az evolúciónak, mert így az illető nem képes kifejteni áldásos tevékenységét az evolúció javára, sőt, a helyzete, a hátrányba kerülése miatti bosszúja felborítja a társadalom békéjét, és így sokkal több kárt, hátrányt okoz a társadalom számára, mint amekkorát neki kell elszenvednie, amikor hátrányos helyzetbe hozták. Ha valakit emberi méltóságában megaláznak, az rossz üzenet a társadalom minden tagjának, és sokakat visszatart attól, hogy „küzdjön a legnemesbekért”. Tehát az evolúció szempontjából a szolidaritás létfontosságú, bárkinek a kiközösítése, hátrányos helyzetbe hozása árt a közös ügynek, az evolúciónak, az élet fennmaradásának, az emberi méltóságnak.

--- Az emberi méltóság – a jog a méltóságra, a megbecsülésre, a tiszteletre - a biológiai demokráciából következik, ez azt jelenti, hogy minden embernek születésénél fogva megjár az erkölcsi bizalom, az erkölcsi tiszta lap induláskor, és annak a joga, hogy ezt a lapot az életével, a tevékenységével csak ő maga szennyezhesse vagy  tarthassa tisztán, tehát erkölcsileg tiszta lappal indulhat mindenki.

--- Akármilyen rossz ember vagy is most, én akkor is embernek tekintelek, mert bízom benned, az emberi méltóságodban, abban az akaratodban, hogy jobb emberré válsz…

--- Az emberi méltóság lényegében az önbecsüléshez való jog, de mivel az önbecsülésünk a gyarlóságunk miatt szinte mindig hamis önbecsülés, ezért az emberi méltóságot úgy is fel lehet fogni, mint az egyén önámításhoz, az önszépítő önámításhoz való jogát.

--- Ha valakit gazdasági, de különösen, ha erkölcsi értelemben letipornak, megaláznak, az árt az evolúciónak (az élet lényegének, a fennmaradásnak), mert így az illető nem képes kifejteni áldásos tevékenységét az evolúció javára, sőt, a hátrányba kerülése miatti bosszúja felborítja a társadalom békéjét, és így sokkal több hátrányt okoz a társadalom számára, mint amekkorát neki kellett elszenvednie, amikor hátrányos helyzetbe hozták. Tehát az evolúció szempontjából a szolidaritás létfontosságú, bárkinek a kiközösítése, hátrányos helyzetbe hozása árt a közös ügynek, az evolúciónak, az élet fennmaradásának, a kirekesztés mindenképpen negatív eredményű mozzanat a társadalom, sőt, az élet(esélyeink) számára. Mindez globális szinten is igaz!

--- Az erkölcs a lehetséges legjobb közös nevező az összes ember számára, még ha ezt így ma még senki nem mondja is ki ilyen nyíltan. Sőt, tovább megyek: Az erkölcs az evolúció, az élet fennmaradása legfőbb záloga, és egyébként ez az egész eszmefuttatás is egyértelműen bizonyítja, hogy az erkölcs nem csoport-fogalom, hanem az egész emberiségre érvényes, oszthatatlan, egységes jelenség.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

15)   Emberi személyiség: Az a mindenki másétól megkülönböztethető gondolkodási, viselkedési és megnyilvánulási mód, ahogyan az egyén a testi-lelki-szellemi behatásokra válaszol. Az emberi személyiségre jellemző szerintem a rá jellemző erkölcsösség átlagos mértéke és az általa általában alkalmazott önámítási módszerek mértéke és fajtái.

A Freud, Jung, Szondi és mások által felszabdalt személyiség részei, a tudatos Én és a tudatalatti Én. Ez utóbbi különböző fázisai szerintem az ösztönökből származó (tudatalatti) ismeretek elkülönülése korszakok szerint, tehát aszerint, hogy milyen régen került be az örökítőanyagunkba az illető ismeret.

--- Az emberi személyiséget szerintem főként az határozza meg, hogy a saját belső kényszereinek mennyiben képes és hajlandó ellenállni, erkölcsös választ adni. Ennek az ellenállásnak a mértéke az egyén erkölcsösségének a mértéke. Az emberi személyiséghez tartozik az is, hogy ahelyett, hogy szembenézne a hátrányos tulajdonságaival, hibáival, önámítást-képmutatást alkalmaz ezekkel kapcsolatban; az önámítási-képmutatási módok összessége szintén az emberi személyiség egyik meghatározója.

--- Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, az emberi személyiség legfontosabb ismérve.

--- Az emberi személyiségnek a lelkiismerettől független része a tudat, amely az ésszerűségen alapszik, míg az öntömjénezés, az önámítás meg nem részegíti.

16)   Emberi természet: Az emberi természet az (emberi faj összes egyedére jellemző) ösztönös késztetések összessége hatására kialakuló viselkedés és gondolkodás.

Az emberi természet 16 pontja:

--- 1.  Az ember élőlény;

--- 2.  az élőlények ösztönösen életben akarnak maradni, ezáltal marad fenn az emberi faj;

--- 3.  ezt szolgálják a túlélési ösztöneink; 

--- 4.  a biztosabb túléléshez minél több erőforráshoz kell hozzáférnünk,

--- 5.  ehhez pedig minél magasabb társadalmi rangra van szükségünk, mert az erőforrásokhoz való hozzáférés arányos a társadalmi ranggal,  hatalommal; 

--- 6.  ennek megszerzésére az önbecsülési- vagy rangsor-kényszerünk ösztönös késztetései kényszerítenek minket, mert minél értékesebb valaki, általában annál magasabb a társadalmi rangja; 

--- 7.  de mivel a jogos önbecsülés (és ennek alapján a valós társadalmi rang) megszerzéséhez szinte senkinek nem elegendőek a saját valós értékei, és mert az értékességünk növelése a világ egyik legnehezebb próbatétele,  elfogadjuk a hamis önbecsülésünk „segítségét”; amely ezt csalással, önszépítő önámítással és hazug képmutatással akarja megoldani; 

--- 8.  az önámítási-képmutatási kényszerünk ennek érdekében (a képmutatás révén) a társadalmi riválisaink társadalmi megítéltetését lealacsonyítja, értékeiket, érdemeiket igyekszik porrá zúzni; ugyanakkor a saját megítéltetésünket a saját értékeink látszatának az eltúlzásával, hamis metakommunikációval, mindenfajta csalással, hamissággal igyekszik javítani; és (az önámítás segítségével) mindezt saját magunkkal is igyekszik elhitetni;

--- 9.  az önámítás-képmutatás kényszere, az általa okozott csalás, aljasság valósítja meg a gyakorlatban minden bűnünket és az emberi világ csaknem összes erkölcsi hiányosságát. Emiatt az emberi erkölcs a gyakorlatban egyenlő az önámítási-képmutatási kényszerünk és a hamis önbecsülésünk elleni küzdelmünkkel, mértéke ennek a küzdelemnek a hevességével arányos;

--- 10. ezeket az ösztönös késztetéseinket ki lehet használni és emberek ill. társadalmi csoportok ellen lehet az embereket fordítani, ez maga az uszítás, a bűnbakképzés; 

--- 11. ezzel a szélsőségesek élnek, a szélsőséges politikusok, ideológusok, közszereplők, akik így akarják maguk mellé állítani az embereket, az uszítás, a gyűlöletkeltés ingyen lehetőségét kihasználni, ahelyett, hogy valós segítséget nyújtanának az őket támogatóknak;

--- 12. minél hevesebben és aljasabbul uszít és kelt gyűlöletet egy közszereplő, annál szélsőségesebb; 

--- 13. a rangsor-ösztön kényszere (az önbecsülési kényszer), a falka-ösztön kényszere (a közösségképzés kényszere) és az önámítás-képmutatás kényszere alkotja a "rosszravivő ösztönös kényszereinket" vagy „elfajzott ösztöneinket”,  ezeket együtt köznapi nyelven a hamis önbecsülésnek szokták nevezni, annak a megjelölése és elismerése nélkül, hogy itt kényszerről, élettani eredetű kényszerről van szó; tehát a hamis önbecsülés kényszeréről kell inkább beszélnünk. A legáltalánosabb értelemben vett rosszravivő kényszerünk az „öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk”, amely az erkölcstelenség legáltalánosabb megfogalmazása az én rendszeremben;

--- 14. ezzel a „rosszravivő ösztönös kényszer”-együttessel a lelkiismeretünk hívatott tartani az egyensúlyt, ezt is a génjeinkben örököljük, és többféle módon hat ránk: a szabadság, az igazság és az összes jóravivő ösztönöztetésünk által, összefoglaló néven és fogalommal az erkölcsi késztetések, vagyis a lelkiismeretünk által; a lelkiismeret formájában az evolúció igyekszik az emberi viselkedést a valóság talajára visszahelyezni (az erkölcs, az igazság, a szabadság stb. segítségével), avégett, hogy a fennmaradáshoz szükséges alkalmazkodás által folyamatosan megkívánt döntések ne az önámításunkon alapuló hamisságok talaján, hanem a realitások valóságos, szilárd talaján és az evolúciós (ösztönös) tapasztalatok sok-sok évmilliós tapasztalatain állva képződjenek, megadva ezáltal a lehetőséget a reális döntésekre és így az élet fennmaradására.

--- 15. a lelkiismeret a fő ösztöneinkkel, a falka-ösztönnel és a rangsor-ösztönnel együtt közösen alkotja a „jóravivő ösztöneinket” vagy símán az „ösztöneinket”; ezek kényszerítenek minket a jó irányba, és ha megfogadjuk, tehát ha küzdünk az önámítási-képmutatási kényszerünk és a többi rosszravivő ösztönünk ellen, közös néven, általánosítva: „ az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk” ellen, azt nevezzük erkölcsnek. Az erkölcsösség mértéke egyénenként változik, és egyenlő az emberi jellemmel;

--- 16. mindenki maga dönt, de nyilvánvalóan könnyebb erkölcsösnek lenni, ha megértettük, hogyan is működik az emberi természet, az emberi személyiség, ha megértettük, hogy a legnagyobb virtus, a legnagyobb büszkeség a jóság, mert a legerősebb rosszravivő kényszereinket kell ehhez legyőznünk.

További idevágó gondolatszilánkok:

--- A politika az emberi igények megtestesülése, az emberi igények az emberi természetből származnak, ezért ha helyesen akarunk politizálni, akkor az emberi természetet kell jobban megismernünk.

--- A púpos egyszerűen csak nem tetszik, a leprástól csak undorodnak, de az őszintét gyűlölik, megvetik és meg is ölik...

--- A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőséget csak megközelíteni lehet, mint minden eszményt, ideális mértéket. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy a legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat.

--- A társadalom mozgatórúgói az emberi igények, ezek viszont az emberi természetből fakadnak. Az emberi természet bemenő jelei, mozgató rúgói, a reánk ható ösztönös késztetések minden embernél ugyanúgy működnek, elemezni tehát mindenekelőtt az általános emberi természetet szükséges és érdemes.

--- Aki érti az emberi természet mozgatórúgóit, annak sokkal kevésbé fájnak a kapott lelki sebek, megaláztatások. 

--- Csak akkor nyílik hosszú távú esély számunkra, ha a hibát nem a másikban, hanem saját magunkban és az egységes emberi természetben keressük. 

--- A metafizika nem létezik! – mondta Wittgenstein. „Miért, az objektív megismerés talán létezik, létezhet a szubjektív emberiség részéről?” – kérdezem én… És egyáltalán: létezik így olyan, hogy filozófia? Objektív megismerés hiányában? És ha nem, akkor miről beszélünk? Miért nem a valódi emberi természetről beszélünk?

--- A valódi emberi természet három legfontosabb alap-eleme a három legfontosabb ösztönös kényszerünk (szerintem): a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsorkényszer, az önbecsülés kényszere) és az önámítás, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.) árán is. Ezek együttesen alkotják az ún. "gyarlóságot", az emberi esendőséget. Aki küzd a gyarlósága ellen, az gyakorlatilag már erkölcsös, aki nem, az csaló és öncsaló, önámító és képmutató, mindenképpen hazug, nem rendes ember.

--- Ahhoz, hogy visszaforduljunk a szakadék széléről és elinduljunk az élhető emberi világ felé, a közös emberi vonásokat kell megtalálnunk, tudatosítanunk és mindenkinek világosan a tudomására hoznunk. Ez szerintem az egyetlen út a jövőbe.

--- Aki azt meri állítani, hogy én nem vagyok jó keresztény, majd jól lepofozom! 2015-02-20.

--- Aki gőgösen felvág arra, hogy ő „jó keresztény”, az nem jó ember, tehát jó keresztény sem lehet…

--- Az őszinte mind bolond! - tartja a néphit. Nos, ennyit az emberi természetről…

--- Azt mondják, hogy isten szereti a jókat és ezt azzal mutatja meg, hogy megpróbáltatásokat bocsájt rájuk. Valójában pedig szerintem az, aki jó, mert a lelkiismerete szerint él, az törvényszerűen kerül összeütközésbe a társadalommal, melyet emberek alkotnak, a gyarló, képmutató, csaló, rosszra vivő, mindig a könnyebb és nem a helyes utat követő emberi természettel megverve, és természetesen kivetik maguk közül a jó embereket.

--- Ha továbbra is egymással harcolunk, ember az ember ellen, nemzet a nemzet ellen, vallás a vallás ellen, nem pedig egységes emberiségként küzdünk a megmaradásunkért, akkor nem lesz jövőnk. Csak akkor van esélyünk, ha a hibát nem a másikban, hanem saját magunkban és az egységes emberi természetben keressük.

--- Márai szerint a provincializmus ellen csak a műveltség hatásos. A rasszizmus ellen pedig szerintem az ösztönös kényszereinknek, az emberi természetnek a mélyebb ismerete lesz hatásos.

--- Minden káros társadalmi jelenség az emberi természetből fakad.

--- Mindenki maga dönt, de nyilvánvalóan könnyebb erkölcsösnek lenni, ha megértettük, hogyan is működik az emberi természet, az emberi személyiség, és ha tudatában vagyunk annak, hogy a legnagyobb virtus, a legnagyobb érték a jóság. 

--- Minél bölcsebb vagy, annál szélesebb körben veszed figyelembe a dolgokat; és minél tisztességesebb vagy, annál szélesebb körben vagy képes ez alapján dönteni.

--- Az emberi faj bizonyítottan rosszravivő természetű, de ez nem jelenti azt, hogy az ember születetten rossz, hanem csak a csábítás tényét rögzíti. Aki nem küzd ez ellen a rosszravivő természete ellen, az abban a mozzanatban rosszként nyilvánul meg.

--- A természetben minden a könnyebb utat keresi, és ez ott természetes is; de az emberi társadalomban ez az út a pokolba vezet!

--- Amíg az ember-tudományok el nem ismerik, hogy a minden embernél egyformán működő emberi természet mindenkinél ugyanazon ösztönös késztetések alapján működik és hogy az emberi természet eleve rosszravivő és uszítható, addig nem lehet leleplezni a kirekesztési, megbélyegzési, uszítási stb. szándékot és tevékenységet.

--- Az egyik legfontosabb kötelessége minden embernek: „Ismerd meg önmagad!” Mert ha magadat jobban megismered, akkor egyúttal megismerted az emberi természetet, ezzel az összes ember indítékait, és könnyebben el tudod fogadni őket, megértőbb, megbocsájtóbb, irgalmasabb, szolidárisabb tudsz lenni.

17)   Empátia, a beleérzés, az együttérzés, az „értő odafigyelés: Azáltal, hogy a párbeszéd során megértjük, hogy a másik ember is ugyanúgy működik, mint mi (ugyanazokkal a rosszravivő, ösztönös késztetésekkel küzd, és nem ellenünk, hanem a sors hozta nehézségek ellen harcol), elfogadjuk, befogadjuk őt a saját „falkánk”-ba, érzelmi közösségünkbe, beeresztjük őt képletesen a saját közösségünk határain belülre, és azontúl nem ellenségként, hanem sorstársként, bajtársként tekintünk egymásra.

Az empátia egyfajta értelmezése: a másik ember önámítási rendszerébe való beilleszkedés, mely után sokkal könnyebben megértjük őt és alkalmazkodni tudunk hozzá.

18)   Flow-élmény (a lelki orgazmus) a létfenntartó ösztönök kielégítésekor bensőnkből kapott jutalom-érzés, a boldogság legmagasabb foka. Az ember számára a legnehezebb az egyéni létérdekekről lemondani a közösségi érdekek javára, így ennek megtörténtekor az egyénnek a legmagasabb szintű és erősségű evolúciós jutalom-érzés jár, ez pedig a boldogság, a mámoros boldogság, amely szinte önkívületet okoz. Az élet fennmaradását nagy hatásfokkal segítő szakmai vagy művészi tevékenység mesterfokú gyakorlása is kiválthatja a legmagasabb szintű jutalom-érzést, a flow-t, az önkívületig, az extázisig menő boldogságot. A flow-érzés az evolúció ajándéka az élet fenntartásáért hozott áldozatunkért. A flow az én megfogalmazásomban: lelki orgazmus……

19)   Eredendő bűn: ez nem bűn, mert velünk születő tulajdonságunk, én úgy hívom: öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszer, népszerű nevén kb. az erkölcstelenség, az erkölcsi esendőség, vallásos szóval a gyarlóság; a gyakorlatban a szellemi-testi kéjsóvárság és a hamis önbecsülés kényszere. Ez a kereszténység egyik legnagyobb ostobasága, mert ami velünk születik, az nem lehet bűn! De!!! Ha nem teszünk ellene meg mindent, ami csak telik tőlünk, akkor valóban bűnt követünk el, minden bűnünk abból származik, hogy ezeknek a kényszereinknek, amelyet a vallás eredendő bűnnek, én pedig a fenti néven nevezem, nem vagyunk hajlandók ellenállni, mert annyira vágyunk az élvezetre, az örömre, a boldogságra, hogy félretesszük értük az erkölcsi megfontolásokat, és a könnyebb utat választjuk, csakhogy megszerezhessük az evolúciós jutalmazó érzéseket, amelyeket feljebb felsoroltam. A bibliában persze az alma ellopásához kötik, de ez egy nagyon rosszul sikerült példázat, még leginkább úgy fordíthatnám le érthető nyelvre, hogy "amikor a lelkiismeret, vagyis a jóravivő ösztönök szavát nem fogadjuk meg, és elkezdünk a tudatunkkal spekulálni, akkor szakítunk istennel", akit én rövid úton az én mikrokozmoszomban a lelkiismerettel azonosítok.

20)   Erény, az erények fogalma:

Az erény(ek) az erkölcstelenség főbb fajtáira adott erkölcsös válasz(ok). Ha akár ezer ilyen erkölcstelenség-fajtát és a hozzá tartozó, őt ellensúlyozó erényt megnevezel és egy hatalmas listában felsorolod, akkor sem adtad meg az erkölcs meghatározását, csak írtál egy listát! Az erkölcs fogalma ugyanis az, amelyet a következő szócikkben megadtam.

Itt következik az erkölcstelenség főbb fajtái egy része, előtte az az erény, amellyel az illető erkölcstelenséget („bűnt”) ellensúlyozni szoktuk:

Bátorság -                                          gyávaság,

Mértékletesség –                                falánkság, mértéktelenség,

Igazság -                                            hazugság, elhallgatás, csúsztatás,

Nagylelkűség –                                  szűkkeblűség, irigység,

Szerénység –                                      nagyzolás, képmutatás

Alázat(osság) –                                  gőg, nagyzolás, beképzeltség,

Hála –                                                hálátlanság, arcátlanság, gátlástalanság,

Szánalom, irgalom –                         kegyetlenség, kőszívűség, irgalmatlanság,  

Gondoskodás -                                   érzéketlenség,

Méltányosság -                                  méltánytalanság, igazságtalanság,

Szabadság-szeretet –                         meghunyászkodás, gyávaság, megalkuvás,

Szolidaritás, altruizmus, oltalom –   a közösség elárulása, törtetés, hatalomvágy

Tekintélytisztelet -                             pimaszság,

Méltóság, büszkeség  –                      igénytelenség, közöny, részvétlenség

a felelősségvállalás megtagadása, az erőfölénnyel való visszaélés

Igazságosság –                                  igazságtalanság, részrehajlás, kivételezés, hazugság,

Feddhetetlenség, lényegében az erkölcsösség – az erkölcstelenség bármely fajtája, aljasság

stb.

Az erkölcstelenségeket még lehet csoportosítani a létfenntartó ösztönök szerint is.

21) Erkölcs fogalma: 

 „Az erkölcs az ember küzdelme az erkölcsi könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten az öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere ellen.

Az erkölcs tehát az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú, hedonista csábítása elleni küzdelmünk.”

Az erkölcsösség annak a mértéke, amennyit a lelkiismeretünk szavából megfogadunk.

Így működik az embernél az erkölcs:

Az egyén erkölcsös esetben legyőzi a rosszra vivő vágyait, késztetéseit, amelyek a „könnyebb útra” vezetnek, vagyis az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereinket, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszerünket és lelki-érzelmi szinten a hamis önbecsülésünk kényszerét és a hamis közösségi tudatunk (érzésünk) kényszerét. Ezek az önző, hedonista kényszereink tehát kétféle alapvető formában jelentkeznek, egyrészt a testi vágyakkal, vagyis a testi „élvezetszerzéssel”  kapcsolatosan, másrészt a lelki-érzelmi vágyakkal, vagyis az „öröm- ill. boldogságszerzéssel” kapcsolatosan. A lelki-érzelmi vágyak a két fő létfenntartási ösztönünknek megfelelően a hamis falka-ösztön (a hamis közösségi érzés kényszere) és a rangsor-ösztön (a hamis önbecsülés kényszere) formájában jelennek meg.

A testi szintű elfajzott, hedonista élvezetszerzési kényszereink minden bizonnyal az ember előtti múltunkban még önmagában kitűnően működő létfenntartási ösztöneinknek az emberré válásunk után sajnálatos módon elfajzott változatai, míg a lelki-érzelmi szintű hedonista, elfajzott kényszereink a már csak az emberré válásunk utáni időkben kialakult helyzetben jöttek létre, annak megfelelően, hogy lelke és erkölcse már csak az embernek vannak. Az állatok szerintem még nem képesek elcsalni az evolúciós feladataikat, így erkölcstelenül, evolúció-ellenesen sem képesek viselkedni. Az ember viszont már messzemenőkig képes erre a helytelen, öncélú, hedonista élvezet-, öröm- és boldogságszerzésre, így nála már az evolúció során kialakult a lélek, a lelkiismeret és az erkölcs is, melyekkel a rosszravivő csábításainkat semlegesíteni tudjuk, és ezáltal helyreállítjuk az életfenntartás esélyeit.

Az erkölcs a megvalósulását tekintve zömmel a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, a fent leírt, rosszra vivő kényszereink kielégítésére létrejött ösztönös önámítási kényszerünk (az önigazoló önámításunk, öncsalásunk) elleni küzdelmünket jelenti, mely nem tudatos, hiszen egy mélyen bennünk rejtőző, ösztönös, bár nagyon káros jelenségről van szó. Az önámítás elleni küzdelmünk a tudatunkban leginkább mint a hazugság ellen, az őszinteségért és a tiszta lelkiismeretért folytatott (reménytelen…) küzdelmünkként, törekvésünkként jelenik meg.

Az erkölcsösség más megközelítésben azt jelenti, hogy nem fogadjuk el az élvezetek öncélú megszerzésére és általában a könnyebb út választására csábító megoldásokat, hanem akkor is teljesítjük az életfenntartó ösztöneink és a lelkiismeretünk parancsait, ha ez nehézségekkel jár. Azt, hogy egy megoldás a helyes döntést vagy pedig a könnyebb utat képviseli, kizárólag az dönti el, hogy az élő természet és az emberi faj túlélése szempontjából melyik a hasznosabb. Általánosságban kimondhatjuk, hogy egy emberi megnyilvánulás erkölcsileg akkor elítélendő, ha az erkölcsi könnyebb utat jelentő alternatívát képezi, mert létezik rajta kívül más, hasznosabb megoldás az evolúció, az élet fennmaradása számára. Mivel az evolúciós, a létfenntartási szempontból hasznos megoldás mindig valamilyen fokú nehézséggel jár, ezért a könnyebb út nemcsak haszontalanabb a többi megoldásnál, hanem egészen biztosan a legkönnyebb, a legkevesebb nehézség leküzdését igénylő lehetőség, emiatt nevezzük „könnyebb útnak”.

Az erkölcs tehát a könnyebb út csábításával szembeni ellenállásunk, a könnyebb út választásának az elutasítása. 

Csak szabad embert van jogunk adott esetben erkölcstelenné nyilvánítani, mert a szabadság azt jelenti, hogy valaki tudatában van, hogy melyik a helyes út, az erkölcsös döntés, és döntését szabad elhatározásából hozza meg. Tehát aki nincs tudatában annak (akár szellemi, akár erkölcsi színvonaltalansága miatt), hogy mi a helyes út, vagy nem szabadon hozza meg ezzel kapcsolatos elhatározását, az nem ítélhető el erkölcsileg. 

Így kimondhatjuk, hogy az erkölcs minden embernek a külön küzdelme a könnyebb út csábításával szemben, és nem közösségi kategória, de mégis minden embernél azonos okok (a létfenntartásunk elemi érdekei) által vezérelt és elveiben azonos módon zajló folytonos igyekezet. Ez a küzdelem általánosságban a minden embert kínzó elvtelen, öncélú örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk, nevesítve az ösztönös önámításunk kényszere illetve a hamis önbecsülésünk kényszere miatt zajlik, a saját lelkiismeretünk jóra vivő és az előbb említett (az emberi elme megjelenése miatt létrejött) rosszra vivő kényszereink késztetései között őrlődve.

Ha a boldogság, az igazságosság, a szabadság stb., tehát a legnemesebb fogalmak elismerten mindenkire nézve ugyanazt jelentik, akkor az erkölcs is, hiszen ezekből épül föl! Tehát az erkölcs nem csoport-fogalom, hanem globális, az egész emberiségre érvényes jelenség. Ez egybevág végső soron Platón, Kant és sok más nagy filozófus véleményével.

--- Az erkölcs fordítva arányos az önámításunk mértékével és egyenesen arányos azzal, amilyen mértékben hallgatunk a lelkiismeretünk szavára.

--- Az erkölcstelenség az önbecsapáson, az önszépítő önámításon alapul, így az erkölcstelen ember, hatalom eleve képtelen helyes, a közjó és az élet alapvető érdekeit kielégítő döntéseket hozni. 

--- Az erkölcs a mostani felfogás szerint az egyént magába foglaló közösség érdekeinek és szokásainak való megfelelést jelenti. Valójában az erkölcs a teljes élővilág szolgálatát jelenti. Minél nagyobb közösséget tekint a sajátjának az egyén, erkölcsei annál inkább megközelítik a valódi, eszményi erkölcs fogalmát.

--- A rendes ember állandóan kétségeiről számol be, legfőképpen saját magával kapcsolatban. A gőgös ember pedig mindenkit kioktat mindenben.

--- A legáltalánosabb értelemben az erkölcsös az, aki (ami) elősegíti az élet fennmaradását. A legszomorúbb, de a legfontosabb is egyben: maga a társadalom, az emberiség, az Ember sem érdekelt a (mostani szemléletével nézve) sok-sok nehézséget okozó (erkölcsi) megújulásban. S végülis az emberiség túlnyomó részét nem a filozófusok, szociológusok stb. alkotják, hanem az ún. egyszerű emberek.

--- Az emberiség erkölcsi válságából a kiutat nem mások megalázása, kicsinyítése, hanem saját magunk felemelése, fejlesztése jelenti. Ehhez az önismereten, az önkritikán és az önmérsékleten át vezet az út.

--- Az erkölcs a legnagyobb virtus, mert a világ legnehezebb feladata erkölcsösnek lenni.

--- Az emberi élet értelme az erkölcsösség elérése, mert emberi viszonylatban az erkölcs az élet fennmaradása legfőbb feltétele.

--- Az emberi erkölcs az én olvasatomban az élet fennmaradása érdekei mindenek elé helyezése, a legtisztább erkölcs szerintem azt jelenti, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az élet fennmaradásáért, tehát nem (csak) az emberi faj, hanem az egész természet érdekeit tartom szem előtt. Az univerzum erkölcse (a teljes világegyetem erkölcse) hasonló lehet, de az univerzumról még nem tudunk eleget, így az érdekeit sem tudom meghatározni, de hasonló lehet az ittenihez.

--- Az erkölcs a mai paradigma szerint a közösségünkhöz való igazodást, hűséget jelenti. Ez még rendben is volna akkor, ha az egész emberiséget tekintenénk a közösségünknek, és az ő érdekeit (a mi érdekeinket!!!) néznénk, vagyis igazságosak, becsületesek lennénk egymáshoz.

--- Az erkölcs fogalmába a fajon belüli szolidaritás (a globális szolidaritás) is beletartozik. Ez azonban szinte teljesen hiányzik. Ebből is látszik, mennyire elaljasodott az ember. 

--- Erkölcsről beszélni körülbelül annyira érdemes, mint a kocsmában az alkohol káros hatásait ecsetelni, és épp annyira veszélyes is…

--- Sokak számára az erkölcs a legkirekesztőbb, a legbosszantóbb intézmény…

--- A legértékesebb emberek középen állnak a politikai skálán, így minden irányból őket szidalmazzák…

--- A legfontosabb biotechnológia az emberiség erkölcsi fejlődése (lenne...)!

--- A lenézett „primitív” népek, társadalmak állnak erkölcsileg a legmagasabb fokon: életük állandó sokadalomban telik, az elidegenedést nem ismerik, a képmutatást még csak tanulják.

--- A népszerű szónok azt mondja, amit hallani akarnak tőle, a becsületes szónok pedig azt, amit tisztességesnek gondol.

--- A rendes ember magán uralkodik, a rossz ember másokon.

--- A rosszaság mindig pótcselekvés, előre csak a jóság visz.

--- A sérelmek nem mentenek föl a sértők kirekesztésének a bűne alól.

--- A társadalmi elfogadottság még nem jelenti azt, hogy az elfogadott ember vagy dolog tisztességes is…

--- A társadalmi elidegenedés okozta magány egyfajta jól megérdemelt magánzárka: minél önzőbb (emberekből áll) a társadalom, tagjai annál inkább elszigetelődnek egymástól.

--- A tudomány a legfontosabbat, az erkölcsöt egy fikarcnyit sem erősítette, kiszolgálja viszont az összes, nyilvánvalóan erkölcstelen igényünket: a lustaságot, a fényűzést, a hatalom-vágyat stb.

--- A tudósok zöme azért zárkózik el az új irányzatok megismerésétől, mert a gyökeresen új megoldások feleslegessé teszik az öreg vaskalaposokat…

--- Amíg az emberiség lényegében abban versenyezik, ki a rosszabb, csak romlani fog a helyzet. Majd ha a jóság lesz „a legnagyobb virtus”, a vetélkedés tárgya, akkor csillan meg az esély a hosszútávú jövőre…

--- Attól, hogy a mélyen tisztelt társadalom eltűri, hogy a politikusok korruptak legyenek, még nem kellene annak lenniök!

--- Az az anya, aki elkényezteti gyermekét (hogy örökre magához láncolja, mérhetetlenül önzőn), mély csapdába löki őt, mert az anya kényeztetését soha, senki nem akarja (és nem is tudja…) majd felülmúlni, és az ilyen ember egész életében szenvedni fog a hatalmas egójától és a mérhetetlen önzésétől…

--- Az egyetlen hiteles bírálat a példamutatás.

--- Az ember a rosszat csak kínjában, kétségbeesésében követi el, mert mindig mindenki jót cselekedne, ha ez nem volna oly nehéz.

--- Az erkölcs az eddigi gyakorlatban az egyént magába foglaló csoport érdekeinek való megfelelést jelenti. Valójában az erkölcs a teljes élővilág szolgálatát jelenti. Minél nagyobb közösséget tekint a sajátjának az egyén, erkölcsei annál inkább megközelítik a valódi, eszményi erkölcs fogalmát.

--- Az erkölcs a mai paradigma szerint a közösségünkhöz való igazodást, hűséget jelenti. Ez még rendben is volna akkor, ha az egész emberiséget, de igazából a teljes élővilágot tekintenénk a közösségünknek, és az ő érdekeit (a mi érdekeinket!!!) néznénk…

--- Csak egyetlen módon tudsz a maffia, a diktatúra vagy bármely egyéb káros társadalmi jelenség  fölé kerekedni: a tisztességeddel.

--- Emberi viszonylatban az erkölcsös az, aki elismeri a gyarlósága és az önámítása létét, és szembeszáll vele.

--- Erkölcsös az, aki (ami) elősegíti az élet fennmaradását.

--- Erkölcsről beszélni körülbelül annyira érdemes, mint a kocsmában az alkohol káros hatásait ecsetelni, és épp annyira veszélyes is…

--- Ha az emberiség fenn akar maradni, az egyének, a csoportok, a nemzetek, a kultúrák, az eszmék versenyének csakis az erkölcsi szférában szabad zajlania.

--- Ha egy társadalmi csoport legyőz egy másikat, mert jobban tud csalni, hazudni, mert képmutatóbb, populistább, demagógabb a másiknál, azzal nem csak a legyőzött csoport veszít, hanem az emberiség is, mert erkölcstelen emberek hatalma mindig közveszélyt jelent!

--- A becsület a legnagyobb luxus, a legszegényebb csaló is gazdagabb, mint a leggazdagabb becsületes ember. 

--- A jók paradoxona az, hogy szerények, pedig ők lehetnének a legbüszkébbek magukra!

--- A legszomorúbb, de igaz: maga a társadalom, az emberiség, az Ember sem érdekelt a (mostani szemléletével nézve) sok-sok nehézséget okozó (erkölcsi) megújulásban. S végül is az emberiség túlnyomó részét nem a filozófusok, szociológusok, írók, költők, művészek stb. alkotják, hanem az ún. egyszerű emberek.

--- A metafizika nem létezik! – mondta Wittgenstein. „Miért, az objektív megismerés talán létezik, létezhet a szubjektív emberiség részéről?” – kérdezem én… És egyáltalán: létezik így olyan, hogy filozófia? Objektív megismerés hiányában? És ha nem, akkor miről beszélünk? Miért nem a valódi emberi természetről beszélünk?

--- A saját érdekeinket a közösségének alárendelni, ez az egyik legnehezebb feladat! ()

--- A természetben minden a könnyebb utat keresi, és ez ott természetes is; de az emberi társadalomban ez az út a pokolba vezet!

--- A tisztességnek nincsenek érvei, mert az emberiség nem engedte még megfogalmazni sem őket, annyira nem akar tudomást venni a tisztesség követelményeiről…

--- Az emberiség választhat: vagy megküzd az életéért, nagy, önmagával folytatott küzdelemben,”magát megtagadva” jobb, erkölcsösebb útra térvén, vagy vígadva - az erkölcsi fertőben lubickolva - sűllyed a világgal együtt a pokolba…

--- Az, hogy a rosszak érvényesülni tudnak, főként a társadalom, az emberiség -- az ember! -  szégyene!

--- Azért misztifikálják az erkölcsöt és tolják át a metafizikai (transzcendens, képzelt) szférába, hogy ne kelljen az erkölcsi követelményekkel szembenézni. Így eleve megfoghatatlan jelenségnek állítják be. Pedig az erkölcsnek nagyon egyszerű, de magasztos célja van: hogy az élet fenntartását segítse. És egyáltalán nem transzcendens jelenség az erkölcs, hanem a létfenntartó ösztöneink késztetéseivel szemben tanúsított ellenállásunk.

--- Azért nincsenek tisztességes politikusok, mert rendes ember nem áll sem bohócnak, sem martalócnak. Ha meg mégis, akkor nagyon hamar kicsinálják, mert a rendes ember annyira fölötte áll a politikusoknak, hogy nem tűrik el maguk között. És nem mellékesen, a gyarló-képmutató társadalom sem tűri el őt a tőle, miatta várható magasabb erkölcsi követelmények miatt.

--- Ha az emberiség képtelen kiselejtezni magából az erkölcstelen embereket, az erkölcstelenséget, akkor majd segít az idő: kiselejtezi az egész emberiséget…

--- Az igaz ember az, akinek a lelke tiszta fehér vászonba öltözött, legyen bár kopott ruhájú és szegény. A csőcselék pedig az, akit más ellen lehet uszítani, járjon bár szép ruhában és legyen bár gazdag.

--- Nincsen igazság erkölcs nélkül, és nincsen erkölcs igazság nélkül, mert mindkettő a hamisság ellen hat, és mindkettő szükséges az élet fennmaradásához.

--- Az emberiség megmaradása legfőbb feltétele az, hogy megalkossuk a közös, emberiségi szintű erkölcs fogalmát, és tudatosítjuk, hogy érvényesüljön.

--- Az öregség rákényszerít az erkölcsi fejlődésre!

--- Minél inkább érdekelt valaki a fennálló társadalmi, erkölcsi berendezkedés (és a jó nagy állami fizetése) fenntartásában, annál inkább akadályozni fogja az eszmei-erkölcsi megújulást. Mint pl. az embertudományok képviselői…

--- Az embert a nagyobb esze különbözteti meg az állatoktól. De erkölcsileg messze elmarad tőlük, mert az állatok mindig engedelmeskednek az evolúciónak az ösztönök formájában megjelenő parancsainak, tehát a maguk evolúciós szintjén erkölcsösek, míg az embernél ez az egyéni önzés és a hamis önbecsülés kényszere miatt szinte soha nem teljesül...

--- Az állatoknál az az erkölcsös, „aki” maradéktalanul engedelmeskedik a létfenntartó ösztöneinek (hiszen az erkölcs feladata az evolúció, a létfenntartás szolgálata), az embernél pedig az, aki nem, tehát aki nem enged az emberi ész megjelenése miatt mára már rosszravivővé vált létfenntartó ösztöneinknek, az emberi gyarlóságnak, vagyis a hamis önbecsülés kényszerének, általánosságban: az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerének.

--- Az emberiség megmaradása legfőbb feltétele az, hogy megalkossuk a közös, emberiségi szintű erkölcs fogalmát.

--- Az erkölcs fogalmába a fajon belüli szolidaritás is beletartozik. Ez azonban szinte teljesen hiányzik. Ebből is látszik, mennyire elaljasodott az ember.

--- A reális, helyes értékrend már majdnem egyenlő az erkölccsel.

22)   Erkölcsi jó és rossz: Aki felveszi a küzdelmet a rosszravivő ösztönös kényszereinkkel – az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünkkel, a hamis önbecsülésünkkel és az önámításunkkal; aki ellenáll az erkölcsi könnyebb útra vivő csábításoknak, erkölcsi értelemben az a jó. A rossz ennek értelemszerűen az ellentéte. Létezik a csoport-erkölcs és az abszolút emberi erkölcs. A csoport-erkölcs a csoport írott és íratlan szabályait, rendezőelveit és általában, a csoport lét-érdekeit tartja szem előtt mindenekelőtt, az általános emberi erkölcs pedig „a „könnyebb út” és a „helyes út” közti választás.” Az általános, az abszolút erkölcs képviseli az erkölcsi előírások teljességét, és minden emberre érvényes, meghatározza minden ember számára az erkölcsi követelményeket.

23)   Erkölcs az univerzumban: Az erkölcs mint az egyes civilizációk esetleges kártékonysága elleni védelem az univerzum számára: Az erkölcs egyfajta beépített biztosíték arra vonatkozóan, hogy engedje-e a természet (az univerzum, a Teremtő, vagy kinek mi), hogy egy bizonyos szint fölé növekedjék egy civilizáció, egy életforma tudományos-technikai fejlettsége. Ha még akkor sem pusztítja el magát, amikor tehát erre már bőven megvolna a lehetősége technikai oldalról, akkor bizonyítottan kellő önmérséklettel (másképpen: erkölcsökkel) rendelkezik, és így továbbmehet, tovább fejlődhet és szétszéledhet az univerzumban. Mi, úgy tűnik, most tartunk ennél a választó-vonalnál. Még nem dőlt el a dolog...

--- Az emberi erkölcs az én olvasatomban az emberi faj létérdekei mindenek elé helyezése, a legtisztább erkölcs szerintem azt jelenti, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az élet fennmaradásáért, tehát nem (csak) az emberi faj, hanem az egész természet érdekeit tartom szem előtt. Az univerzum erkölcse (a teljes világegyetem erkölcse) hasonló lehet. (2014-12-09)

--- Lehet, hogy a földi élet és minden élet-csíra a világmindenségben azt a látszólag leküzdhetetlen nehézséget próbálja meg leküzdeni, megoldani, hogy az egyedi lét (és így a faj ill. az élet) fönnmaradása biztosításához használt evolúciós szabályozó (jutalmazó ill. bűntető) érzések hatását hogyan lehet kordában tartani, és megakadályozni azt, hogy a jutalmazásra használt boldogság- illl. gyönyör-érzés elérése ne váljék öncéllá.

24) Érték, az értékek fogalma: az erkölcs és az értékek ugyanazt jelentik, az értékek képezik az irányelveket, míg az erkölcs azt, hogy a gyakorlatban hogyan, mennyire, milyen módon vagyunk képesek és ami a fő, hajlandók erkölcsösen igyekezve az értékek mentén élni.

1.      Az értékeket nem szabad összetéveszteni azokkal az álértékekkel, melyeket értéknek kikiáltva valójában az erkölcstelenség irányába teszünk óriási engedményeket. Ilyen szempontból minden izmus álérték, mert egy izmus a társadalomnak mindig csak egy részét képviseli, kiáltja ki követendőnek, és minősíti a társadalom többi részét elvetendőnek, tehát minden izmus megosztó. Egyedül az erkölcs igazi érték és nem megosztó! Ha pedig az egyik izmust felváltja egy másik, azzal csak az egyik fajta képmutatásról átváltottunk egy másikra!

25)   Evolúció: az evolúció szerintem azt az önműködő folyamatot jelenti, amelynek során az élő természetben az egyedek és általuk a fajok alkalmazkodnak a mindenkori külső körülményekhez, ezáltal biztosítva az élet fennmaradását. Ezt az igen hatékony alkalmazkodást a mutáció-szelekció folyamata, és az egyedeket fenntartó számtalan élő alrendszer végzi azáltal, hogy önműködő szabályozási körök működnek bennük, az egyes sejtek DNS-étől kezdve a többszintes evolúcióban megvalósuló elvi automatizmusokig, mint a "Darwin-gépek". Az evolúció az élet legátfogóbb folyamata, az emberi evolúció maga az élet.

Az emberi evolúció a legutolsó évtizedekben egyértelműen felgyorsult és áttevődött kulturális síkra. Mivel a DNS-kutatások még igen messze vannak attól, hogy megtudhassuk, hogy a már lezajlott események és az azokkal kapcsolatos társadalmi-erkölcsi küzdelmek egyáltalán bekerülnek-e a DNS-be, módosítják-e azt, ezáltal az új mutációk létrejöttében van-e szerepük, és ha igen, akkor hogyan zajlik ez a folyamat, így azt sem tudhatjuk, hogy milyen késéssel képződik le a DNS-ünkben a megtörtént eseményk és küzdelmek sora. Így nem tudhatjuk, hogy a kulturális evolúciós fejlődés az egyre gyorsuló változások gyorsasága miatt mennyiben marad a tudatunk szintjén, és mennyiben befolyásolja ezt a kulturális evolúciót a mostanra már valószínűleg nagy késésben lévő DNS-ünk illetve az örökítőanyagunk információ-tömege.

Én azt sejtem és remélem, hogy a DNS és a tudatunk között élő, folyamatos az információcsere, és a lényeges változások rögzülnek a DNS-ben. Egy biztos szerintem: az, hogy az erkölcs, a „helyes út” követése mindentől függetlenül az evolúció, az élet fennmaradása legfőbb feltétele, mert az erkölcs tartja az emberi társadalom történéseit a valóság szilárd talaján, az erkölcs kényszeríti ki a létfenntartó ösztöneink késztetései végrehajtását a vágyak rendszere segítségével, az erkölcs biztosítja a létfenntartó ösztöneinkből származó információkat emberi nyelvre lefordító lelkiismeret működése eredményeképpen a tudatunkkal kétoldalú kommunikációt folytatva a hatékony alkalmazkodást a fennmaradás érdekében.

--- Az evolúció az ÉLET szakadatlan küzdelme a fennmaradásért. Mindig az erősebb, az életképesebb egyed (ezáltal faj) marad fenn, és viszi tovább az életet. Az ember megjelenése óta viszont az evolúció az emberben zajlik, az emberben küzd az erkölcs az erkölcstelenséggel, és ha az erkölcs győz (tehát, ha az igazságon alapuló döntések győznek a csaláson alapuló döntésekkel szemben), akkor továbbmehet az evolúció. Jelenleg sajnos az erkölcs, és így az ÉLET áll vesztésre…

--- Az ember élőlény. Így ami az élet fennmaradását szolgálja, az mind örömet, boldogságot okoz, és minden, ami az élet érdekeivel ellentétes, fájdalmat és szorongást…

--- Az ember a világnak azért a hányadáért érez felelősséget, amennyit megért belőle. Emiatt létérdekünk, hogy minél többen minél műveltebbek és képzettebbek legyenek.

--- Az ember(iség) is mindenben a könnyebb utat választja, mint minden(ki) az élővilágban. Ha az ember(iség) elismerné a gyarlóság (az önszépítő önámítás és a képmutatás kényszere, a hamis önbecsülés kényszere) létét, ezzel saját magát fosztaná meg a rövidebb (de persze, általában csaláson, hamisságon alapuló) út élvezetétől és „kényelmétől”. Viszont a hosszabb út, a jövőbe vezető, végtelen hosszú út megnyílna előttünk.

--- Az evolúció hajója az emberi hamisság megjelenésével léket kapott. De a lelkiismeret formájában még el tudott helyezni bennünk egy titkos biztosítékot, amely, visszahozván az embert az öncsalás-képmutatás hazugságaiból a valóság talajára, lehetőséget ad nekünk a túlélésre. A lelkiismeret az evolúció léket kapott hajóján a lék-elzáró dugó.

--- Ha az erkölcsi szempontokat (tehát az evolúció, a teljes emberi közösség, a teljes élő természet érdekeit) teljesen kihagyjuk az ügyeink intézéséből, akkor marad a puszta erőszak, legyen az szerencsés esetben akár csak verbális is...

--- Az állatoknál azt tekinthetjük erkölcsösnek, amit az ösztöneik sugallnak. Az embereknél is az az erkölcsös, amit a jóravivő ösztöneink sugallnak (a lelkiismeret, az igazságvágy, a szabadságvágy, stb.). Az evolúció a jóravivő ösztöneinken keresztül üzeni meg, hogy mi a helyes.

--- Az ember előtt a létfenntartó ösztönöktől csak akkor kapta meg az állat a jutalom-érzést, ha cselekvéssel, tehát ténylegesen teljesítette az ösztönök által kikényszerített feladatokat. Az emberi ész megjelenésével azonban már az elme furfangjai is képesek erre, így cselekvés nélkül, az elme hamisítása, az öncsalás, önbecsapás segítségével is megszerezhetők ezek a hihetetlen kellemes jutalom-érzések, igaz, csak átmenetileg, mert az evolúció nem hagyta magát, és e csalás ellenszeréül megteremtette a lelkiismeretet, mely leleplezi a csalásainkat.

--- Az emberi ész megjelenésével az elme átállt az élvezetek öncélú megszerzésére, azóta az emberi létfenntartó ösztönök nem a létfenntartásra ösztönöznek mindenekelőtt, hanem a kéj, az élvezet, az öröm, a boldogság öncélú megszerzésére.

--- Aki valódi, az egész társadalom számára elfogadható megoldásra törekszik, annak minden résztvevőt be kell vonnia a megegyezésbe. Aki csak a saját hatalmával akarja felváltani az aktuális hatalmat, az legtöbbször szidalmazni szokta a fennálló hatalom hibáit, bűneit. Az ilyen közszereplők alkalmatlanok bármilyen helyzet megoldására, tartós megegyezés elérésére és nyilvánvalóan emberileg is alkalmatlanok arra, hogy bármely közéleti síkon vezető szerepet vigyenek. A genetika nyelvén szólva az ilyen ember nem a társadalom egészének a javát akarja, tehát nem a legmagasabb szintű csoport-evolúció érdekeit tartja áldozatos módon szem előtt, hanem a társadalom számára igen kedvezőtlen egyéni evolúciós nyereség csakis egyedileg hasznos, önző stratégiáját követi, és veszélyes a társadalom jövőjére nézve.

26)   Evolúciós bűntető-elrettentő érzések: a félelem, a szorongás, a fájdalom stb; mindazok a kellemetlentől az elviselhetetlenig terjedő emberi érzések, amelyeket az ösztöneink abban az esetben kényszerítenek ránk, ha ellenszegülünk a létfenntartó ösztöneink késztetéseinek, vagy ha erre készülünk.

27)   Evolúciós jutalom-érzések: Pl. a kéj, az élvezet, az öröm, a sikerélmény, a boldogság, a jó lelkiismeret, a „könnyű lélek” stb.: Az evolúció, a létfenntartó ösztöneink az ösztöneink által sugallt késztetések kielégítő végrehajtása közben és után jutalmazó, ösztönző, mindig kellemes és kívánatos érzéseket bocsájt reánk.

Az (evolúciós) jutalmazó érzések között is vannak olyanok, amelyek nagyon erős élvezetet, örömöt, büszkeséget, lelkesedést, boldogságot stb. okoznak, hogy az erős vágyainkat kielégíthessék, persze, a számos kisebb vágy kielégítésére hívatott, korlátozottabb érzelmi kielégülést okozó egyéb jutalmazó érzés mellett. Ilyen vágy és a hozzá kapcsolódó jutalom-érzés nagyon sokféle létezik. Minél alapvetőbb ösztönről van szó, annál erősebb a vágy is bennünk az őt kielégíteni képes jutalom-érzés megszerzésére, és ennek megfelelően a jutalom-érzések is ugyanilyen nagy benyomást képesek gyakorolni ránk, amikor végre megkapjuk és átélhetjük őket.

--- Minél fontosabb egy cél elérése a túlélés szempontjából, annál erősebb az evolúciós jutalmazó érzés. Pl. a fajon belüli szolidaritás legmagasabb szintje, az önfeláldozás gyakorlása valóságos eksztázist idéz elő az egyénben, az evolúció, vagyis az ösztönök mámoros boldogságot bocsájtanak ilyenkor ránk.

28)   Élet: Az élet nevű jelenség voltaképpen egy automatizmus, egy önműködő folyamat, mely minden eszközzel igyekszik a legfőbb programot végrehajtani: a folytatódást, a fennmaradást.

29)   Élet fenntartása, fennmaradása: A földi élet legerősebb parancsa, ez minden élőlényben az első helyen kiemelt prioritású parancs; ezt más néven evolúciónak is nevezzük.

--- A szabadság, az igazság, stb. és az erkölcs és a lelkiismeret mind azt szolgálja, hogy a világot annak teljes valóságában érzékeljük, a saját hibáinkat is beleértve, és ne a rosszrahajló ösztönös kényszereink, a hamis önbecsülés által ránk erőltetett hamis világban éljünk. Mindez végülis az élet fennmaradása érdekében van így, mert a fennmaradáshoz szükséges döntéseknek reális valóság-alapon kell állniuk.

--- Az erkölcs az evolúció érdekeit, az életet, a közösséget védi, az erkölcstelenség pedig az egyéni önzés, az életre való alkalmatlanság megnyilvánulása.

--- Ma már az életminőség és a túlélés a közösség erkölcsi színvonalán múlik: ugyanis a túléléshez reálisan kell tudni fölmérni a belső és külső tényezőket, ezt a fölmérési folyamatot, ennek a hitelességét az önszépítő önámítás, a hamis önbecsülés teljesen tönkre tudja tenni, márpedig az erkölcs pontosan azon múlik, hogy mennyire tudja az egyén és a közösség uralni az önámítását, a hamis önbecsülését. Tehát aki erkölcsös, az megmarad, aki nem, az elpusztul. A közösségeknél ugyanígy. Az a közösség tehát, ahol rasszizmus valósul meg, biztos puszulásra van ítélve. Igaz, odáig jókat lehet zsidózni, cigányozni meg négerezni…

30)   Élet értelme: az élet lényege az, hogy folytatódnia kell, és így az élet értelme tágabb értelemben a minél magasabb erkölcsi színvonal elérése, mert az emberi élet fennmaradását az erkölcsösség (a lelkiismeretesség, az igazságosság stb.) segíti a legjobban.

Az emberi élet értelme tehát az erkölcsi fejlődés, az erkölcsösség, mert az evolúció tárgyszerűséget és igazságosságot követel meg tőlünk, főképpen a saját értékeinket illetően, tehát maximális önismeretet és önkritikát, és végülis az erkölcsösség az, amely ezeket lehetővé teszi bennünk.

--- Az eddigi filozófia szerintem a történelemben egymást követő nagy filozófusok körül kialakult kultusz, az illető elme sajátos önámítási módszere átvétele, és szerintem mára már mindez csak érdekes olvasmány, de semmilyen eligazítást nem nyújt az élet lényegéről, értelméről amelyet a filozófiának mostanáig sem sikerült megtalálnia, ami nem csoda, mert az ember annyira nagymértékben önámító és a hamis önbecsülési kényszere olyan erős, hogy erre ezidáig egyszerűen képtelen volt. Ez, tehát az emberi élet lényege szerintem abban áll, hogy mindenáron fenn akar maradni, és minthogy az erkölcsösség az élet fennmaradása legfőbb feltétele, így az élet értelme az erkölcsi fejlődés.

--- Egy nagy író mondta a sikeres újságírás titkáról: csak annyi, hogy az igazat kell írni, nem szabad hazudni, csalni… A sikeres kereskedés titka pedig köztudomásúan: nem szabad csalni… És a maradandó, értékes, sikeres, tisztességes élet titka is, ezek után meglepő módon: nem szabad csalni!

31)   Értékek fogalma: Minden értéket képez, ami az élet fenntartása szempontjából hasznos. Valaminek az értékességét az dönti el, hogy mennyire hasznos az élet fennmaradása szempontjából. A legnagyobb értékek: az erkölcsösség, az igazságosság, a szolidaritás, a boldogság, a szépség, az egészség, az ész, a bátorság, stb.

Az evolúció mindenekfölötti fontossága, mindent meghatározó volta tehát egyetemes: az élet evolúciója számára fontos és hasznos dolgok lehetnek csak értékesek. 

--- A politikai életben a legértékesebb, mert középen álló ember teljesen védtelen, ha nem tartozik valamelyik politikai erőhöz… Ha meg valahová odaáll, már nem is olyan értékes, mert elmozdult középről. Ez a politika és az abszolút emberi érték antagonizmusa, kibékíthetetlen ellentéte.

32)   Értékrend: Egy bizonyos vezérfonal (meggyőződés vagy ideológia) mentén szervezett értékek összessége. Az evolúció, az élet fennmaradása alapján szerveződő értékrend a kívánatos végcél, mert az emberi értékek mind az élet fennmaradása számára hasznosak. Minden egyéb fogalom (pl. ideológia, valamilyen közösség stb.) köré szerveződő értékrend csak parciális érdekeket takar.

--- Amíg nem lesz az egész emberiségnek közös értékrendje, nemzetiségtől, vallástól függetlenül, mindaddig gyilkolni fogják egymást az emberek.

33)   Falka-ösztön fogalma: (lásd még a közösség-kényszernél is) az az ösztönös kényszer, amely az egyént arra kényszeríti, hogy minél nagyobb létszámú és erejű közösséghez tartozzék, és a közösségen belüliekkel szolidaritást vállaljon, míg a közösségen kívülieket a közösségből kirekessze és mellőzze. A közösség (ősember korunkban a falka, az ember fejlődésével a „falka” mérete egyre nőtt, ma már az egész emberiség képezi az emberek igazi közösségét) sokszoros eséllyel marad fenn egy egyedhez képest, emiatt elemi erővel igyekszünk minél erősebben kötődni egy minél erősebb, sikeresebb közösséghez. Az egyik legerősebb létfenntartó ösztönünk. Többek között ezzel, a közösségünkhöz (falu, törzs, nemzet, vallási közösség, stb.) fűződő kötődési kényszerünkkel élnek vissza az uszítók, és vesznek rá sokakat, hogy kirekesztők, bűnbakképzők, rasszisták legyenek...

A jelenlegi cél az, hogy minden ember az egész emberiséget érezze közösségének, odáig azonban még hosszú az út, hosszú tudatosodási folyamat áll még előttünk.

34)   Filozófia: a filozófia foglalja rendszerbe a túlélésünket segítő tényezőket, tisztázza e tényezők egymáshoz való viszonyát és meghatározza e tényezők fogalmát. Az új filozófiai paradigmának be kell emelnie végre a filozófiába az önszépítő önámítás kényszere és a hamis önbecsülés kényszere fogalmát, de mindenekelőtt az „öncélú, elvtelen örömszerzési és önbecsülési kényszerünk” fogalmát, amely teljes általánosságban határozza meg az emberi erkölcstelenség létrejötte okait!

A mai tudományos ismeretek, kutatási eredmények immár lehetővé teszik, sőt megkövetelik a filozófia működése új alapokra helyezését! Ez az alap csakis az evolúció, az élet fennmaradása lehet, ez ma már egyértelmű. Az evolúció szempontjai alapján vizsgálódva az életben, az emberi világban, sőt azon túl is, minden a helyére kerül, és megszűnnek az ellentmondások és a bizonytalanságok.

Így, emiatt hoztam létre „Az evolúció filozófiáját”.

--- A jelenlegi filozófia az ész bújócskája az erkölcs elől!

--- A mai filozófia a képmutatás magasiskolája.

--- A mai filozófia udvarol az emberiségnek, és ahelyett, hogy az igazat mondaná, a társadalom, az emberiség tetszésének akar megfelelni. Pedig, mint tudjuk, az emberiség mindig a könnyebb utat választja, és nem törődik azzal, hogy ez az út a pokolba vezet. Tehát a középszerű filozófusok vezetnek minket a pokolba.

--- Minél inkább érdekelt valaki a fennálló társadalmi, erkölcsi berendezkedés (és a jó nagy állami fizetése) fenntartásában, annál inkább akadályozni fogja az eszmei-erkölcsi megújulást. Mint pl. a hivatalos filozófusok…

--- A filozófiát nagyon elbonyolították, hogy ne kelljen a lényeggel foglalkozni, de ez lehetőleg minél kevesebbeknek tűnjék föl… A lényeg persze az erkölcsfilozófia, mert az emberi élet lényege is az élet fenntartása, és a jó erkölcs az, amely ezt lehetővé teszi. Az erkölcs minden embert érint, az erkölcsről emiatt csak közérthetően szabad szólni. Az emberek persze nem bánják, ha nem kell az erkölccsel foglalkozniok, mert ez tudjuk, hogy a legnehezebb feladataink egyike. De pontosan a legokosabbaknak kötelességük, hogy a legnehezebb feladatokat megoldják, velük foglalkozzanak, és így a filozófusok fő dolga az erkölccsel való foglalkozás lenne, és a lehető legegyszerűbb, legközérthetőbb nyelven.

--- A gondolkodásra az önámítás is hat, míg a filozófia a szellemi tevékenységnek csak az önámításon kívüli részét veszi figyelembe, olyanképpen, mintha az önámítás (s vele együtt a képmutatás ) nem is léteznék.

--- A társadalom nem tehet semmiről. Te viszont igen, mert te magad vagy a társadalom!

--- A tehetség magánügy. A szolgálat közügy.

--- Ahol a filozófia végződik, ott kezdődik az erkölcs...

--- Ahol még az ártatlan kisgyermeknek sem hiszi el senki, hogy meztelen a király, ott teljesen értelmetlen az erkölcsről értekezni…

11.--- Amíg az emberi természetnek hagyjuk a rossz oldalát érvényesülni, mindig a rossz fog győzni a társadalomban.

12.--- Az a filozófus semmit nem ér, aki akár a társadalmi igényekhez, akár a hatalomhoz igazodik.

13.--- Az a filozófus, aki nem vállalja, hogy kimondja az igazságot, az vagy gyáva, vagy ostoba, vagy egyszerű karrierista vigéc, csak egy megélhetési filozófus, vagy legalábbis (vétkesen) tájékozatlan.

14.--- Az a sajnálatos szokás, hogy a filozófiában sok mindent idegen szóval mondanak, azt bizonyítja, hogy a filozófusok zöme nem akarja, hogy az emberek megértsék a mondanivalójukat. Tehát a filozófusok zöme nem az emberekért, hanem a saját boldogulásáért dolgozik.

15.--- Az eddigi filozófia szerintem a történelemben egymást követő nagy elmék körül kialakult önámítási együttes, önámítási módszer, és szerintem mára már csak érdekes olvasmány, de érdemi eligazítást nem nyújt az élet lényegéről, amelyet a filozófiának mostanáig sem sikerült megtalálnia, ami nem csoda, mert az ember annyira nagymértékben önámító és a hamis önbecsülése olyan erős, hogy erre ezidáig egyszerűen képtelen volt, mert ehhez szembe kellett volna néznie az önámításával, a hamis önbecsülésével. Ez, tehát az élet lényege szerintem abban áll, hogy mindenáron fenn akar maradni, és ebből következik a „jó” és a „rossz” fogalma is. A jó ember vagy dolog az, aki/ami segíti az élet fennmaradását és a rossz az, aki/ami nem.

16.--- Az emberiség legfőbb kérdései: Hol nagy érték a napfény? Hát ahol nagyon ritkán süt a nap. És hol nagy érték a tisztesség? Hát az emberi társadalomban, ahol igen kevés van belőle. És miért van kevés belőle? Hát azért, mert a legnehezebb tisztességesnek lenni. És miért a legnehezebb tisztességesnek lenni? Hát azért, mert ehhez önmagunkon kellene uralkodnunk, illetve hibáinkat, hiányosságainkat, bűneinket elismernünk (amit a hamis önbecsülésünk kényszere egyszerűen megtilt). Akkor tehát milyen az emberi természet? Eleve rosszravivő… Azt jelenti ez, hogy rossznak is születünk? Nem, de általában szólva „az öncélú, elvtelen örömszerzési és önbecsülési kényszerünk” rosszravivő a rosszra csábító, az élvezetek mindenáron való megszerzésére irányuló olthatatlan vágyunk miatt, és csak a legjobbak tudnak ennek ellenállni. Ezek az erkölcsös emberek.

17.--- Ha egy állítólag értelmes faj legfőbb érvényesülési módszere a csalás és az öncsalás, akkor teljesen értelmetlen e faj számára megírni a csalásmentes filozófia alapjait és azt, hogy mi miatt és milyen módon csaló ez a faj… Mint ahogyan a kisgyermeknek sem hitt senki, amikor elkiáltotta magát: meztelen a király!...

18.--- A filozófia amiatt olyan bonyolult és nehézkes, mert azt a benyomást akarja kelteni, hogy objektív, holott a legszubjektívebb tudomány. A filozófusok azt akarják elhitetni velünk, hogy az önámító-képmutató emberek által művelt tudomány mégis lehet igazságos, pártatlan és tisztességes… Pedig fából vaskarikát még a filozófusok sem képesek készíteni… 2015. 09. 01.

19.--- A filozófia az egész emberiség létérdekeit szolgálja. A filozófusnak így az egész emberiséget kell képviselnie; az a filozófus viszont, aki a pártpolitikában részt vesz és egy párt vagy pártcsoport mellé áll, az csak az emberiség egy részének az érdekeit védi, emiatt azután már nem tekinthető mértékadó filozófusnak, legfeljebb politikusnak. 2015-09-13.

20.--- A filozófia olyannak jött létre, amilyennek az emberiség óhajtotta. Ha az emberek a képmutatást, annak okát, az önámítást és még annak is az okát, a hamis önbecsülési kényszerét rejtegetni óhajtják, akkor olyan filozófiát és olyan filozófusokat tűr meg ill. juttat szerephez, amely és akik ezt rendületlenül teljesítik. És ez akkor is így marad, ha és amikor a világ már majdnem szétesik. Vagyis mostanság. Tehát igen kérdéses, hogy mennyire szabad bízni a hivatalos filozófusokban. 2016. 01. 14.

21.--- A gondolkodásra az önámítás is hat, ezzel szemben a hivatalos filozófia a szellemi tevékenységnek csak az önámításon kívüli részét veszi figyelembe, olyanképpen, mintha az önámítás (s vele együtt a képmutatás ) nem is léteznék. Így ugyan a hivatalos filozófiának nem sok köze van „a valóság egészének az ismeretéhez”, de a megélhetési filozófusok magas életszínvonalon eltengődnek a szakmájukból…

22.--- Amíg a filozófusok csupán csoport-érdekeket képviselnek és nem az egész emberiség érdekeit, addig a filozófia életveszélyes és káros. Amíg nem ismerik el a filozófiában, hogy a létfenntartó ösztönök határozzák meg az emberi viselkedést és az erkölcsöt, és azt, hogy az emberiség egységes, egyetlen fajt alkot és az ösztönök mindenkire ugyanúgy hatnak, addig nem lehet egyetemes értelemben filozófiáról beszélni.

23.--- A hamis lelkületű, hazug és hiú filozófus, folyamatosan rombolva rossz példájával és hazug szavaival országa és a világ gondolkodását, sokkal nagyobb kárt okoz, mint egy diktátor. Mert a diktátort az erkölcsileg felemelkedő nép elzavarja, de ha erkölcsi felemelkedését hamis próféták gyengítik, örökké fennmarad a diktatúra. 2016-01-16.

24.--- Az a filozófus, aki nem mondja ki az igazságot, az vagy gyáva, vagy ostoba, vagy vétkesen tájékozatlan, tehát alkalmatlan. ()

25.--- Az a filozófus, aki nem vállalja az igazság kimondása következményeit, az csak egy vigécbe oltott csinovnyik… (2015-09-18.)

26.--- Az a próféta, az a filozófus, aki jól megél az általa hirdetett eszmékből, biztosan nem az igazat mondja, mert pénzt egy eszme hirdetésével csak az keres, aki a (nem valami szeplőtlen) emberi természetnek udvarol... Az igazmondó azok között van, akik egy fillért sem kapnak a társadalomtól, mert kimondják, hogy meztelen a király. A legigazabb közülük valószínűleg az, akit meg is ölnek.

27.--- Az antropológiai-filozófiai standard-modellből mindössze a helyes kiindulópont hiányzik, a valódi input, vagyis a hamis önbecsülés ösztönös kényszere és az önámítás-képmutatás ösztönös kényszere, teljes általánosságban az ember „öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszere”. Amúgy kitűnő, sokan jól megélnek belőle…

28.--- Csak a művész az, aki az embereknek a szemébe meri mondani, milyen sanda és hamis is az emberi természet. Emiatt a jó filozófusnak egyben tiszta lelkű művésznek és az igaz művésznek jó filozófusnak kell lennie, különben nem meri kimondani az igazat az emberi természetről.

29.--- Ha seregnyi filozófus állítja ugyanazt, attól még nem biztos, hogy nem tévednek, uram bocsá’, nem hazudnak. Sőt, még az sem biztos, hogy a jelenlegi filozófia az emberiségnek javára van.

30.--- Magára adó filozófus nem áll be a politikai csatározásokba, mert a filozófus dolga az erkölcs és az igazság keresése, ezek pedig függetlenek a politikai oldalaktól, mert általános emberi dolgok. Kivéve, ha a demokrácia van veszélyben.

31.--- A filozófusok csapják be magukat és az emberiséget a legmagasabb értelmi szinten (kiszolgálva az emberiség elemi erejű „öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerét”, becsapva egyúttal az emberiséget is). Emiatt a filozófusokra  szinte lehetetlen rábizonyítani, hogy valamit rosszul gondolnak, vagy különösen azt, hogy rengeteget hazudnak.

32.--- Ha a filozófia az igazságot keresi, hogyan hagyhatja figyelmen kívül a képmutatást és az önámítást, amely pontosan az igazságot hamisítja meg, azáltal, hogy eltorzítja megismerési folyamatainkat, következtetéseink levonását, ítéleteink meghozatalát?! 

33.--- A filozófia mindazoknak az ember által okozott gondoknak az enyhítésére jött létre, melyek az ember megjelenése nélkül nem is léteznének.

34.--- A filozófusok azért nem akarnak még hallani sem az önámításról, mert ha az önámításnak a létét elismernék, akkor nyilvánvalóvá válna egy sor állítás igazsága, amelyek mind a filozófusok ellen szólnak, és az, hogy ilyen hazug filozófiára nincs szükség…

35.--- Mit ér az a filozófia, amelyet csak a legokosabbak és a legképmutatóbbak értenek? A filozófiának olyannak kell lennie, hogy mindenki értse!

36.--- Ha túl sok jellemtelen filozófus van az élvonalban, törvényessé válik a törvénytelenség és szalonképessé az erkölcstelenség.

37.--- A filozófusnak el kell döntenie, hogy az igazságot szolgálja, vagy pedig mindenáron sikeres akar lenni és a társadalom lelkifurdalását nyugtatgatja azzal, hogy elhallgatja, hogy milyen is valójában az emberi természet, hogy az emberek túlnyomórészt  erkölcsileg nem elég szilárdak, gyarlók, ezáltal a társadalom is az, hiszen a társadalmat az emberek alkotják. A népszerű, élő filozófusok szinte mind az utóbbi kategóriába tartoznak. Kérdés, így megérdemlik-e a filozófus elnevezést...

35)   Flow: az az átszellemült, elmélyült, a külvilágot kizáró, szinte önkívületi elmeállapot, amely szerintem akkor jön létre, amikor az érintett valami olyant cselekszik, amely tökéletes összhangban van az evolúcióval, a létfenntartási ösztönökkel, ilyenkor az egyén a boldogság legmagasabb fokát éli át, mert ösztönösen érzi, hogy olyant cselekszik, amely nagyon hasznos az evolúciós létfenntartási ösztönök, tehát az evolúció, a létfenntartás számára. Az ösztöneink pedig meg is hálálják neki ezt, a boldogság-érzés legmagasabb fokával, a mámorral, a legerősebb evolúciós jutalmazó érzéssel. Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat (flow) c. munkájában foglalkozik a „flow”-val, oki magyarázat nélkül, én pedig itt igyekeztem megadni a jelenség okát, magyarázatát.

36)   Genetikai anyag:

37)   Globalizáció fogalma: ez a jelenség, folyamat a gyűlölködők és az uszítók sugalmazása ellenére nem valakiknek az ármánya, hanem a technikai fejlődésünk által lehetővé tett globális kommunikáció és globális egységesülés lehetősége, mely közvetíti a lokális hatásokat és bolygószinten ismertté és hatékonnyá teszi azokat; az egyöntetűség, amely ezáltal nyilvánvalóvá válik, nem a(z ördögi) következménye, hanem az élettani sajátosságainkon alapuló oka a globalizációnak. Mivel az egész bolygón az egyetlen fajt képező emberiség egyedei élnek, így a globalizáció bekövetkeztéhez csak a globális kommunikáció megszületésére kellett várnunk, ez a társadalmi fejlődés egyetlen várható útja. A globalizáció a létfenntartó ösztöneinkben kitéphetetlenül ott élő kényszer minden ember számára, alapvetően az ösztönös szolidaritás gyakorlati megvalósulása a késztetési, az input oldalról, és a technikai fejlődés által teremtett lehetőség a másik, az output oldalról, tehát a megvalósulást illetően. Így ez a folyamat, ha érdemben, magát a megvalósuló szolidaritást illetően lehetnek is ingadozások, de a lényeget illetően megállíthatatlanul végbemenő, egyre teljesebbé váló folyamat.

1.    --- A globalizáció a gyűlölködők sugalmazása ellenére nem valakiknek az ármánya, hanem a technikai fejlődésünk által lehetővé tett globális kommunikáció lehetősége, mely közvetíti a lokális hatásokat és bolygószinten ismertté teszi azokat; az egyöntetűség, amely ezáltal nyilvánvalóvá válik, nem a(z ördögi) következménye, hanem az élettani sajátosságainkon alapuló oka a globalizációnak.

2.    --- Amíg az ember-tudományok el nem ismerik, hogy a minden emberre érvényes emberi természet mindenkinél ugyanazon ösztönös késztetések alapján működik, nem lehet leleplezni a kirekesztési, megbélyegzési, uszítási stb. szándékot és tevékenységet.

3.    --- A "fejlettebb civilizációjú" ma már egyértelműen az "agyafurtabban leigázó"-t jelenti. Az emberiség "fejlődése" története is szerintem épp ennyire lehangolóan fogalmazható meg: "az önámítás és a képmutatás, a csalás fejlődése" története. A Föld a jószándékú emberek számára mára már lakhatatlanná vált. Talán, ha sikerülne egy bárki számára érthető Maslow-piramist, az élet fennmaradása számára fontos dolgok fontossági sorrendjét bemutató ábrát ill. szöveget előállítanunk, akkor lenne esély, de ez is utópia, mert ennek a feltétele egy általános, közös, globális értékrend kialakítása lenne, amire egyelőre semmi esélyt nem látok. Mert ehhez kéne egy globális erkölcs-fogalom és felfogás, de a tisztelt filozófusok még abban sem voltak képesek megegyezni, hogy az erkölcs abszolút, mindenkire nézvést érvényes kategória (mint Platónnál, Kantnál stb.), vagy egyénekkel, közösségekkel változó (mint Arisztotelésznél és követőinél). Az utóbbi megoldásnál a tudomány a lovak közé dobta a gyeplőt, mert kecskére bízni a káposztát, az aztán az okos dolog!... Az erkölcs egységes, globálisan minden emberre nézve közös, ha úgy tetszik, isteni fogalom. Az erkölcs és az evolúció ugyanazt szolgálja, az élet fennmaradását. Hát mi a búbánatot szolgálnának?! Ebben a kérdésben is kétféle az irány: az erkölcsös, globális, az erkölcsi "helyes út" (a nehezebb út!), és a populista, a tömegek kedvében járó, népszerűsködő, az erkölcsöt közprédára kitevő egyéni- ill. csoportos erkölcsben megjelenő igénytelenség, ez tkp. az erkölcsi "könnyebb út" kifejeződése az erkölcsfilozófiában...

38)   Globális erkölcs (és az ezzel szemben álló társadalmi-, közösségi erkölcs) fogalma: Ha a boldogság, az igazságosság, a szabadság stb., tehát a legnemesebb fogalmak elismerten mindenkire nézve ugyanazt jelentik, akkor az erkölcs is, hiszen ezekből épül föl! Tehát az erkölcs nem csoport-fogalom, hanem globális, az egész emberiségre érvényes értékrend.

--- Az erkölcs nem lehet szocializációs fogalom és jelenség, mert az erkölcs a lelkiismeret ikertestvére, annak másik oldala. A lelkiismeret szabja meg számunkra a tennivalókat erkölcsi szempontból, és az erkölcsösség azt mutatja meg, hogy ebből, ill. az ez által felvetett nehézségekből mekkora hányadot vagyunk hajlandók és képesek fölvállalni. Az erkölcsösség elvárt fajtája és mértéke is része lehet a szocializációnak, de ez csak a közösség erkölcsösségének a mértékéről tanúskodik. Az abszolút erkölcs maga, az nem egyén- vagy közösség-, tehát szocializáció-függő, mert az erkölcs az élet fenntartását szolgáló nehézségek fölvállalása, és ebbe sem egyén, sem közösség nem képes beleszólni, ez egy abszolút kategória, teljesen független az emberi gyengeségektől - gyarlóságoktól, tehát az egyéni- vagy a közösségi gyengeségtől, lustaságtól, közösségi érdekektől stb. független dolog!

--- Azt, hogy társadalmi (közösségi) erkölcs nem létezik, legfeljebb társadalmi (közösségi) képmutatás, az is bizonyítja, hogy a diktatúrák egyáltalán létezhetnek! Hát (közösségi) erkölcs az, amely megengedi, hogy a saját országában olyan személy ill. banda uralkodjék, aki ill. ami tönkreteszi az országot, szemernyi részvét, szolidaritás sincs benne a nyomorgók iránt, tesz az esélyegyenlőségre, és általában, láthatóan lenézi és semmibe veszi a társadalom szegényebbik felét?

--- Platón szerint „létezik egy örök ’Jó’ idea, ami egyetemes érvényű minden ember számára, továbbá szerinte: „a mérték az isteni, az isteni abszolút jó”. Ez teljesen egybecseng az én véleményemmel, mert az isten szerepe az életben (a vallásosoknál) ugyanaz, mint a lelkiismereté, mely minden embernek van, csak egyelőre nem tudjuk valódi értékén kezelni. A lelkiismeret pedig az etika (szerintem) két alapfogalma közül az egyik: a lelkiismeret megszabja a létfenntartás, az evolúció szempontjából kedvező feladatokat, melyek a DNS-ben évmilliárdok alatt csiszolódtak ki, és emberi mivoltunk évmilliói alatt fogalmazódtak meg emberi nyelvre lefordítva, és azóta jelennek meg „emberi nyelven megszólaló ösztönként”, lelkiismeretként. Az erkölcs, az erkölcsösség pedig az a mérték, amennyit a teljességből, a lelkiismeret szavából megtartunk, végrehajtunk. Az erkölcsnek persze még nálam is ennél sokkal hosszabb a fogalommeghatározása, de itt most elég ennyi.

Máshonnan nézve, és Arisztotelésszel stb. is vitatkozva levonható a következtetés, hogy az erkölcs abszolút, egyéntől és közösségtől független kategória, ráadásul szerintem fogalma, értelme és jelentősége teljesen összefonódik az evolúcióval, az élet fennmaradásával! Ezt a nézetet erősíti még pl. Kant erkölcs-fogalma is, amely szintén csakis abszolút, általános érvényű, és persze nem függ egyéntől vagy közösségtől ("az erkölcs ott kezdődik, hogy belátjuk saját hibáinkat"). Mindebből is látható, hogy az erkölcs fogalmát illetően egyáltalán nincs egybecsengő, egyértelmű filozófiai meghatározás, ez a fogalom legalábbis két táborra osztja a gondolkodókat: a platóni és az ezzel szemben álló arisztotelészi nézetben megfogalmazhatókra, Platón szerint a "jó" egyetemes, minden emberre érvényes", míg Arisztotelész szerint a "jó" relatív fogalom, minden embernek más és más jelentheti a ’Jó’-t, Heller Ágnes pedig minden mértékévé a „társadalmi embert” teszi meg”, ami lényegében az Arisztotelészi nézetet tükrözi.

39)   Gonoszság: Az egyik „főbűn”, az önbecsülési kényszer egyik legfőbb „terméke”, következménye, a kisebbségi érzést nyíltan, könyörtelenül ellensúlyozó, otromba és a társadalomra veszélyes jellemhiba.

1.    --- A gonoszok a legnyomorultabbak, mert saját elhatározásból válnak alja emberré…

2.    --- A gonoszság mindig a kisebbségi érzésből ered.

3.    --- Ha te besározol engem, attól én még nem leszek alábbvaló, te viszont igen…

4.    --- A gonoszok, mivel érzik, hogy kevesebbet érnek a jóknál,  ösztönösen sanyargatják és provokálják a jókat, hogy azok, türelmük fogytán, esetleg méltatlanul viselkedjenek, és így erkölcsi előnyük, fölényük megszűnjék.

40)   Gúnyolódási (rágalmazási-, megalázási-, lekicsinylési-) kényszer fogalma: az önbecsülési- vagy rangsor-kényszer és az önámítási kényszer hatására létrejövő hamis önbecsülési kényszert látszólag „kielégítő” kényszer-cselekvés. Ez a saját kisebbségi érzésünk ellensúlyozása a másik ember ösztönös elértéktelenítése révén. Minél értéktelenebb valaki, annál többet gúnyolódik, hogy az ellenfél kisebbítésével a saját gyengébb minőségét és a kisebbségi érzését ellensúlyozza a külvilág és saját maga előtt is.

1.    --- Gúnyolódni a senkik szoktak a valakikkel, de a senkik ettől még senkik maradnak.

2.    --- Gúnyolódni azokkal szoktak, akikre föl lehet nézni, olyanok, akiknek kisebbségi érzésük van… 

3.    --- Gúnyolódni többnyire olyanokon szoktak, akiknek van tekintélyük. Pontosan olyanok, akiknek nincs, viszont van kisebbségi érzésük.

4.    --- Ha te besározol engem, attól én még nem leszek alábbvaló, te viszont igen… 

5.    --- Ne bosszankodj, ha bántanak, mert: a senkik szoktak a valakikkel pimaszkodni, de ettől a senkik még senkik maradnak...

6.    --- Pusztán attól, hogy engem megalázol, nem leszel több nálam…

7.    --- Ha megalázol, elárulod, mennyire alávaló vagy…

8.    --- Valódi rangot csak valós erényeink hoznak, csalással-hazugsággal-képmutatással, az ellenfelek besározásával ez nem lehetséges!

41)   Gyarlóság, esendőség fogalma: Az erkölcsösség ellentéte a gyarlóság, vagyis az erkölcsi esendőség, gyengeség.

A gyarlóság az erkölcsileg helytelen, vagyis a „könnyebb út” választása révén valósul meg. Ilyenkor a rosszravivő kényszereink (testileg az élvhajhászat, a lustaság, a mértéktelenség stb., lelkileg az öncélú örömszerzési kényszerünk, az önámítás-képmutatás és a hamis önbecsülés) győznek bennünk a jóravivő kényszereink ellen.

Bár a gyarlóság átmenetileg legyőzheti a lelkiismeret szavát, de hosszabb távon ez lehetetlen, és a lélek szorongással, lelkifurdalással, és ha a helytelen állapot hosszabb ideig fennáll, akkor lelki betegséggel, sőt, lelki alapú testi betegséggel figyelmeztet minket a rossz választásunkra, a rosszaságunkra.

A fennmaradáshoz, a túléléshez állandó alkalmazkodásra van szükség, ehhez állandóan döntéseket kell hoznunk, ehhez pedig a világot a maga valóságában kell látnunk, beleértve a saját hibáinkat és hiányosságainkat is. Ehhez pedig az önszépítő öncsalásunkat - melynek az eredménye a hamis önbecsülés rosszravivő ösztönös kényszere - mindenképpen vissza kell szorítanunk, mert ez a késztetésünk, az általa okozott csalás, hamisítás eltávolít minket a valóságtól, és így az alkalmazkodás során óhatatlanul rossz döntéseket (is) hozunk, amely elveszi tőlünk a hatékony, megbízható alkalmazkodás lehetőségét, és ez veszélyezteti a létünket és a jövőnket.

A gyarlóságunk, esendőségünk elleni küzdelmet az evolúció a lelkiismeretünkre és az erkölcseinkre bízta, amelyek legfőbb feladata szerintem a valóságlátásunk minél nagyobb arányú megőrzése és a létfenntartó ösztöneink késztetéseinek a végrehajtása."

1.    --- A leggyarlóbb ember az, aki még azt sem ismeri el, hogy gyarló.

2.    --- Embernek lenni azt jelenti, hogy legyőzzük önmagunkat, a gyarlóságunkat, rosszra vivő kísértéseinket. A kísértés, a gyarlóság tehát az ember kiszakíthatatlan része. A leggyarlóbb éppen az, aki még ezt sem ismeri el.

3.    --- Azt a vitát, hogy a jóság vagy a gyarlóság ereje a nagyobb, többek között az fogja eldönteni, hogy képesek leszünk-e az összes romboló eszközt megsemmisíteni, és teljes garanciát létrehozni arra, hogy soha senki többé ne hozhasson létre ilyen eszközt.

4.    --- Egy ember társadalmi tekintélye származhat a saját értékességéből, vagy ezerszer inkább abból, ha elnézi, sőt kiszolgálja a társadalmi képmutatást, a gyarlóságot.

42)   Gyűlölködési kényszer: A falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere) következménye, és akkor lép fel, amikor valamilyen aljas, felelőtlen, szélsőséges közszereplő feluszítja a tömeget valamilyen bűnbak, tehát falkán kívüli vagy falkán kívülre rekesztettnek („kirekesztettnek”) minősített egyén vagy társadalmi csoport ellen. A közösségi ösztön késztetései az egyént, az alanyt nemcsak arra késztetik, hogy minél nagyobb, erősebb közösséghez tartozzék, fejlessze a saját közösségét, hanem arra is, hogy a közösségen kívüliekkel szemben ellenségesen lépjen föl, a saját falka tagjait mindenkor előnyben részesítse a falkán kívüliekkel szemben. Erre az ösztönös késztetésre jól „rá lehet játszani”, vagyis az egyén könnyen uszítható más közösségek tagjai ellen. Persze csak akkor, ha az egyén erkölcsi színvonala és tudatossága nem ér el egy bizonyos színvonalat.

A gyűlölködési kényszer uszítás nélkül is föllép, ha valaki nem képes tisztességes úton kielégíteni az önbecsülési kényszerét, azt a hamis önbecsülési kényszere akár a gyűlölködésre is ráveheti, azok ellen a bűnbakok ellen, akiket a hamis önbecsülése hoz létre a saját hibáink, alkalmatlanságunk miatt az ösztönös önámítási kényszerünk közreműködésével.

Aki már máshogy nem, csak gyűlölettel tud reagálni a számára nehéz helyzetekre, az nagyon szánnivaló. A gyűlölködés kényszer, azok gyűlölködnek, akik máshogyan nem képesek kezelni, megoldani a nehézségeket. Amikor már annyira kicsi az önbecsülése valakinek, hogy legalul van a társadalmi hierarchiában, akkor nem marad más, csak a csalás, ami azt jelenti, hogy ha azt képzelem a másikról, hogy ő milyen alávaló, akkor hozzá képest még én is érezhetem magamat valakinek. A gyűlölködés halálos méreg. Kb. úgy hal bele valaki, mint a makacs ember a súlyemelésbe: ha túl nagy súlyt próbál makacsul megemelni, a végén megüti a guta.

A gyűlölködési kényszer létrejöttében kétségtelenül szerepe van a rangsor-ösztönnek – vagy önbecsülési kényszernek – is. Ugyanis a kirekesztett emberekkel szemben a gyűlölködők mindig fölényben érzik magukat, miután a kirekesztetteknek főként a meglévő vagy ráaggatott hátrányos tulajdonságait hangsúlyozzák, így könnyen azt képzelhetik a gyűlölködők, hogy ők valóban különbek az általuk kirekesztettektől.

1.    A gyűlölködés szerintem a bűnbakképzés egyik fő formája, a bűnbakképzés meg az erkölcsi felelősség elhárítása eszköze, az önámítás egyik leggyakoribb megjelenési módja, az önámítás pedig az emberi erkölcstelenség messze legfontosabb fajtája, a legtöbb emberi bűn oka és a gyarlóság, az esendőség közvetlen kiszolgálója, a hamis önbecsülés kényszerének az egyik oka, megvalósítója.

2.    --- Olyan írásokat könnyű népszerűsíteni, amelyekben lényegében a társadalom egy részének igazat adunk a társadalom más részeivel szemben, kihasználván hamis önbecsülésüket. De olyant, amelyben a minden emberre jellemző hamis önbecsülést támadja az ember, szinte lehetetlen élve sikerre vinni, ezeket az emberiség csak akkor veszi komolyan, ha már megölték a szerzőt…

3.    --- A gyűlölet részben a tudatlanságból, részben a gyenge jellemből táplálkozik, és csak kis részben hibáztathatjuk a hátrányos helyzetünket.

4.    --- A gyűlölködőnek nincs szüksége valódi ellenségre; gyárt magának...

5.    --- Gyűlölettel semmit nem lehet megoldani, de türelemmel, megértéssel, kompromisszumokkal és kooperációval szinte mindent.

6.    --- Ha nem keressük meg a közös emberi mozgatórúgókat, akkor mi, demokraták is esetenként ugyanolyan demagóg vagy gyűlölködő módon reagálunk a valóban demagóg és gyűlölködő megnyilvánulásokra, mert nem értjük meg, hogy a gyűlölködőt a bennünk is meglévő, rosszra vivő ösztönök vezérlik, csak nem tud uralkodni rajtuk.

43)   Hamis önbecsülés kényszere: az önbecsülési kényszer és az önszépítő önámítás kényszere közös eredménye.

2.    --- A legkifizetődőbb szolgáltatás a hamis önbecsülés kielégítése.

3.    --- A semmirekellő akkor is semmirekellő marad, ha minden nálánál értékesebb embert kigúnyol.

4.    --- Amíg az emberiség nem képes szembenézni azzal, hogy milyen is valójában a saját 'emberi' természete, addig mindig háborúságban fog élni. 

5.    --- Az emberiség, szinte bármely ember belemegy bármilyen aljasságba, csak ki ne derüljön, hogy mennyire önámító és képmutató, hogy mennyire a hamis önbecsülés vezérli.

6.    --- A hamis önbecsülés és a jogos, megérdemelt önbecsülés között nem kisebb az érték-különbség, mint a bizsu és a gyémántékszer között. Pedig mindkettő valódinak látszik...

7.    --- A hamis önbecsülés kényszere egyfajta részegség, amelybe mindenki boldogan beleszédül, aki az önbecsülését képtelen becsületes módon, eszmei és kocsmai tántorgás nélkül megszerezni.

8.    --- A Sátán nem önálló létező, hanem mindenkiben ott lakik, mindenkinek saját sátánja van: az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszer!

9.    --- Freud a szexre hegyezte ki a rendszerét, pedig a túlélési ösztöneink nemcsak a szexről szólnak, hanem a gyarlóságról, a hamis önbecsülésről is, vagyis a közösség-kényszerről, a rangsor-kényszerről és az önszépítő önámítás-képmutatás kényszeréről.

10.--- Az élet rövid, és nekem ezer fontosabb feladatom van még az életemben,  mint hogy a hamis önbecsülésem kényszerének engedelmeskedve hamisságokkal teljen az életem, hamis módokon szerezzek magamnak hamis önbecsülést…

11.--- Szentgyörgyi Albert mesélte, hogy amikor már mindenki az ő frissen felfedezett C-vitaminját  pocskondiázta, akkor vált számára bizonyossá, hogy valóban jelentős eredményt ért el…

12.--- Az emberi világban minden az önbecsülés körül forog, és hamis önbecsülésben él mindenki…

13.--- Minden ember a gyarlóság, a hamis önbecsülés cinkos tettestársa, amíg el nem ismeri és el nem utasítja a gyarlóság, a hamis önbecsülés létét és mibenlétét.

14.--- A hamis önbecsülésünk egy hétmilliárd-fejű sárkány, amely kísértet módjára rejtőzködik, vérre menően védelmezi a saját inkognitóját, gyalázatos bűneit, eredetét, családfáját…

16.--- Az emberi természetnek számomra az az egyik legcsúnyább vonása, hogy a nyilvánvalóan értéktelen és erkölcstelen embernél sokkal erősebben kiközösíti azt, aki nyilvánvalóan sokkal értékesebb és erkölcsösebb a többieknél. Na persze, ez nem csoda, ha az ember legfőbb érdekérvényesítő módszerét, képességét figyelembe vesszük: a hamis önbecsülés kényszerét, a nálunknál különbek letiprására irányuló ösztönös vágyunkat.

17.--- A képzetes (lelki) önkielégítésnek a gyarlóság, a hamis önbecsülés kényszere az oka, a bűnbakképzés, kirekesztés, képmutatás, hazugság, gonoszság stb. pedig a módszerei.

44)   Hatalom: A hatalom a csoportos evolúció legfontosabb jelenségei, fogalmai közé tartozik.

Az életfenntartó ösztöneink két fő ösztöne közül a hatalom-szerzés kényszere, vagyis a társadalmi befolyás-szerzés kényszere testesíti meg a rangsor-ösztönt. Ugyanis a túléléshez, az evolúciós sikerességhez, a legnagyobb számú utód létrehozásához, a saját génjeink leghatásosabb és legtömegesebb elterjesztéséhez a lehető legjobb hozzáféréssel kell rendelkeznünk az erőforrásokhoz, és ez a hozzáférés egyenesen arányos a birtokolt hatalommal, társadalmi befolyással.

Mindaddig, amíg az életfenntartó ösztöneink nem ösztönzik az emberi egyedeket arra, hogy a legerősebb késztetésük az legyen, hogy a teljes faj, sőt, talán a teljes élő természet védelme legyen a legfontosabb számukra, és ami ezzel együtt járna: a közösségért hozandó áldozat, önfeláldozás legyen a legtermészetesebb tulajdonságunk (mint pl. a hangyáknál, a méheknél), mindaddig a hatalom birtoklása az egyik legfontosabb evolúciós segítő tényező.

A hatalom az emberi természet terméke, az egyes emberek emberi természete hátrányos következményei összegződése. Látszólag a hatalom uralkodik a társadalmon, valójában a hatalom a társadalmi igények terméke, annak az érdekében valósítja meg a társadalom, hogy az emberek az érvényesülést hamissággal, csalással, az erkölcsileg könnyebb utat bejárva oldhassák meg. Számtalan példa mutatja, hogy a szavazók nem a tiszta, hanem szinte kizárólag a tisztátalan embereket segítik hatalomra.

Gondolatszilánkok a hatalommal kapcsolatban:

--- 1. A hatalmat az emberi erkölcstelenség, az emberi gyarlóság hozza létre. Ostobaság és képmutatás ellene tiltakozni, a saját erkölcsi színvonaladon, a saját gyarlóságodon javíts először!

--- 2. A hatalom a társadalmi igényekből születik, a társadalmat emberek alkotják, az embereket pedig az ún. emberi természet vezérli. És az emberi természet bizonyítottan rosszravivő hajlamú. Akkor meg mit ugrálsz a hatalom ellen? A hatalom oka te vagy, összes hibáddal együtt!

--- 3. A hatalom csak akkor szűnne meg, ha az emberi természet nem volna gyarló, nem hajlana a rosszra.

--- 4. A hatalom hosszabb távon pontosan tükrözi a társadalmat alkotó egyének, de legalábbis a többség akaratát. Ezért hatalmas képmutatás és hazugság a hatalmat bármiért is felelőssé tenni, a társadalom saját maga a felelős mindenért.

--- 5. A hatalom mindig és mindenütt csak annyit engedhet meg magának, amennyit a közerkölcs (a "társadalom") engedélyez a számára. A hatalom hosszabb távon pontosan tükrözi a társadalmat alkotó egyének, de legalábbis a nagy többség akaratát, ezért a legnagyobb hazugság és képmutatás mindenért a hatalmat felelőssé tenni. Mi magunk vagyunk a felelősök mindenért, még a hatalom aljasságaiért is!

--- 6. Az erkölcstelenség az önbecsapáson alapul, így az erkölcstelen ember, hatalom eleve képtelen helyes döntéseket hozni.

--- 7. Azért létezik a hatalom, mert mi, emberek olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk. Hamis úton járó választók hamis úton járó hatalmat akarnak.

--- 8. Ha a tömegek zsigeri érzéseire, ösztönei aljasabbik felére hatva a hatalom jól feluszította a tömegeket, akkor erkölcsi alapú, szellemi módszerekkel, ész-érvekkel semmit nem tehetsz ez ellen!

--- 9. A hatalom a közerkölcs(telenség), de végülis az egyén alkuja, megalkuvása az államhatalommal: én, a közerkölcs(telenségem) és a szavazatom által engedem, hogy te hatalmon légy, de te, hatalom engedd, hogy én, az egyén lopjak-csaljak-korrumpáljak…

--- 10. A hatalom, a közéleti maffia ellen csak a saját magad javításával tudsz küzdeni, mert ezek mindketten a Te gyengeségeidből, erkölcsi hiányosságaidból élnek.

--- 11. „A közügyek iránt tanusított közömbösség ára az, hogy a gonosz emberek uralkodnak” – mondta Platón… Platón elnéző volt, megelégedett azzal, hogy az emberi közömbösséget hibáztassa, ahelyett, hogy az emberi erkölcstelenségre világított volna rá. Szerintem pedig: a hatalom az emberi természet kivetülése. Ha az emberi természet jóra hajló lenne, nem tűrné maga fölött a gonosz hatalmat. De mert az emberi természet eleve rosszra hajló, valójában törvényszerű, hogy az államhatalom is gonosz legyen, mert lényegében erre van igény. A gyűlölködési kényszer, a kirekesztési kényszer, a bűnbakképzés kényszere, amelyek persze mind a saját rosszaságát kompenzáló (ellensúlyozó) emberi természet termékei, utat tör magának és kielégíti igényeit minden körülmények között… Ehhez pedig a legalkalmasabb a gonosz hatalom. Tehát Platón nem leplezi le az emberi természetet, elnéző. Szerintem pedig végre szembe kell néznünk a valódi, gyarló, öntömjénező (Pascal), képmutató arcunkkal...

--- 12. Ha a választóknak nincsenek elveik, akkor az ország vezetőinek miért is lennének?...

45)   Hazaszeretet:  A falka-ösztön egyik legnemesebb megjelenése az emberi társadalomban. A szélsőséges uszítók egyik kedvenc és sajnos, eredményes módszere az emberek uszítására az, amikor veszélyt kiáltanak és a hazaszeretetre hivatkozva maguk mellé állítják az embereket.

46)   Hazugság fogalma: A valóság és az igazság elferdítése. Az emberi érdekérvényesítés egyik leggyakoribb és leghatásosabb módja.

1.      --- Élőlényeket be lehet csapni, de az élettelen természetet nem, mert az szigorúan a természeti törvények alapján működik.

47)   Hála fogalma: A hála a legfőbb erényeink közé tartozik, mert az igazságosság és a szolidaritás jegyében fogan. Ha valaki jót tesz velünk, és azt mi a jótett elismerésével és viszonzásával fogadjuk, igazságosan cselekszünk, és eleget teszünk a szolidaritás követelményeinek is.

48)   Humanizmus fogalma: A humanizmus az emberiesség, az emberi élet és személyiség mindenekfölött álló védelme. Ma már megvizsgálandó ez a meghatározás, mert a teljes élő természet védelme a lényeg, és az ember ennek csak egy részét képezi.

1.      --- A humanizmus alapja az, hogy elfogadom, hogy minden ember gyarló, mert ezáltal ébred bennem irgalom minden ember iránt.

49) Idealizmus fogalma: Az idealizmus és az evolúció közti kapcsolat alapján szemléltetve az idealizmus fogalmát:

Idézet a Wikipédiából 2017. 03. 08-án:

„A platóni ideatan tartalma az immateriális, örök és változatlan lényegek, az ideák (görögül: eidosz, idéa) feltételezett birodalma. Platón elképzelése szerint csak az ideák bírnak valódi léttel, minden földi dolog csupán csak ezeknek a képmása.”

A platóni idealizmus és az evolúció filozófiája megdöbbentő hasonlósága:

A platóni idealizmus és az evolúciós filozófia közötti hidat, a meghökkentő azonosságot a legutóbbi évek evolúciós, genetikai stb. kutatási eredményei alapozták meg, csekélységem csak a szintézist hozta létre ezen eredmények segítségével.

A genetikai örökítőanyagunkban (nevezzük röviden DNS-nek) szinte az élet keletkezéséig visszamenően benne foglaltatik minden információ, tanulság, mely fontos az élet fennmaradása szempontjából. Az egyedi élőlény (az ember is) minden lépését ez irányítja, s így minden egyed a genetikai ideák, az élet fennmaradása szempontjából legkedvezőbb dolgok megvalósulását kísérli meg.

Az ideák voltaképpen az ösztöneinkben élő eszményi megoldások mindenre, ami az élővilágban fontos az élet továbbvitele szempontjából. Ezt sem Platón, sem más ún. idealisták sem lehettek volna képesek az akkori időkben így átlátni, hiszen a genetikáról még csak annyi fogalmuk lehetett, mint amit a levágott állatok belső részeiből és az egyedek nagyon hasonló viselkedéséből látni lehetett: hogy az egyes fajok fizikai megvalósulása a faj összes egyedére nézve igen hasonló.

Az idea filozófiailag tekintve szerintem az ideális, az élet fennmaradása szempontjából a valóságról alkotott legkedvezőbb elképzelések összessége, benne az egyes fontos elemek, fogalmak eszményi megvalósulásával. Az idea általunk észlelt, érzékelt, megvalósult formája az ideához képest csak tökéletlen lehet, minthogy a megvalósulást az idea vezérli, és a megvalósulás minősége soha nem képes elérni azt az ideát, amelyet a valóságban meg kellene valósítania.

Ezt, más szavakkal, de lényegében Platón is ugyanígy fogalmazta meg írásaiban.

Az eszme, az idea tehát szerintem az ösztöneinkben, a DNS-ünkben a következő generációkra folyamatosan átörökített eszményi, ideális megoldás, amely azt a fizikai megvalósulást vezérli, amelynek mi magunk is tanúi lehetünk egyedi életünk során.

Az élő szervezet, a testünk „legyártását”, fölépülését a gének, a DNS vezérli, a gondolkodásunk, viselkedésünk eszményi, az élet fennmaradása szempontjából legkedvezőbb irányába történő befolyásolását pedig a lelkiismeretünk, amely a ma már bizonyítottan az örökítő-anyagunk döntő részét kitevő „beszéd-képes és beszéd-értő”, tehát emberi nyelvi kommunikációra képes részéből származik szerintem, és az emberi létünk leglényegesebb részét hordozza, képviseli.

Utánanéztem kicsit Platón idealizmusa lényegének, és rájöttem, miért mondják olyan sokan, hogy ő volt talán a filozófia máig élt legnagyobb alakja: mindaz, amit leírt, annyira modern és életszerű, hogy e percig is ámulok: eddig azt hittem, hogy elég, ha az ember a maga elméletét, rendszerét összeállítja, egybeveti a legújabb kutatási eredményekkel, megindokolja mit, miért, hogyan, és az már rendben is van. Elképesztő a hasonlóság az ő rendszere, fogalmai és az én elméletem eredeztetése, működése és fogalmai között, helyesebben az ő rendszere és a kutatásokból egyre inkább kirajzolódó evolúciós indíttatású működésünk között.

Az eszme, az idea, amelynek tökéletességét a valóság mindig csak másolni, megközelíteni tudja, de elérni soha nem képes, teljesen egybevág az evolúciós megközelítésnek a létfenntartó ösztöneinkben nemzedékről nemzedékre átörökölt tartalmával, e tartalomnak az egyedek testében-elméjében-lelkében létrejövő megvalósulásával! Ha Platónnak rendelkezésére álltak volna a mai genetikai, származástani, evolúciós, idegélettani, nyelv-genetikai, etológiai stb. kutatások eredményei, szerintem ő is azokat a következtetéseket vonta volna le, mint amit nekem is sikerült, bár én csak a szintézist végeztem el, az egyes részeredmények nélkül semmire nem mentem volna.

50)   Igazság fogalma: Általánosságban az igazság a másik (a többi) fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele, a teljes élővilághoz való szolidaritás megnyilvánulása Az igazság a valóság talaján áll, és mereven ragaszkodik a valós helyzethez, tényekhez és történésekhez, alapvetően megnövelve az evolúciós döntéseink hatékonyságát és így az élet fennmaradását. Nincs erkölcs igazság nélkül és nincs igazság erkölcs nélkül. Ami erkölcsös, az igazságos is, és fordítva is így van. Az igazság fogalma is az evolúcióhoz való viszonyában fogalmazódik meg, mert ami hasznos és fontos az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából, annak érvényesülnie kell. Minden vonatkozásnak, amely az élettel kapcsolatos, az evolúció az alapja, viszonyítási pontja, gyökere.

1.    --- Az igazság és az erkölcs az annyira áhított emberiségi közös értékrend alapja.

2.    --- Nincsen igazság erkölcs nélkül, és nincsen erkölcs igazság nélkül, mert mindkettő szükséges az élet fennmaradásához, és mert mindkettő a hamisság létezése ellen hat.

3.    --- Az igazság az, amit a lelkiismereted diktál, mert a lelkiismeret, az igazság és az erkölcs az egész élővilág érdekképviselője az ösztöneinkben.

4.    --- Az igazság emberi viszonylatban az, amit a lelkiismeretünk diktál, és ami kedvező az élet fennmaradása szempontjából. Általánosságban pedig az igazság az összes fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele.

5.    --- Az igazság felmutatásával hatalmat szerezni nem lehet. Kínzatást, kerékbetöretést, méregpoharat, keresztre feszíttetést annál inkább…

6.    --- A valódi igazság a föld alól is valamikor mindenképpen előtör. Csak kérdés, lesz-e még akkor Föld…

7.    --- A vi1ág egyre feszültebb, mert igazság és közös értékrend híján az emberek egyre nagyobb aljasságokkal igyekeznek egymás fölébe kerülni. Az igaz szó talán lecsendesíthetné ezt a háborgó hazugságtengert, de nincs, aki kimondja… De ha lenne is, nem biztos, hogy bárki meghallgatná is…

8.    --- Az igazság az, ha az összes oldal érdekeit szem előtt tartjuk. A teljes igazság pedig az, ha az egész természet, az egész élővilág érdekeit figyelembe vesszük.

9.    --- Az igazság nem tömegbázis vagy szavazói bázis kérdése.

10. --- Két ostoba politikus összeveszett, hogy melyiküké legyen az inga nyelve, az igazság. Mindegyik maga felé rángatta, de ahogy elengedte, az átlendült a másik oldalra. Ekkor a bölcs megfogta az ingát, és középen megállította, mondván: így igazságos.

11. --- Az igazság is sajnos csak ott érvényesül, ahol nagyobb nyereséget hoz az egyénnek, mint a hazugság... Nyilván a gyarló, esendő közerkölcs nyomása, befolyása miatt…

12.--- Aki belenyúl az igazság kosarába, annak a bent lévő darazsak dagadtra csípik a kezét. Mert az igazság kosarában annyi darázs lakik, ahány rossz lelkiismeretű ember létezik...

51) Intuitív és analítikus vizsgálat:

52) Intuíció és analízis: az intuíció, vagyis a megérzés, a ráérzés szerintem akkor jön létre, amikor a minden emberben benne lévő genetikai anyagból felszüremlő információból az elménk képes összerakni az alakfelismerő képességünk révén (Dr. Török Tibor: Az erkölcs és a vallás evolúciós gyökerei) a szóbanforgó jelenség, fogalom tudatos megfogalmazását. Dr. Digby Tantam szerint „Láthatatlan kapcsolat van az emberi agyak között”, és ez is okozhatja, hogy megérzünk bizonyos dolgokat a másik ember gondolataiból, de szerintem ez a ráérzés inkább a genetikai anyagaink tartalmának a hasonlóságából származik.

53)   Irigység: a kisebbségi érzés jellegzetes megnyilvánulása. Az emberi önszépítő önámítás talán leggyakoribb megjelenési formája.

54)   Irgalom: Kegyelem, megbocsájtás, együttérzés, szolidaritás; a falka-ösztön áldásos hatásai. Aki kellően szerény és önkritikus, az a saját gyarlóságából kiindulva másnak is elnézi a botlásait.

1.    --- A lelkünkben óriási harc folyik, hogy vajon a legnagyobb gazembereket még embernek tekintsük, vagy elfajzott szörnyeknek.

2.    --- Akinek a szívében nincs irgalom, annak az élete rettenetes, mert a többiek is többnyire irgalmatlanul bánnak ővele…

3.    --- Minél tisztább a lelkiismerete valakinek és minél jobban érti az emberi lélek működését, annál könnyebben tud megértő és irgalmas lenni a többi ember felé, és annál nagyobb felelősséget érez a közjó és az egész élő természet megóvása iránt.

4.     Csak az képes az irgalomra, aki elfogadja a saját hibáit, hiányosságait és elismeri a bűneit! Tehát az erkölcsös ember.

55)   Isten fogalma: A bibliai Isten-fogalom pontosan megfelel a lelkiismeret-fogalom tartalmának, kivéve természetesen a teremtésre vonatkozó részeket. A bibliai szövegek Istene pontosan azokra a nemes cselekedetekre akarja ösztönözni az olvasót, mint a lelkiismeret; közelebbről megvizsgálva Isten az evolúció védelmezője, csakúgy, mint a lelkiismeret. Ha a bibliai szövegekben kicseréljük az Isten szót a lelkiismeret szóra, a szöveg ugyanazt fogja a csere után is jelenteni. Tessék kipróbálni!

Kitágítva a lelkiismeret fogalmát az általa képviselt, a genetikai anyagunkban hordozott információ-tömegből származó ösztönös életfenntartási  késztetésekre, azt a megdöbbentő állítást ill. (szerintem teljesen reális) feltételezést lehet tenni, hogy az Isten a genetikai anyagunk késztetései összessége; a vallás pedig ennekhelyhez és időhöz kötődő változata.

56)   Izmus, az ideológia, az eszmerendszer fogalma: Amilyen mértékben és gyorsasággal ismerjük fel, hogy az eszmék csak abban különböznek egymástól, hogy milyen önámítási-képmutatási, tehát milyen hazugságrendszerrel bújunk ki az önmagunkkal, a tényleges emberi természettel való szembenézésünk kényszere alól, olyan mértékben és gyorsasággal vetkőzzük le az izmusokat és következnek be a fejlett önismeret következtében az élet fennmaradása evolúciós feltételei: a globális emberiségi tudat kifejlődése, a szolidaritás, az irgalom, a megbocsájtás, a szeretet; annak a belátása, hogy az evolúció, az élet fenntartása követelményei számítanak csak és kizárólag; annak az elfogadása, hogy az emberi természet hamiskás, csalásra csábító, befelé öncsaló-önámító, kifelé meg hazug-képmutató, és hogy ezek a hamisságaink rontják meg az életünket elsősorban,; szóval rengeteg belátnivalónk van, de ez mind elvégezhető, megtehető, belátható, egyik követelmény sem ördöngősség; és a szellem embereinek azon kell fáradozniuk elsősorban, hogy a kogníció, a megértés útján minél hamarabb megértsük és belássuk, hogy az emberi élet és az emberi evolúció ugyanaz, és az élet értelme az evolúció követelményeinek a teljesítése, hogy az élet fennmaradjon.

Az „izmusok” lényegében társadalmi méretű bűnbakok, mert a valamely izmus uralma idején és helyén elkövetett disznóságokat, borzalmakat egyszerűen az illető izmus nyakába varrják, pl. a kommunizmus bűnei, a nácizmus bűnei stb. Holott azokat a bűnöket mind nevesíthető emberek követték el… Még mélyebbre hatolva pedig nyilvánvaló, hogy az emberi természet rosszravivő, rosszra csábító mivolta teszi mindezt lehetővé, bár nem kötelezővé; ugyanis a bűnre, a rosszra csábító közös emberi természetet örököljük a génjeinkben, tehát ez nem bűn, de aki nem küzd ezek ellen a csábítások ellen, az ún. „erkölcsi könnyebb út” csábítása ellen, az igenis bűnt követ el, erkölcstelenségbe csúszik.

57)   Jó fogalma: az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk, a „könnyebb út” csábítása elleni küzdelem. A jóság az erkölcsösség megfelelője. Másképpen: az a jó, aki hallgat a lelkiismerete szavára. Annyira számítunk jónak, amilyen mértékben küzdünk a „könnyebb út” csábítása ellen, illetve amilyen mértékben hallgatunk a lelkiismeretünk szavára.

1.    --- A jó ember akkor is jó marad, ha minden gonosz őt gyalázza. Sőt, attól kezdve hozzájuk képest még jobbnak számít. 

2.    --- A jóság csendes és szerény, mert megengedheti magának, nincs szüksége reklámra; a gonoszság viszont harsány és hivalkodó, mert a hamis látszatokat csak nagy zajjal, hírveréssel lehet eladni…

58)   Jóravivő ösztönös késztetések: A génjeinkben kapott késztetések, amelyek az élet fennmaradását szolgáló döntésekre igyekeznek rábírni minket. Ezek közül a legfontosabbak: a lelkiismeret, az erkölcsösség, a szeretet, az igazságvágy, a szabadságvágy stb.

59)   Kereszténység: Jézus azt mondta: "Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát". Vélhetően a gyarlóságra, a rosszra vivő kényszereinkkel szembeni küzdelmünkre, a rosszravivő kényszereink, csábításaink elleni küzdelmünkre gondolt, amelyre teljes mértékben Jézuson kívül talán senki nem volt képes az összes eddig élt ember közül; tehát valódi keresztény egyedül Jézus volt, a magukat kereszténynek vallókat legfeljebb Jézus követőinek, híveinek nevezhetjük.

60)   Képmutatás (ösztönös kényszere): A képmutatás az önámítás ikertestvére, és azt az önfényezést, csalást, megtévesztést, hamisságot, hazugságot stb., amelyet az önámítás saját magunkkal akar elhitetni, a képmutatás kifelé, a külvilág felé igyekszik elfogadtatni.

1.    --- A felnőtté válásban az az igazán rémítő, hogy az ember fölhagy régi álarcai próbálgatásával, és egy merőben újat vesz föl. (Stephen King). Vagyis: Fölveszi a társadalmi képmutatás jól bevált álarcát – teszem hozzá…

2.    --- Ahol nagy a rend és a tisztaság, kicsi az irgalom…

3.    --- Aki nagyon annak látszik külsőségekben, mint akinek kell látszania, annak a valódisága erősen kétséges...

4.    --- Aki nagyon professzornak néz ki, annál még a tanársegéd is többet tud... 

5.    --- Aki szereti a természetet, minden virágot szabadon hagy nőni. A képmutatók pedig letépik a virágot és a kirakatba teszik…

6.    --- Amíg a szónok azt mondja, amit hallani akarnak tőle, éljenezik, de ha arról szól, mi a helyes, tojással dobálják meg, mint Petőfit Cegléden…

7.    --- Arról, hogy másoknak mi a tennivalójuk, sokan nyilatkoznak. Igen kevés olyan nyilatkozatot lehet olvasni, amelyben valaki a saját kötelességeit sorolja.

8.    --- Attól, hogy valami társadalmilag elfogadott, még egyáltalán nem biztos, hogy tisztességes is, sőt…

9.    --- Az alkohol és a kábítószer elleni küzdelem parasztvakítás, erkölcsi kibúvó. Az alkohol és a kábítószer nem tehet semmiről! A hibás te vagy, mert elfogyasztod őket!

10.--- Az emberi érvényesülés legfőbb eszköze a csalás, a hazugság, a megtévesztés, a képmutatás. Így aztán aki nem hazudik, nem csal és nem képmutató, azt hülyének nézik…

11.--- Az emberiség a saját gyarlóságai iránt rendkívül megértő, így aztán a hazugságra, a csalásra, a képmutatásra végtelen sok enyhe kifejezés született...

12.--- Az emberiség története az önámítás és a képmutatás "fejlődése" története…

13.--- Ha a képmutatást támadod, azonnal rád sütik, hogy istentelen vagy!...

14.--- A szentek rengeteg erkölcsi felelősséget levesznek a vállunkról..., amíg távol élnek! De nincs bosszantóbb, mint egy elérhető közelségben lévő szent, akivel szemben csak alul maradhatsz!...

15.--- Ahány vallás, eszme, paradigma, annyiféle képmutatás-együttes létezik… Sőt, ahány ember, annyiféle…

16.--- Aki az embereket szembesíti valódi természetükkel, a gyarlóságukkal, azt mellőzik, utálják, megvetik; aki a hatalmasokat szembesíti a saját aljasságukkal, azt meg is ölik. Aki rádöbbenti az embereket, milyenek is vagyunk, arról mindjárt kiderül, hogy pedofil, tolvaj, gyakran gyilkol, sőt még az anyjával is szokott hálni.... Híres és egyúttal közismerten jó ember igen nagy eséllyel nem létezik.  Így aztán a híres, befutott emberek, akik a jó ember szerepében tetszelegnek, valójában nagy valószínűséggel csak ügyesen lavíroznak és ebből jól megélnek...

17.--- Aki valóban szereti a népét, az nem tűri el, hogy több százezer gyermek éhezzék, több millió ember nyomorogjon, és az nem uszít gyűlölködésre a nép körében senki ellen.

18.--- Az emberi gyarlóságot, a hamis önbecsülést, az önszépítő önámítást egyszerűen nem lehet leleplezni és létét elismertetni az emberiséggel, mert ezt a tulajdonságunkat annyira letagadja az emberiség, hogy még szavaink és fogalmaink is alig vannak ezek megnevezésére. Mintha az emberiség leghátrányosabb tulajdonsága nem is létezne!

19.--- Ha nem vagy elég képmutató, hülyének néznek…

Ha más a képmutatásod, mint a környezetedé, kirekesztenek...

Ha pedig még az igazat is ki mered mondani, megölnek…

20.--- Ha valaki láthatóan nagyon ügyel rá, hogy úgy nézzen ki, mint ami a bevallott foglalkozásához illik, ne bízzál benne!

21.--- Az igazi kert olyan, mint a tarka rét, minden szabadon nőhet… A képmutatóké viszont rendezettebb, mint a trónszékig futó 30 méteres szőnyeg kifésült rojtjai…

22.--- Két képmutató ezerszer könnyebben megérti egymást, mint egy őszinte embert.

23.--- Másokban mindig azokat a tulajdonságokat gyűlöljük és üldözzük, amelyeket saját magunkkal kapcsolatban a legjobban szégyellünk.

24.--- Miért marad kivétel és ismeretlen a legtöbb jó ember? Hát ugyanazért, amiért a kocsmában hallani sem akarnak a józan, rendes emberről…

25.--- Minél kisebb valaki lélekben, annál nagyobbnak akar látszani fizikailag és hatalmi szempontból.

26.--- Minél parányibb valaki emberként, annál nagyobb hatalmat akar… Ugyanez történik, ha valaki nagyon alacsony…

27.--- Nagy bajban lennénk a szentek nélkül, mert akkor nem mondhatnánk: mit vársz tőlem, nem vagyok én szent!...

28. --- Az, ha valaki nem képmutató, még nem jelenti azt, hogy hülye, hogy „még annyi esze sincs, hogy ’normálisan’ viselkedjen”. Lehet, hogy csak érti az emberi természetet, és szégyellné magát, ha csaló-hazug-képmutató módra viselkedne. Lehet, hogy egyszerűen csak tisztességes ember…

29.--- Az egységesen gyarló-képmutató társadalom eszelős dühvel, egységes hordaként támad arra a néhány emberre, aki ki meri mondani, hogy az emberek gyarlók, önámítók, hazugok és képmutatók.

30.--- „Őszinte nincs, csak bolond” – mondja a népnyelv… Ez jól mutatja, mennyit ér a közerkölcs…

61)   Kirekesztés: A saját közösség tagjaitól valamiben eltérő vonást felmutató ember aljas és igazságtalan kiközösítése; az ún. közösségi ösztön vagy falka-ösztön és az azzal visszaélő uszítók uszítása hatására.

1.    --- Aki nem hajlandó beállni egyetlen „magas erkölcsű”, „hazafias” bandába sem üvölteni és gyűlölködni, hamar széttépik a jó hazafiak…

2.    --- Az embert nézd, ne a bőre színét!

3.    --- Ha az ellenfél szurkolói közé keveredsz a nézőtéren, az isten irgalmazzon neked!...

4.    --- Ha minden cigány betörne, még akkor sincs jogunk azt feltételezni, hogy amiatt törnek be, mert cigányok! Valójában amiatt törnek be, mert a kirekesztettségük miatt már nem jutnak egyéb megélhetéshez, ez pedig a többség bűne!

5.    --- Ha egy focicsapat szurkolói közt ülsz a meccsen, és nem annak a csapatnak szurkolsz, lehetsz te maga Szent Ferenc is, akkor is komoly esélye van annak, hogy megvernek.

62)   Kisebbségi érzés: ha az alany az önbecsülési kényszerét nem képes jogosan, meglévő adottságai alapján kielégíteni másokhoz képest, akkor ezt érzi, vagyis kisebbségi érzése van. 

1.    --- Ha bántanak, gondolj arra, hogy csak a lelki nyomorultak bántanak másokat.

2.    --- Ha engem személyemben támadsz, az legtöbbször azt jelenti, hogy eszmei síkon, erkölcsileg, tehát a lényeget tekintve már vesztettél ellenem…

3.    --- Ha megpróbálsz megalázni, azzal elsősorban azt árulod el, hogy magadat alávalónak érzed és így akarod a kisebbségi érzésedet ellensúlyozni.

4.    --- Pusztán attól, hogy engem megalázol, nem leszel több nálam…

5.    --- Ha nagyon szidnak és te tudod, hogy nincs igazuk, akkor kihúzhatod magad, mert nyilván amiatt szidnak, mert valamiben sokkal jobb vagy náluk!

63)   Kiválasztott ember: Élete folytonos szenvedés, vagy (vallásosoknál) amiatt, mert Isten úgymond próbára teszi, vagy (ateistáknál) amiatt, mert kiváló képességei, tettei és erkölcsei miatt a társadalom irigyen, bosszúállóan bűnteti a kiválóságáért, a többi ember irigysége, kisebbségi érzése áll bosszút rajta, mert igazabb, jobb, értékesebb náluk.

64)   Könnyebb út választása: erre minden ösztönös késztetés esetében mód van. A könnyebb út választására egyfajta gyengeség, esendőség visz rá minket, az az elvtelen, erkölcstelen törekvés, hogy a jutalmazó érzésekhez a hozzájutásuk feltételei teljesítése, tehát az ösztönös késztetéseink végrehajtása, az ezzel járó nehézségek fölvállalása nélkül is hozzájussunk. Ezt a keresztény szövegekben gyarlóságnak is nevezik. Tehát a könnyebb út választása, vagyis az esendőség, a gyarlóság azonos az erkölcstelenséggel.

65)   Közerkölcs: A közösséget alkotó emberek erkölcseiből formálódó erkölcsi színvonal, erkölcsi irányultság. Mivel a gyakorlatban igen ritka, hogy akár egyetlen ember is képes legyen tökéletesen erkölcsös életet élni, így érthetően egy közösségről nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az egész közösséget tekintve szinte teljesen kizárt, hogy tartósan teljesen erkölcsös legyen. Így a közösség erkölcsi színvonala azt jelenti, hogy az abszolút erkölcsösséghez képest az adott közösség milyen arányban képes tartósan teljesíteni az erkölcsi normákat. Egy adott színvonal alatt már inkább csak társadalmi képmutatásról beszélhetünk. Az életben szinte csak ilyen fordul elő.

1.    --- Minden bölcselkedés akkor jó, ha a nagy többséget sikerül felbosszantanod vele. Ami pedig a képmutató nagyközönségnek tetszik, az sokszor nagyon silány, de legalábbis gyanús a minősége.

2.    --- Mindent elárul egy közösségről, hogy kiket választ meg vezetőknek, olyanokat, akik mindent megengednek és mindent megígérnek az újraválasztásukért cserébe, vagy olyanokat, akik nem ígérgetnek, hanem inkább követelnek a néptől, nem kényeztetik, hanem a jóra ösztönzik az embereket, nem osztják meg az országot éles politikai törésvonalak mentén, nem uszítják a társadalom egyes részeit más részek ellen, hanem a közjóért cselekszenek, együtt az egész országgal.

3.    --- Olyan gondolatokat és írásokat könnyű népszerűsíteni, amelyekben a társadalom egy részének adunk igazat a társadalom más részeivel szemben, kihasználván hamis önbecsülési kényszerüket. De olyant, amelyben a minden emberre jellemző hamis önbecsülést, általában a hamis önbecsülést támadja az ember, szinte lehetetlen élve sikerre vinni, ezeket csak akkor veszik valamennyire komolyan, ha már megölték a szerzőt…

4.    --- Teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen szinte mindenki annyira rendes, normális ember... 

5.    --- Vagy a lelkiismeretednek felelsz meg, vagy a közízlésnek. A kettő legtöbbször valami miatt egyszerre nem megy…

6.    --- Ne az egyéni vagyonodat növeld, hanem a társadalom erkölcsi vagyonát, akkor talán életben marad az emberiség!

7.    --- A demokrácia viszonylag magas erkölcsű társadalom nélkül nem működik!...

8.    --- Nem is rendes ember, akit a kocsmai csőcselék legalább egyszer a szájára nem vesz.

9.    --- Mindenki tudja, hogy csak a szeretet, az önzetlenség válthatja meg a világot. Jó-jó, de miért pont én kezdjem?!

10. --- Meggazdagodni mégis csak komoly dolog; az egész emberiséget gazdagítani pedig a legtiszteletreméltóbb vállalkozás.

11. --- Mások hibáit emlegetve nagyon népszerű lehet a blogunk; de ha valaki a közös, saját hibáinkról és arról szól, hogy a bűnös, a vétkes is ember, és ismerjünk magunkra az általa elkövetett szörnyűségekben, és közösen próbáljunk meg javulni - tehát ha önkritikára késztet – belepi a por a blogját…

12. --- Az emberiség ebből a reménytelen helyzetből csak fölfelé menekülhet: az összes emberre kiterjesztve a méltóságot, a jogot, a biztonságot, a bizalmat; új, közös tető alá hozva mindenkit, aki elfogadja az összes többi embert egyenlőnek, a jó életre jogosultnak, látatlanban is jónak és tisztességesnek. Amíg valaki nem válik méltatlanná a bizalomra, meg is kell kapnia azt!

13.A közéletben a társadalmi hamisság (a társadalmi önámítás-képmutatás) és a társadalmi lelkiismeret küzd egymással folyamatosan, az egyes emberek önámítása-képmutatása és a lelkiismerete küzdelme formájában.

66)   Közösséghez tartozás ösztönös kényszere (a falka-ösztön): amely az egyént arra kényszeríti, hogy minél nagyobb létszámú és erejű közösséghez tartozzék, és a közösségen belüliekkel szolidaritást vállaljon, míg a közösségen kívülieket a közösségből kirekessze és mellőzze. A közösség (ősember korunkban és még korábban: a falka) sokszoros eséllyel marad fenn egy egyedhez képest, emiatt elemi erővel igyekszünk minél erősebben kötődni egy minél erősebb, sikeresebb közösséghez. Az egyik legerősebb létfenntartó ösztönünk. Többek között ezzel, a közösségünkhöz (falu, törzs, nemzet, vallási közösség, stb.) fűződő kötődési kényszerünkkel élnek vissza az uszítók, így alkotnak hamis közösségi tudatot, és vesznek rá sokakat, hogy kirekesztők, bűnbakképzők, rasszisták legyenek...

1.    --- A háborúság alapja a saját „falka”, a saját közösség „megvédése” a falkán kívüliekkel szemben. Az emberiség sorsa függ attól, hogy elég gyorsan belátja-e elegendő ember, hogy ma már az egész emberiség a falkánk, annak az érdekeit kell képviselnünk – és ezáltal megszűnik majd a háborúság egyik legfőbb oka.

2.    --- A nemzetek versenyét az emberiségnek kell megnyernie, másként mindenki veszít.

3.    --- Az embereket belőled legfőként az érdekli, hogy az ő közösségükhöz tartozol-e. Ha igen, mindent megbocsájtanak neked, de ha nem, akkor semmit sem; akár meg is ölnek…

4.    --- A száz - kétszáz fős ősemberi hordában az egyik legfőbb parancs az volt: mindenki mindenkiért, élete árán is. Akkor lesz béke a Földön, amikor a szolidaritás a teljes emberiség minden tagja között ismét eléri ezt a szintet.

5.    --- A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy az egyik legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat, a globális altruizmus, a globális szolidaritás.

6.    --- A valódi szolidaritás akkor ébred az emberben, ha megérti, hogy minden ember ugyanazok ellen a gyarló, rosszra vivő késztetések ellen küzd. Ekkor képes rá, hogy őszintén befogadja a saját "falkájába", a saját érzelmi közösségébe a többi embert.

7.    --- Lehetsz te akármilyen kiváló ember, a legtöbb embert csak az érdekli, az ő pártjukba tartozol-e, és ha nem, ellenségnek tekintenek. Éljen a falka-ösztön!...

67)   Legfőbb létfenntartási ösztöneink: A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a közösséghez tartozás kényszere (a falka-ösztön), az önbecsülési kényszer (a rangsor-ösztön) és az önámítási-képmutatási kényszer, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság árán is (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.). Ezek így együttesen alkotják a „hamis önbecsülés ösztönös kényszerét”.

68)   Lélek: A létfenntartó ösztöneink összessége által a tudatunkban keltett visszhang, intelem, jóra késztető hang. Az erkölcsösség és a jó lelkiismeret ugyanarról a tőről fakad. 

1.    --- A tudat nem lehet beteg, csak hibás működésű, mert a tudat csak végrehajtó „szerv”. A lélek viszont nagyon is meg tud betegedni, mert a valódi döntések mindig a lélekben születnek, és dönteni legtöbbször nehéz és gyötrelmes.

69)   Lelkiismeret: A lelkiismeret az evolúció, az élet fennmaradásának a szava az emberhez. A jóravivő ösztöneink eredete ez, a lakhelye a génjeinkben van, a késztetései igyekeznek tartani az egyensúlyt a rosszravivő késztetéseinkkel, vagyis az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerrel, vagyis az erkölcsi "könnyebb út"-ra csábító késztetéseinkkel és az azt legtöbbször kiszolgáló kényszereinkkel, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerével, és az azt kiszolgáló önámítás-képmutatás kényszerével. A lelkiismeret az erkölcsi működés része, az erkölcsösség akkor jön létre, ha megfogadjuk a lelkiismeretünk szavát. Nincs erkölcs lelkiismeret nélkül és fordítva. Az erkölcsösség annak a mértéke, amennyit a lelkiismeretünk szavából megfogadunk. A lelkiismeret a DNS-ünkben hordozott intelmeket, parancsokat, tehát az ösztöneink szavát igyekszik tudatosítani bennünk. A lelkiismeret létét az ateisták is elismerik és minden kultúrkör a világon, emiatt a léte bizonyítottnak tekinthető. Darwin szerint „azok a kulturális azonosságok, amelyek a Föld összes kultúrájában megjelennek, nyilvánvalóan öröklött vonások és az egész emberi fajra jellemzők” (Török Tibor: Az erkölcs és a vallás evolúciós alapjai) (Tartalmi idézet)

A lelkiismeret létrejötte, működése

A lelkiismeret és vele együtt az erkölcs is szerintem a genetikai anyagunkból származik.

Az állatoknál még nem létezett öncsalás, önámítás, és a képmutatás is csak alacsony szinten.

Az ösztönös előírások teljesítése tehát az állatoknál minden eredményes esetben kiváltotta a vágy kielégítését, a jutalom-érzések megszerzését (öröm, boldogság, büszkeség, ill. kéj, élvezet, jóleső testi érzések stb.).

Az embernél azonban az agy fejlődése miatt az alacsony szintű képmutatás (amely már az állatoknál is létezik, sőt, még a növényeknél is!, csak ott megtévesztésnek, alakoskodásnak nevezzük) helyett létrejött az igen hatékony, magas szintű képmutatás, megtévesztés, kifelé, a közösség, a vetélytársak, az ellenkező nemű egyedek stb. felé.

De a gond az, hogy megjelent a befelé irányuló csalás, az önámítás is, amelynek segítségével egyrészt saját magunk is elhisszük, hogy a megtévesztés, a csalás nem is csalás, hanem igaz!

A gyakorlatban a lelkiismeret becsapása a cél, az evolúciós-lelkiismereti bűntető-elrettentő érzések elkerülése érdekében „saját magától”, ösztönösen működésbe lép az önámítás, és saját magunk számára „elintézi”, eléri azt, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, és ne legyünk lelki betegek, és különösen ne legyenek lelki alapon létrejövő testi betegségeink sem;

Másrészt avégett is zajlik ez a hamisítás bennünk, hogy a kifelé szóló csalásunk, vagyis a képmutatásunk minél hitelesebb legyen, ne áruljuk el magunkat a metakommunikációs megnyilvánulásainkkal. És ez működik is, akinek sikerül önmagát ámítania, becsapnia, az nem szokta magát elárulni a viselkedésével. Szerencsére ez így nem egészen igaz, mert a metakommunikáció is erősen ösztönös alapokon képződő viselkedési tényező, és mivel ezt sokkal nehezebb irányítani, uralni, így mégis ezen bukik le legtöbbször a képmutató ember.

A lelkiismeretünk tehát az egyébként az evolúciós versenyben jogos és megszokott színlelés, megtévesztés létrejötténél és lezajlásánál korlátozza ennek mértékét és irányát is. Legalábbis jelzi a tudatunknak, ha az önámítás-képmutatás meghaladja azt a mértéket és módot, amely már káros az evolúcióra, az élet fennmaradására nézve.  A lelkiismeret tehát az evolúció érdekeinek az őrzője, és így a valóság leképeződése az örökítő-anyagunkban.

A lelkiismeret az evolúció érdekeit a saját anyanyelvünkön fogalmazza meg a tudatunk felé.

1.    --- Az önámításunkkal a lelkiismeretünk tart egyensúlyt.

2.    --- A lelkiismeret szerintem a létfenntartó mechanizmusaink legmélyebb rétege, alapja, ő ügyel arra, hogy ne tegyünk a saját, a faji és az általános természeti érdekek ellen. Szerintem a lélek, a lelkiismeret a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb jóra vivő ösztönünk.

3.    --- A lelkiismeret az élet fennmaradása és a jövő egyik legfőbb biztosítéka.

4.    --- A lelkiismeret az ösztönöket hordozó génekből jön, az önámítás inkább a tudatunkból. A lelkiismeret képviseli az ÉLET, a teljes élővilág, benne az emberi közösség érdekeit, az önámítás pedig az egyént, az egyén hamis önbecsülését. Ezek pontosan az ellentétei egymásnak, fordított arányban állnak egymással. Folyamatos küzdelmük határozza meg a jellemünket.

5.    --- A lelkiismeretet nem lehet államosítani, mert a génjeinkben él, onnan ered. A génjeink változásai pedig, mint a legújabb kutatások mutatják, a saját akaratunktól, a gondolatainktól is függnek.

6.    --- Aki rossz, azt a lelkiismerete kínozza, aki jó, azt embertársai…

7.    --- Az igazság az, amit a lelkiismereted diktál, mert a lelkiismeret az egész élővilág genetikai érdekképviselője.

8.    --- Azt, hogy ki a bolond és ki a gazember, nem a százszoros többségben lévő, magát rendes, normális embernek tartó többség dönti el. Az igazság és az erkölcs nem mennyiségi, hanem lelkiismereti kérdés. 

9.    --- Ha a lelkiismereted tiszta, szeretni tudod magadat, és akkor mások is könnyebben fognak téged szeretni.

10.--- Ha kielégítjük a lelkiismeretünket, megleljük a nyugalmat és minden körülmények közt boldogok lehetünk…

11.--- A hamis önbecsülés a saját sátánunk, a lelkiismeretünk pedig a saját istenünk… 2015-10-21.

12.--- Az eszmények olyanok az ember számára, mint a ló szája elé tartott zabos-zsák... A(z ösztönös) kényszer pedig mint a szomjúság és az éhség, nehéz ellenállni neki. A lelkiismeret a gazda, az ostor pedig a lelkiismeret-furdalás, amelyet egy ideig el lehet kerülni, de a gazda és az ostor elől nem tudsz elmenekülni...

13.--- Az ún. „jó szónok” azt mondja, amit elvárnak tőle, a becsületes szónok a lelkiismerete szerinti igazságot, de a helyes út kijelölése sohasem népszerű feladat az út viszontagságai miatt…

14.--- Lelkiismerete mindenkinek van. Még azoknak is, akik szerint lélek nincs, csak tudat van. Gondolom ez utóbbiak ritkábban is hallgatnak a lelkiismeretükre.

15.--- Mindenki választhat: tiszta lelkiismerettel nyomorog, vagy szorongva dőzsöl…

16.--- Van, aki az igazságot, van, aki a lelkiismeretfurdalást viseli el könnyebben… Jelleme válogatja…

17.--- A pánik-betegség szerintem a lélek, a lelkiismeret vészjelzése, akkor, amikor már nem segít az önámítás, mert akkora mennyiségben alkalmazta az illető, hogy túlcsordul a lélek, mert a mélyére gyömöszölt szennyes, a sok önáltatás elkezd tudatosulni.

18.--- Minél többet teszel a közösségért, annál jobb lesz a lelkiismereted és annál boldogabb leszel!

19. --- A lelkiismeret a génjeinkből származik, és betonkeménységgel van oda bevésve, manipulálni lehetetlen, ezért hívják lelkiismeretnek. A lelkiismeretben a létfenntartási ösztöneink nyelvi formában üzennek nekünk, és így a tudatunkban is megjelenve, nemcsak az érzések szintjén tudnak hatni ránk a létfenntartó ösztöneink.

20. --- A lelkiismeret szerintem lényegében az istennek felel meg az emberi lelkiségben, érzelmekben, erkölcsi szempontoknál. Tehát – mivel minden embernek van lelkiismerete, még az ateistáknak is, és ez tudományos ténynek tekintendő! – ha az összes ember lelkiismeretét gondolatban összeadva, és ezt globális lelkiismeretnek elnevezve azt mondanánk, hogy kizárólag a globális lelkiismeretnek való maradéktalan engedelmeskedés mentheti meg az emberiséget a megsemmisüléstől, pontosabban az önmegsemmisítéstől, akkor járnánk legközelebb az igazsághoz. Aki nem hiszi, hogy az isten és a lelkiismeret fogalma, hatása lényegében azonos (a Teremtésről szóló biblikus részek kivételével!), az legyen szíves üsse föl az Újszövetséget, és megtapasztalhatja, hogy bármely mondatban, ha az „isten” szó helyére a „lelkiismeret” szót tesszük, a mondat ugyanazt fogja továbbra is jelenteni!... A lelkiismeret a létfenntartó ösztöneink legfontosabb része, a DNS-ünkben kapjuk szüleinktől és hagyjuk rá mindig a következő generációkra, és benne vannak kifejezve és rögzítve az emberiség létérdekei, sőt, az élet fennmaradása érdekei.

70)   Létfenntartó ösztönök kényszerei: a közösségi ösztön kényszere (a minél nagyobb közösséghez tartozás kényszere), az önbecsülés kényszere és az önámítási ösztön kényszere, mely utóbbi az első kettőt szolgálja ki, valósítja meg.

Az evolúció és az annak során kialakult, öröklött genetikai anyagunk hatalmas információ-mennyiségén alapuló életfenntartó ösztönök ill. ezek késztetései, az ún. létfentartó ösztönök képezik szerintem az isten-fogalom, az istenség-jelenség alapját. Az ezekből az ösztönökből származó, folyamatosan működő lelkiismeretünk sugallatai az emberi életben betöltött funkciójukat tekintve lényegében azonosak az Isten által megfogalmazott, az istennek tulajdonított parancsokkal. Mivel azonban a genetika, az evolúció, a létfenntartó ösztönök léte, működése csak az utóbbi évtizedekben került felszínre, a korábbi korszakok tudósai, gondolkodói ezeket a sugallatokat, a lelkiismeret szavát nem tudták mire vélni, és transzcendens, a biológia, a mindennapos tapasztalat határain kívül esőnek tekintették ezeket a jelenségeket, és elnevezték Istennek.

1.    --- A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsor-javítás kényszere avagy az önbecsülés kényszere) és az önámítási kényszer, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.) árán is…

2.    --- Ha az értelmünk nem képes idővel legyőzni a létfenntartó ösztöneink rosszabbik felét, akkor pontosan a (mostanára részben elavult) létfenntartó ösztöneink fognak elveszejteni minket.

3.    --- Ha megértjük az ösztöneink okát, működését, sokkal toleránsabbak leszünk embertársainkhoz, amikor ösztönösen rongálnak minket…

71)   Maslow-piramis: Az emberi szükségletek fontossági sorrendje alapján Abraham Maslow által felépített piramis alakú ábra. Már nem sokkal a megalkotása után módosították más tudósok, de szerintem további módosítások szükségesek „Az Evolúció filozófiája”-ban leírtaknak megfelelően.

72)   Megismerés: Az emberi természet szubjektív, mert alapból rosszravivő hajlamú, mert minden ember igen erős ösztönös késztetés alatt áll az öncsalásra, önámításra, ill. az ezek mögött álló öncélú, hedonisztikus, opportunisztikus testi élvezetszerzésre és az evolúciósan meg nem szolgált lelki örömszerzésre . Így megismerésről csak korlátozott mértékben beszélhetünk, az „objektív megismerés” pedig szerintem egyenesen nevetséges lehetőség ill. megnevezés az embertudományokban.

73)   Megtérés: A "megtérés" az a folyamat, amikor az illető rádöbben az emberi természet, az emberi személyiség és a gyarlóság (a hamis önbecsülés) működésére, és megsejti, megérti az emberi természet valódi arcát, és attól kezdve szégyelli a rosszaságát, és minden erejével igyekszik úrrá lenni azon. Vallásos embereknél ez a mozzanat az illető kulturális környezetében bevett vallás istenéhez való megtérést jelenti. A megtérés katarzis,  megrázó élmény hatására szokott bekövetkezni.

74)   Mértékletesség: Az erőforrások felhasználásában tanúsított mértékletesség a saját érdekeinken túl a közösség többi tagja és az egész élővilág érdekeit szolgálja, igazságos és szolidáris, tehát erkölcsös.

75)   Nevelés: A gyermek személyisége ennek során alakul ki, a szülők (nevelők) példamutatása és a társadalmi környezet ráhatásai eredőjeképpen. A nevelés a gyakorlatban az a folyamat, amelynek során a gyermek fejébe verjük, hogy mi, felnőttek a hazugság és a képmutatás mely fajtáit mikor és hol alkalmazzuk, és mikor szabad és mikor nem szabad észrevenni, ha egy felnőtt hazudik és csal...

1.    --- A nevelés során tanul meg a gyerek őszintén hazudni.

76)   Nagylelkűség: ha valaki lemond a saját túlélési esélyei, erőforrásai, erkölcsi vagy anyagi tőkéje egy részéről egy másik ember vagy a közösség javára, vagy megbocsájtja, ha valaki megkárosítja. A nagylelkűség tehát a túlélés számára hasznos, így értéket képez és erkölcsös.

77)   Önámítás ösztönös kényszere: (röviden: az önámítási kényszer vagy egyszerűen csak az önámítás): Mivel az önbecsülési kényszerünknek (rangsor-kényszerünknek) általában nem tudunk becsületes úton eleget tenni, "besegít" az önámítás és testvére, a képmutatás. Ahhoz ugyanis, hogy valóban magasabb rangot szerezzünk a közösségen belül, valóban értékesebbnek és áldozatkészebbeknek kellene lennünk, mint korábban, és ezt folyamatosan véghezvinni nyilván szinte lehetetlen, illetve csak nagy kitartással, szorgalommal és pl. bátorsággal lehetséges. Mivel a valóságban ezt általában nem tudjuk megvalósítani, "segítségünkre siet" az önámításunk, és elhiteti velünk (és a külvilággal is a képmutatás formájában), hogy többet tettünk a közösségért, ill. szebbek, jobbak, erősebbek, bátrabbak stb. vagyunk, mint a valóságban... Ugyanakkor a közösségen belüli vetélytársainkról azt hiteti el velünk (és a képmutatás segítségével a környezettel), hogy ők viszont rosszabbak, gyengébbek, gyávábbak stb., értéktelenebbek, mint a valóságban. Ezt általában rágalommal, pletykával, besározással, bűnbak-képzéssel éri el az önámításunk. Az önbecsülési kényszerünk kényszeres jellege miatt az önámítás is kényszerű módon, akaratunktól függetlenül, ösztönösen zajlik.
Az önámítás tehát minden emberrejellemző ösztönös kényszer, amely igyekszik kielégíteni az önbecsülési kényszerünket az emberi ész megjelenése után megnövekedett megtévesztési képességünk által csalás, öntömjénezés, a valóság meghamisítása árán is.
A szubjektivitásunk oka is az önámításunk, ill. az ezt kiváltó falka-kényszerünk és rangsor-kényszerünk kényszerei.
Az önámítás a „kognitív disszonancia” által keltett szorongás feloldása egyik, talán leggyakoribb módja, ugyanis az önbecsülési kényszerünket (rangsor-kényszerünket) tisztességes úton szinte senki, soha nem tudja kielégíteni, így marad a csalás, a tudatalattink mentő-akciója, amely elhiteti velünk, hogy a hibánk, hiányosságunk nem is létezik, vagy nem is olyan nagy, mint a valóságban.
Az ösztönös késztetéseink vagy vágyat, vagy feszültséget ("kognitív disszonanciát") keltenek bennünk, avégett, hogy elérjék, hogy teljesítsük az ösztöneink által sugalmazott evolúciós kötelezettségeinket.
A vágyat akkor érezzük, ha még nem kezdtük el az ösztönök által kívánt cselekvést, és annak megtétele után a vágy elnyeri beteljesülését, kielégülését az evolúciós jutalom érzésekkel, örömmel, boldogsággal, élvezettel stb.; a szorongást, félelmet, tehát a kognitív disszonanciát pedig vagy akkor bocsájtják ránk az ösztöneink, ha evolúciós szempontból rosszat készülünk elkövetni, mert így próbálnak a rossz úttól eltéríteni minket az ösztönös kényszereink; vagy pedig akkor, ha már elkövettük a káros, helytelen cselekvést. A szorongás lényegében egyenlő a kognitív disszonanciával, a félelem pedig a kognitív disszonancia szélsőséges esete.

Néhány, az önámítás fogalmát szemléltető gondolatszilánkom:

1. --- Az önámítás a saját magunk ösztönös becsapása, legtöbbször magunk jogtalan, ösztönös fényezése és mások- ösztönös, igazságtalan, aljas lealázása, lekicsinyítése.
3. --- Amíg az emberiség nem képes szembenézni azzal, hogy milyen is valójában a saját 'emberi' természete, addig mindig háborúságban fog élni.
4. --- A filozófiai- antropológiai standard-modellből mindössze a helyes kiindulópont hiányzik, a valódi inputok, vagyis a falka-kényszer, az önbecsülési kényszer és az önáltatási kényszer.
5. --- Az önáltatás (önámítás, öncsalás) ködfalat állít a megismerés elé.
6. --- Az önámítás és az abból ill. az önbecsülési kényszerünkből (rangsor-kényszerünkből) eredő hamis önbecsülés (ösztönös kényszere) olyan elemi erejű, hogy bárkit nagyon nehéz, az elvetemült embert pedig végképp lehetetlen meggyőzni arról, hogy létezik az önámítási kényszere és a hamis önbecsülési kényszere. Egyedül a lelkiismeretben bízhatunk, ezt pedig csak a művészet, a katarzis képes erősíteni, érvényre juttatni. És emiatt a szívünk és a lelkünk a legfontosabb részünk…
7. --- Az önszépítő önámítás megrészegíti az emberi személyiséget, elveszi a józan ítélőképességet és nyilvánosan megaláz.

8.    --- A nagyzolás, gúny, gonoszság, gőg, hatalomvágy stb. oka a kisebbségi érzés; az agresszivitás oka a félelem, a sok beszéd oka a mondanivaló és a valódi cselekvés hiánya, az okoskodás oka az ész hiánya, a bölcselkedés oka a valódi bölcsesség hiánya, a túlzott rend és tisztaság oka legtöbbször az emberség hiánya, az alkoholizmus és a kábítószerezés oka a boldogtalanság stb.: mert az önszépítő önámítás minden fronton csal az érdekünkben, ha engedjük.

9.    --- A kocsmában könnyebb eredményes alkoholellenes kampányt folytatni, mint a társadalommal elfogadtatni, hogy a saját emberi természete önámító, öncsaló-önfényező-öntömjénező és hazug-képmutató.

10.--- A kisebbségi érzés leküzdésére magadat kell érdemben fejlesztened, nem elég, ha másokat önámító módon besározol, kirekesztesz és megalázol…

11.--- A gondolkodásra az önámítás is hat, míg a filozófia a szellemi tevékenységnek csak az önámításon kívüli részét veszi figyelembe, olyanképpen, mintha az önámítás (s vele együtt a képmutatás ) nem is léteznék.

12.--- A külsőségek erőltetése legtöbbször a belső értékek hiányát leplezi.

13.--- A nőknek igen erős az önkritikája, ezért a nők három korcsoportba oszthatók: nagyon fiatal, fiatal és fiatalabb... J

14.--- A törpe akkor is törpe marad, ha a világ összes nála magasabb emberét lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legmagasabb törpe. J

15.--- Azzal, ha engem megalázol, te még egy grammal sem leszel több…

16.--- A lassú, életképtelen hal ne a cápára haragudjék, hanem saját magára! A cápa az cápa, teszi a dolgát, selejtez. Nem ő a hibás, ha a hal lassú. Az emberiség cápája az erkölcs.

17.--- A legáltalánosabb és legerősebb társadalmi (mert emberi…) igény az öncsalás-képmutatás lehetőségére irányul és arra, hogy ez a lehető legnagyobb titokban maradjon…

18.Másképpen: állandóan átverlek téged és mindenki mást, még magamat is, de ez szigorúan maradjon köztünk!

19.--- A tetű bárkit megcsíphet, akár a pápát is. De a tetű akkor is csak egy tetű marad...

21.--- A törpefilozófus akkor is törpefilozófus marad, ha a világ összes, nála jobb filozófusát  lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legjobb, legnagyobb törpefilozófus.

22.--- Az a korrupt, aki sikeresebb nálam, másképpen: aki sikeresebb nálam, az mindig korrupt!

23.--- Az emberi ész megjelenése hatalmas hamisságot hozott az élő természetbe, az emberi öncsalás-képmutatás képében. Ezt lehazudandó, letagadandó, hihetetlen mennyiségű hazugság, kimagyarázkodás, a másik ember, nép, vallás bűnbakká tétele, csalás keletkezett, főként a társadalomtudományok képzetes harcmezőin. Mikor hagyjuk abba már a hazudozást? Egészen a 3. világháborúig nem; azután meg már úgysem lesz, aki hazudjon…

24.--- Az emberiség, ez az időtlenül vén, megcsontosodott jellemű kéjenc, mindent inkább elvisel (a diktatúrát, háborút, éhezést és nélkülözést…), csak ne kelljen a saját, gyarló, hamis önbecsülésen alapuló természetével szembenéznie…

25.--- Az ostoba akkor is ostoba marad, ha a világ összes, nála okosabb emberét kiirtja. Legfeljebb attól kezdve ő lesz a legokosabb hülye.

26.--- Az önszépítő önámítás a mi aljas fogadatlan prókátorunk.

27.--- Ha a felsőbbrendű tudatúak sorra-rendre kiirtják a náluk alsóbbrendűnek hitt embereket, a végén csak egy marad, Inverz Ádám, az Übermensch! J

28.--- Az önámítás nem más, mint hamis tudati önkielégítés.

29.--- Az ellenvélemény javítja a tisztánlátást.

30.--- Az önkielégítésnek létezik testi és szellemi formája is, az utóbbit önámításnak hívják. De egyikből sem lesz épkézláb eredmény…

31.--- Hogyan lehetne az önámításról (az önámítási kényszerről) érdemben vitatkozni és következtetéseket levonni, ítéleteket hozni egy olyan rendszerben (a mai filozófiai paradigmában), amely az önámítás teljes figyelmen kívül hagyásával épült föl?!

32.--- Minél törpébb lelkű valaki, annál magasabb lelki gólyalábakon, lelki pótlábakon jár; a "GŐG" közepén Ő (maga) van, és kétoldalt a két G(ólyaláb) a két támasztéka...

33.--- Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. Blaise Pascal 1623-1662…

78)   Önbecsülési kényszer (a „rangsor-kényszer”): Az az ösztönös késztetés, amely az egyént a közösségen belüli rangja, rangsorbéli helyezése folytonos javítására, a saját értékessége minél magasabb foka közösségi elismertetésére kényszeríti. Az önbecsülését jogos, becsületes módon kielégíteni képes ember nem szorul rá a hamis önbecsülésbe való ösztönös beletörődésbe, de az ilyen ember olyan ritka, mint a fehér holló.

1.    --- Azt az ösztönt, amely a minél magasabb rang elérésére ösztönöz, úgy neveztem el érthető okokból, hogy önbecsülési kényszer, ezt a köznapi nyelvben talán az öntudat, önérzet fogalmával lehet azonosítani. Ez a létező legerősebb ösztönünk, és szerintem erőssége az életösztönnel vetekszik, nem véletlenül. Népies nevén az önérzet, az öntudat, tudományos gúnynevén az én-tudat.

2.    --- A felsőbbrendű tudatúak a legnagyobb öngólt akkor követnék el, ha mind kiirtanák az ún. alsóbbrendűeket – mert azután nem lenne kit lenézni…

3.    --- Akinek ép az önbecsülése, nem akar másokat megalázni, maga alá gyűrni. 

4.    --- A rosszat kínjában cselekszi az ember, de ha teheti, minden ember jót cselekszik.

79)   Örömszerzési- és önbecsülési kényszer: A létfenntartó ösztönök a vágyak létrehozásával ösztönzik az embert az ösztönök utasításai végrehajtására. Ezeket a vágyakat jutalom-érzések kiutalásával elégíti ki a létfenntartási rendszerünk, akkor, ha engedelmesen teljesítjük az ösztönök által sugallt tennivalókat. Az ösztönök által létesített vágyak ill. a kielégítésükre létrejött jutalom-érzések olyan hatalmas kényszerítő erőt képviselnek – az örömszerzési- és önbecsülési kényszerét -, hogy az érzékeny emberi agy nem képes ellenállni annak, hogy megszolgálatlanul, érdemtelenül ugyan, az erkölcsileg elítélendő, mert evolúciósan káros „könnyebb utat” választva, de mindenképpen megszerezze és átélje a jutalmazó jeleket, az élvezetet, az örömöt, a boldogságot, a sikerélményt stb., mert ezek olyan hatalmas vonzerőt képviselnek számára. Ezt a hatalmas, de erkölcstelen vonzerőt nevezem „öncélú, elvtelen öröm- és élvezetszerzési kényszernek”. Ez a kényszer kétféle alapvető formában jelenhet meg, egyrészt a testi vágyakkal, az „élvezetszerzéssel”  kapcsolatosan, másrészt a lelki-érzelmi vágyakkal, az „örömszerzéssel” és az önbecsülési kényszerrel kapcsolatosan, és ez az erkölcsösség, a létfenntartó ösztöneinkben megfogalmazódott követelmények kielégítése útjában álló legfőbb akadály.

80)   Önismeret: Az összes tulajdonságunk önámítás nélküli elismerése, a valós önismeret.

1.    --- Az állandó egyetértés beképzelt, ostoba pojácává tesz, míg az ellenvélemény javítja a tisztánlátásodat…

81)   Önkritika: Törekvés a saját tulajdonságaink és tetteink önámítás, hamisítás nélküli feltárására és belátására.

1.    --- Az állandó egyetértés beképzelt, ostoba pojácává tesz, míg az ellenvélemény javítja a tisztánlátásodat…

82)   Önmagában való fogalma („Ding an sich”): ilyen nem létezik, mert az életben mindennek oka van. Az emberi életben minden az evolúcióval, az élet fennmaradásával van kapcsolatban, az „önmagában való”-ban való hit általában az evolúció törvényeivel fennálló oksági összefüggések fel nem ismeréséből ered.

83)   Öntranszcendencia: Az erkölcs meghatározása arról szól, hogy le akarjuk győzni magunkban a rosszra vivő csábításainkat, késztetéseinket, túl akarunk lendülni ezeken, „meg kell haladnunk saját magunkat”. Látható, hogy az öntranszcendencia lényegében az erkölcsösség alapfeltétele, az az igény, az a kényszer, amely az erkölcsösséghez vezet.

Az öntranszcendencia tehát lényegében maga a lelkiismeret, a lelki kényszer arra, hogy jók, erkölcsösek legyünk!!! A lelkiismeret az, amely a jutalmazó- és a bűntető érzéseivel hozzásegít minket ahhoz, hogy felülemelkedjünk magunkon, átlendüljünk a holtponton, és felvállaljuk a „helyes út”-választásával törvényszerűen együttjáró nehézségeket!

Az öntranszcendencia a rosszravivő kényszereink (pl. a hamis önbecsülés ösztönös kényszere, hétköznapi megfogalmazásban: a hiúságunk, a túlzott, hamis önbecsülésünk, a gőgösségünk, az önhittségünk, de ugyanúgy az eltúlzott élvezet-szerzési vágyunk, a lustaságunk és az elvtelen könnyebb út keresése stb.) elleni küzdelmünk.

Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, a divatos meghatározás szerint az önmagunkon való túllendülés fogalma: mára a hivatalos filozófia arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán (Candace A. Vogler megfogalmazása). (Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”… Nincs új a Nap alatt!...). 

De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben.

A boldogságot akkor kapjuk jutalmul az ösztöneinktől, ha engedelmeskedtünk az ösztöneink késztetéseinek, az életfenntartás igényeinek. Tehát a boldog és az elégedetlen ember között az az érdemi különbség, hogy a boldog ember teljesítette erkölcsi kötelezettségeit, legyőzte a könnyebb útra vivő csábításokat (képes volt ellenállni a rosszravivő csábításoknak!), és fölvállalta a helyes úttal járó nehézségeket.

Az öntranszcendencia, az önmagunkon való túllendülés, a saját magunk meghaladása közelebbről azt jelenti, hogy legyőzzük az öncélú, elvtelen öröm-és élvezetszerzésre csábító késztetéseink hatására létrejövő hajlamot, késztetést, csábítást, vágyat az erkölcsi könnyebb út keresésére.

De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek az öntranszcendenciának a gyakorlatban leglényegesebb és legtömegesebb előfordulását jelentő esete, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. Szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre. Így a fentiekből össze is állt a négy legfontosabb rosszravivő kényszerünk: az önámítás, a hamis önbecsülés, az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi tudat, vagyis a hamis csoport-tudat.

84)   Ördög: Az emberiség leghíresebb és legrégibb bűnbakja, a bennünk élő öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszer, a rosszra csábító ösztönös kényszerek összefoglaló, közkeletű neve.

85) Öröklődés, a gének, a DNS:

1.    --- Bár ma már ismert a legújabb kutatásokból, hogy a génjeinkre hatnak a gondolatok is, de úgy látszik, még ez sem elég gyors ahhoz, hogy az erkölcsi szempontok kellő iramban öröklődjenek, így a tudományos-technikai eredmények által okozott megsemmisítő képesség növekedése egyre jobban lehagyja az erkölcs növekedését, fejlődését. Ez okozza a mai végveszélyt az emberiség számára. Meggyőződésem, hogy ha minél több emberrel, minél gyorsabban és minél nagyobb mélységben megértetnénk, hogy milyen és hogyan működik az emberi természet, erősebb bevésési hatást tudnánk kifejteni a gondolataink felől a génjeinkre, ezáltal sokkal több lenne az esélyünk a megmaradásra.

86)   Örömszerzési kényszer: A magasabbrendű, állati típusú élő szervezetek létfenntartását testi szinten biztosító idegi vezérlési ingerek közül a jutalmazó jellegűek, melyek a jutalmazási- vagy örömközpont nevű agyi idegcsomónkból származnak, az élőlény számára létező legnagyobb élvezetet adó jelek ill érzések, melyek a létfenntartás szempontjából kedvező cselekvésre ill. viselkedésre igyekeznek rávenni az egyedet. Az ismert patkánykísérletben az ebbe az idegközpontba bevezetett áram-inger olyan erősnek bizonyult, hogy a patkányok az ételt és italt juttató nyomógomb helyett is az ezt a kéj-érzést eredményező gombot nyomogatták, egészen halálukig, mert étlen-szomjan mind elpusztultak.

87)   Ösztönök: Az evolúció során kifejlődött késztetések, amelyek az emberi egyedeket mindig abba az irányba befolyásolják (ösztönözik) a késztetéseikkel, amely az egyed túlélése, de általában is, az élet fenntartására a legkedvezőbb. Az ösztönök a genetikai örökítő-anyagunkban öröklődnek át az utódokra. A lelkiismeret is az ösztönökhöz tartozik szerintem, ez alkotja az ún. jóra vivő ösztöneink legfontosabbikát, az emberi erkölcstelenség hatására létrejövő hamis, hibás ösztönöztetéseink pedig a rosszra vivő ösztöneinket. Az utóbbiak lényegében az előbbiekből származnak, de irányultságuk, hatásuk hamis irányba téved az emberi erkölcstelenség miatt.

A lelkiismeret erre az úttévesztésre figyelmezteti az embert, belső sugallatok formájában, melyek a DNS-ünkből erednek. A DNS-ünk 90 %-ának olyan a belső szerkezete a legújabb kutatások szerint, hogy érti az emberi nyelvet, és képes a kommunikációra a tudatunkkal, az agyunkkal. Innen származnak a „lelki sugallatok”.

Az állatoknál még rendben működtek a létfenntartó ösztönök, az emberi erkölcs(telenség) megjelenésével azonban az ösztönöknek megjelent a rosszra vivő változata is. Az ezek elleni küzdelmünk maga az erkölcs.

88)   Ősbűn: másképpen eredeti bűn, eredendő bűn, stb. Ez szerintem nem létezik. A Bibliában szereplő eredendő bűnnek szerintem formailag az önbecsülési kényszer ill. az ebből létrejött hamis önbecsülés felel meg, de ez valójában nem bűn, mert vele születünk ezzel a kényszerrel, létezése nem a mi hibánk, tehát bűnnek nem nevezhető. Az ősbűn csak adottság, hajlam, a rosszravivő kényszerek összessége. Bűn akkor lesz belőle, ha nem szállunk szembe ezekkel a rosszra vivő kényszerekkel.

89)   Paradigma: Az új paradigma a mai gyakorlatban az öntömjénezés, az önámítás és a képmutatás legújabb fajtája, új nézetrendszer.

1.    --- Az új paradigma nemcsak új, a régitől eltérő nézetrendszer, hanem az erkölcsi kötelezettségek alóli újfajta kibúvókat képvisel.

90)   Politika: A politika az emberi egyéni- és csoport-érdekek érvényre juttatását szolgáló társadalmi tevékenység.

1.    --- A politika az emberi igények megtestesülése, az emberi igények az emberi természetből származnak, ezért ha helyesen akarunk politizálni, akkor az emberi természetet kell jobban megismernünk.

2.    --- Az emberi igények összegződnek és politikaként csapnak össze. Tehát politika nevű felelős, hibáztatható személy vagy intézmény nem létezik. Mindenért mi magunk, emberek, közösen felelünk, a gátlástalan igényeink miatt, meg amiért szeretünk a zavarosban halászni, korrupcióval érvényesülni, és olyan bandákat választunk meg vezetőkké, akik ezt lehetővé teszik…

3.    --- Milyen ország az, ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon?

4.    --- A politikai küzdelmeket a „rossz” és a „silány” millióféle arca vívja, és próbál a többi rossztól és főként a jótól elragadni egy-egy koncot, de ez békét és közjót nem eredményez soha…

5.    --- A politikai úttest közepén járnak a rendes emberek, a két széle meg a szélsőségeseké, söpörjön a söpredék!...

6.    --- A politikusok a legaljasabb, a legcsalóbb üzletemberek, mert szinte mindent ellopnak tőlünk, és cserébe csak a hamis önbecsülésünket kapjuk, ezt a lelki prostituáltat elégítik ki bennünk…

7.    --- Középen állni a politikai skálán nagyon megtisztelő és épp annyira életveszélyes is.

8.    --- Mikor értjük meg már végre, hogy nem a politikusokra kell haragudni, hanem saját magunkra! Aljas politikus mindig és mindenütt akad elég. A baj abból ered, hogy engedünk az uszításnak, a gyűlöletkeltésnek, a bűnbakképzésnek, a megosztásnak. Amióta létezik politika, csak ott tudott elaljasodni a hatalom, ahol ezt a közerkölcs, a közízlés megengedte.

9.    --- Minden vezetőnek vannak megbízói. A nagy államférfiaknak az egész nép és a nép legjobb hagyományai, tisztessége és a saját lelkiismerete a megbízója, de kiknek szolgál az a vezető, aki lerombolja az oktatást és a gazdaságot (a jövőt), az egészségügyet, a kulturális szolgáltatásokat (a jelent), az egész országot?

10.  --- Csupán szidalmazással, gyalázkodással semmire sem megyünk!

11.  --- Rossznak lenni jó, mondta az akkor ötéves kisfiunk. És sajnos, anyagilag is megéri, teszem hozzá most, a politikusok gazdagságát látva, bár nem irigyelve.

12.  --- A rivális politikai, vallási oldal szidalmazása az embereket a rivális oldaltól elrettentheti ugyan, de a saját táborunk iránti rokonszenvét csak akkor nyerhetjük el, ha érzik, látják, hogy harcolunk az ő érdekeikért, emberi jogaikért!

13. --- A másik politikai oldalon álló ember szívéhez az út nem a rivális politikai vagy vallási oldal szidalmazásán, hanem főként az illető ember (anyagi, emberi) megbecsülésén át vezet!

14. --- A szélsőséges pártokról tudjuk, hogy az emberi gyarlóságra, a rosszrakapható, uszítható emberi természetre hatnak és úgy érik el a sikereiket. És vajon a mérsékelt pártok mire hatnak --- az igazságérzetre, a lelkiismeretre, az emberi tisztességre? No, nem. ŐK IS a rosszrakapható emberi természetre hatnak, csak nem mennek el az uszításig. Hát akkor milyen alapon nézik le a szélsőséget? Mintha az egyik tolvaj azzal kérkedne: Nézzétek, milyen rendes ember vagyok én, mert csak a felét lopom el, csak fele annyira csapom be az embereket, mint a szélsőséges szomszéd!

15. --- Ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon, ott semmi jót ne várj!

16. --- Van-e annak értelme, ha vég nélkül panaszkodunk, sopánkodunk, szörnyűlködünk, gyűlölködünk, a címeres tolvajokat szidalmazzuk, a másik politikai oldalt hibáztatjuk, de mi magunk semmit nem teszünk a saját jövőnkért?

17. --- Kétféle módon lehet megbecsülést szerezni: a saját értékeink felmutatásával, vagy ezek híján a mások becsületének megbecsültségének az alacsonyításával, sározásával, szidalmazásával.

18.--- Akit minden oldalról szidnak, az van középen; és amiatt szidják, mert nem hajlik egyik politikai oldal felé sem, és kimondja az igazat.

19.--- Amíg a választók szinte mind a rossz úton járnak, addig vágyálom azt remélni, hogy a jó úton járó, tisztességes politikusokat fognak megválasztani.

91)   Populizmus: A populizmus uszít (megoszt), a demokratizmus megbékít (integrál, egyesít, megértésre, megegyezésre, kompromisszumra késztet).

A populizmus a szélsőséges közszereplők leggyakoribb politikai magatartása.

A populizmus azt jelenti szerintem, hogy a politikus nem az igazságot és a tisztességet (az erkölcsösséget) tartja követendőnek, hanem a választók kedvében akar járni mindenáron, a népszerűségét növeli bármilyen erkölcsi kompromisszum árán. A választóknak, és általában, az emberek egy részének azzal lehet a legjobban a kedvében járni, hogyha egyeseket kirekesztünk a közösségünkből, és különösen, ha bűnbakká tesszük őket.

A kirekesztés a hamis közösségi érzésükre hat (az ún. falka-ösztönükre), a bűnbakképzés pedig a hamis önbecsülésükre (az ún. rangsor-ösztönükre).

Egyes személyek vagy csoportok kirekesztésével kielégül a tömeg hamis közösségi érzése, tehát a hamis biztonság-érzete, míg a bűnbaknak tett személyeknél a tömeg tagjai erkölcsileg többnek érzik magukat, és így kielégül a kárörömük, a hamis önbecsülésük kényszere.

1.      --- A populizmus az ösztönös érzelmek erkölcsi kontroll és önmérséklet nélküli kiokádása. Családi hasonlattal élve a populizmus lényegében azonos az elkényeztetéssel.

92)   Rangsor-ösztön (Az önbecsülés ösztönös kényszere): Az az ösztönös késztetés, amely az egyént a közösségen belüli rangja, rangsorbéli helyezése folytonos javítására, a saját értékessége minél magasabb foka elérésére és közösségi elismertetésére kényszeríti. Az önbecsülését jogos, becsületes módon kielégíteni képes ember nem szorul rá a hamis önbecsülésbe való ösztönös beletörődésbe, de az ilyen ember olyan ritka, mint a fehér holló.

93)   Rasszizmus és a kirekesztés: A rasszizmus oka a legrövidebben az, hogy a hamis közösségi tudat (a rasszista kirekesztés kényszere) velünk születik, a minden emberre érvényes emberi természet része, és nem opcióként, hanem hatalmas erejű ösztönös kényszerként, amelyet fel lehet uszítani, szítani a szélsőségesek által. Rendes ember ellenáll ennek a kényszernek, és tartózkodik más emberek megalázásától, elítélésétől és kirekesztésétől; de sajnos a vad uszításnak a társadalom nem elhanyagolható része képtelen és nem is hajlandó ellenállni, és rasszista-kirekesztő, előítéletes gyűlölködő csőcselékké alacsonyul.

1.    --- Ha abból indulunk ki bármely megnyilvánulás láttán, hogy az elkövetője eleve olyan, hogy ilyeneket elkövet, na, akkor vagyunk rasszisták!

2.    --- Amikor a szélsőségesek kirekesztik pl. a színesbőrűeket, az kb. olyan, mintha a gyűszű akarná kirekeszteni a kondért… 

94)   Rosszravivő ösztönös késztetések: Az öncélú ösztönös öröm- és élvezetszerzési kényszer, az önámítás-képmutatás ösztönös kényszere és a hamis önbecsülés ösztönös kényszere. Az emberi ész és a kéjenc, élvhajhász természet megjelenéséig ez nem létezett.

1.    --- Rosszat kínjában tesz az ember, de ha teheti, minden ember jót cselekszik.

2.    --- Rossznak lenni jó, mondta az akkor ötéves kisfiunk. És sajnos, anyagilag is megéri, teszem hozzá most, a politikusok gazdagságát látva, bár nem irigyelve.

95)   Sátán: A keresztény vallás által alkotott jelképes személy, az erkölcstelenség és a gonoszság, a rosszaság jelképe. Valójában bűnbaknak hozták létre, hogy az emberi természet rosszravivő vonásai (a gyarlóság, a hamis önbecsülés) miatt elkövetett gazságainkért, rémtetteinkért legyen kit hibáztatnunk.

1.    --- Az emberben ott lakik az Isten is, és a sátán is. Az elsőt lelkiismeretnek, a másodikat erkölcsi esendőségnek, gyengeségnek hívják.

2.    --- Az emberiségnek az úgynevezett sátánra óriási szüksége van, mert annak a gonoszsága mellett minden ún. emberi gyarlóság eltörpül, a legtöbb ember a sátánhoz képest  kifejezetten erkölcsös és rokonszenves lény...

3.    --- Nincs kellemetlenebb, mint egy közelben lakó szent, mert hozzá képest sátánnak tűnünk; és nagyon jól jön egy igazán gonosz sátán, akihez képest valóságos szentek lehetünk.

4.    --- Sátánból önellátók vagyunk!...Az egy főre eső sátánkitermelésünk 100 %-os!

5.    --- Saját sátánja még a legszegényebb embernek is van, mindenkiben benne lakik… De saját szentje csak igen kevés embernek van… Csak a lelkileg leggazdagabb. legcsodálatosabb embereknek…

96)   Siker: valamilyen (az evolúció számára) hasznos tevékenységben elért eredmény.

97)   Szabadság: A szabadság nem külső feltételektől függ, hanem belső tudatállapot. Az az ember szabad, aki felismerte az erkölcsi szükségszerűséget és döntését szabad elhatározásából hozza meg, tehát akit sem szellemi, sem erkölcsi, sem fizikai vagy egyéb korlátozás nem akadályoz érdemben a döntésében. Az az ember szabad, aki felismeri az élet fennmaradása érdekeit, és belátja, hogy aszerint is kell döntenie. Aki alacsony szellemi vagy erkölcsi színvonala miatt vagy a tiszta tudatát befolyásoló behatástól akadályoztatva van a helyes út megtalálásánál, az nem szabad.

1.    --- A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Az ember azonban élőlény, és rá is vonatkoznak a természet, az élet fennmaradása követelményei.

2.    --- Az emberi életre is érvényes az élet legfőbb törvénye: az élet folytatódása törvénye. Ezért az emberi életnek is ezt kell szolgálnia. Az ember emiatt akkor lehet szabad, ha tudatosodott benne, hogyan szolgálhatja a soron következő döntésénél a legfőbb célt, tehát ha keresi és felismeri a legfőbb cél, az élet fennmaradása érdekei által meghatározott szükségszerűséget.

3.    --- Szabadság nélkül az élet kipusztul, mert az egyéni döntések szabadsága, végtelen sokrétűsége és ennek alkotó ereje nélkül nem jöhet létre közös, helyes döntés, amely pedig most már feltétlenül szükséges az élet továbbviteléhez.

4.     --- Az a szabad ember, aki a saját tulajdonságait, képességeit valósan, gyarló önszépítő önámítás nélkül képes megítélni és tisztában van a teljes élő természet iránti kötelezettségeinkkel is, hogy így tisztességes, az élet fennmaradását nem veszélyeztető döntéseket hozhasson. A szabadság és minden emberrel kapcsolatos fogalom csak az élet fennmaradásának a tükrében értelmezhető.

6.    --- Milliószor szabadabb az a pincebörtön mélyén a kivégzésére váró politikai elítélt, aki az általa felismert erkölcsi szükségszerűség szerint élt, mint a világ leghatalmasabb és leggazdagabb embere, aki aljas módon szerzett birodalma csúcsáról körbenéz...

7.    --- Az a szabad, aki tudatában van az élet fennmaradása mindenkori érdekeinek, tehát az erkölcsileg helyes döntés mibenlétének és annak a felismerésnek, szükségszerűségnek, hogy csakis ezt az utat választhatja. A szabadság tehát az erkölcsileg helyes viselkedéshez szükséges tájékozottságot jelenti. A döntés szabadsága (akaratszabadság) tehát erkölcsi értelemben nem, hanem csak a szó hétköznapi értelmében létezik, és csak alsóbb szinteken, mint a mozgás-szabadság, személyes szabadság, fizikai szabadság stb. A szabadság tehát a fölismert erkölcsi szükségszerűség, az evolúció, az élet fenntartása érdekeinek a felismerése.

9.    --- Az a szabad ember, aki hallgat a lelkiismeretére és nincs akadályozva abban, hogy engedelmeskedjen neki.

98)   Szánalom fogalma: A szánalom a szolidaritásból fakad. A szánalom a legfőbb erények közé tartozik, mert csak az tud mást megszánni, aki a saját maga szánalmasságát, hibáit, esendőségét is, legalább magában, elismeri.

99)   Szent fogalma: A szentek tudták, hogy az embereket erőszakkal nem lehet befolyásolni, hanem csakis békésen; a megértés, a meggyőzés és a példamutatás segítségével; és akiknek volt lelkierejük ezt így végre is hajtani, azokból vált szent. Jó esetben… Rossz esetben mártír…

100) Szeretet fogalma: az evolúcióval kapcsolatban a felebaráti szeretet merül föl leginkább. A felebaráti szeretet leginkább a falka-ösztön terméke, a fajon belüli összetartozást elősegítő legfőbb eszköz, a másik ember elfogadásán alapszik, az pedig a faji hasonlatosságokon, és ezen belül kiemelten annak az ösztönös felismerésén és elismerésén, hogy az emberi fajon belül mind ugyanazoknak az ösztönös kényszereknek a hatása alatt állunk, mind a jóravivő, mind a rosszravivő ösztönöket tekintve, ugyanazokat az előnyöket és hátrányokat kell megtapasztalnunk, ugyanazoknak az erkölcsi jellegű megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, így a sorsunk a lényeget tekintve azonos az összes többi emberével. Ezen alapszik az irgalom, a szánalom, de a szeretet is. A szeretet a másik ember, állat, növény, anyagi képződmény, eszme, általában: a szeretet tárgya feltétel nélküli elfogadása, és a szeretet a lelkiismerettel és az erkölccsel együtt a jóravivő ösztönös késztetéseinket alkotja. A szeretet képességét és a szeretetre való hajlamot, ösztönöztetést, késztetést is a gének adják tovább, mert minél többen egyesülnek (a szeretetben), annál biztosabb az ÉLET fennmaradása az egyén és közössége számára. A szeretet az élet fennmaradása egyik fő segítője.

1.    --- A szeretet a létfenntartó ösztönök egyik legbiztosabb támasza, mert a közösség biztonságot, sokkal nagyobb túlélési esélyt ad. A közösség kialakulásához el kell fogadnunk a másik embert, ez pedig, ha létrejön, maga a szeretet.

2.    --- Aki megérti és elfogadja, hogy minden emberi lénnyel vele születik az erkölcsi esendőség, a könnyebb út öncélú és elvtelen igénybevétele, az ösztöneink rosszra hajlamosító kényszerei, a bűnbeesésre való hajlam; akkor ezerszer könnyebben elfogad bárkit, tehát sokkal könnyebben tud bárkit szeretni, mert megérti, hogy mindannyian ugyanazokkal a bűnre kísértő kényszerekkel küzdünk, és így minden emberrel együtt tud érezni, és irgalommal, türelemmel lesz minden ember iránt.

3.    --- A szeretet a lelkek tömegvonzása, összetartó ereje.

4.    --- A szeretet a másik ember, állat, növény, anyagi képződmény feltétel nélküli elfogadása, és többek közt a lelkiismerettel együtt a jóravivő ösztönös késztetéseinkhez tartozik. A szeretet képességét és a szeretetre való hajlamot is a gének adják tovább, mert minél többen egyesülnek (a szeretetben), annál biztosabb az ÉLET fennmaradása az egyén és közössége számára. A szeretet az élet fennmaradása egyik fő segítője.

5.   --- A szeretet szerintem a falka-ösztön gyakorlati megnyilvánulása, és az evolúciós szempontból sokkal előnyösebb közösség-képzést hívatott elősegíteni.

101) Szélsőségek, szélsőségesek: A politikai szélsőjobb és szélsőbal. Minél szélsőségesebb egy személy vagy csoport, annál jellemzőbb rá, hogy a politikai hatalmat, a választók rokonszenvét és szavazatát uszítással szerzi meg.

1.    --- A szélsőségesek figyelmébe ajánlom: bírálni a rossz emberek is tudnak; segíteni csak a jó emberek szoktak.

2.    --- A szélsőségesekről szóló aforizmákon tapasztalataim szerint a legjobban a szélsőségesek mulatnak, mert ugye ez aztán őket nem érinti…

3.    --- Ha egy szélsőséges lenézi a rendes embert, az olyan, mintha a gyűszű lenézné a kondért…

4.    --- Szélsőségessel nem érdemes szóba állni, mert összehord sok aljasságot, gyűlölködik, végül téged vádol aljassággal és gyűlölködéssel.

5.    ---  A szélsőjobb és a szélsőbal helyett az alsójobbot és az alsóbalt kellene használni, mert ezek nemcsak távolabb, de sokkal-sokkal lejjebb is vannak a középtől…

102) Szép, a szépség: szép az, aki (vagy ami) életképes, és az élet fennmaradása szempontjából hasznos. Tehát másként: szép az, ami vagy aki az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából értékes. Egy szép nő azért tetszik, mert aki szép, az egészséges, és így életképes utódokat tud szülni, ami kétségtelenül a legkedvezőbb az élet fennmaradása céljából. A nagyobb kebel nyilván azért tetszik jobban a kicsinél, mert jobban tudja táplálni a csecsemőt; a szélesebb csípő amiatt, mert nyilvánvalóan sokkal alkalmasabb a magzat kihordására, mint egy keskeny csípő; a széles vállú, izmos férfi sokkal életképesebb, mint a szerényebb testű riválisai… Egy szép tárgy pedig általában hasznos és célszerű, és emiatt tetszik. A művészeti alkotás azért tetszik, mert az igazat mondja ki vagy mutatja meg, és ennél mi lehet fontosabb az élet fennmaradása céljából?

1.    --- Szép az, ami (aki) hasznos és életképes az ÉLET, az evolúció számára.

2.    --- Mivel az érték fogalma is szerintem az evolúció számára fennálló hasznossággal kapcsolatos, emiatt akár azt is írhatnám, hogy „szép az, aki (ami) értékes az élet fennmaradása szempontjából”

103) Szolidaritás: Az emberi faj tartós túlélése egyik fő feltétele az összes ember szolidaritása, segítőkészsége, áldozatkészsége az összes többi ember, az emberi faj iránt.

1.    --- Egy biztos: Mivel ember az embert, nép a népet, vallás a vallást stb. tartósan nem győzheti le (hiszen az emberi elme lakozik mindenkiben), legfeljebb az ingát átmenetileg saját maga felé lendítheti ki, így nem a konfrontáció, hanem a szolidaritás a megoldás!

2.    --- Ha majd egyszer nem egymás ellen küzdünk, hanem vállvetve az egész emberiség boldogulásáért, akkor mondhatjuk, hogy ez már a Kánaán!

3.    --- A szolidaritás létkérdéssé vált az emberiség számára!

104) Tartás az értékrendünkhöz való ragaszkodást, annak a betartását jelenti. Az ún. „emberi tartás” az erkölcsösség megnyilvánulása. Ha nem az erkölcsösséghez igazodik, akkor a tartás csak a képmutatás egy fajtája!

105) Társadalmi egyenlőség: A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, milyen is a valódi természetünk, és a legnagyobb érték a közösség érdekeiért folytatott áldozathozatal lesz. Ma a társadalmi egyenlőség a gyakorlatban még legjobban a demokráciában valósul meg, de itt is messze elmarad az ideálistól.

106) Társadalmi „-izmusok”, eszmei irányzatok: az „izmus” a hasonlóan gondolkodó vagy cselekvő emberek társadalmi csoportja egységes szellemi tevékenységét, szokásait és törekvéseit jelenti. Az „izmusok” kiváló bűnbakok a mai társadalmi képmutatás számára, megszemélyesített társadalmi bűnbak pl. „a gyermekbűnözés”, „az alkoholizmus”, „a kábítószerezés”,  a kommunizmus, a nácizmus, a liberalizmus, a baloldal, a jobboldal; tehát eszmei irányzatok, bármely társadalmi tevékenység vagy jelenség megnevezésére, melyek alkalmasak bűnbaknak.

107) Társadalmi norma: Társadalmi normákra avégett van szükség, hogy az adott helyen és időben az egyéni hamisságokból kialakult eredő hamisságokhoz alkalmazkodva, a társadalom működőképes maradhasson. Ha nem uralkodna az emberi társadalomban eleve a hamisság, nem lenne szükség „társadalmi normákra”, hiszen mindenki eleve a helyes úton járna.

1.    --- Ha valaki betartja az ún „társadalmi normákat”, már eleve rendes embernek minősül, ez érthető, hiszen a rendezőelveket a nagy többség határozza meg. Így tehát teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen annyi rendes, normális ember van…

108) Tudomány: A tudomány hozza létre az emberiség létszámnövekedése miatt szükséges nagyobb erőforrásokat. Az efölötti tevékenysége az emberi negatívumok kielégítését szolgálja (lustaság, fényűzés, hívalkodás, agresszió stb.)

--- A tudós ész nélkül, a művész jellem nélkül mit sem ér… De azért a tudós jellem nélkül és a művész ész nélkül is jól elboldogul…

--- A tudomány eredményei előbb-utóbb a haditechnikát szolgálják, így a tudomány erkölcs nélkül semmit nem ér.

109) Társadalmi bűnbak-képzés: Az ösztönös kirekesztés, rasszizmus, uszítás számára bűnbakok kellenek, ehhez az uszítók egy-egy társadalmi csoportot szemelnek ki és tesznek meg bűnbaknak. Lásd: az előző szócikknél, az -„izmus”-oknál! A társadalmi bűnbakképzés az egyik legkárosabb és legaljasabb társadalmi jelenség.

110) Terrorizmus: Aki a terrorizmust kárhoztatja, az végülis arról is eltereli a figyelmet, ami a terrorizmust létrehozza, az erős országok hatalmas bűneiről, tehát csupán bűnbakot képez! Álságos, hazug, képmutató viselkedés az, hogy az erős ország állampolgáraként élvezem annak a hasznát, hogy az országom letiporja a gyengébb országokat, és amikor jön onnan a terrorista és robbant, akkor fel vagyok háborodva, hogy micsoda aljasság! Az! De az is az, amit az erős országok művelnek a gyengékkel! És nem a gyengék kezdték! Mindig az erősebb kutya kezd barátságtalankodni! A globális szolidaritás az egyetlen kiút, és ebbe nem fér bele az, hogy az erősebb ország kizsákmányolja a gyengébbet! Ha a globális szolidaritás kellő szintre emelkedik, a terrorizmus meg fog szűnni.

111) Transzcendencia: Immanuel Kant ezt írja: ’Immanenseknek nevezzük azokat az elveket, melyek alkalmazása teljességgel a lehetséges tapasztalat korlátain belül marad, transzcendenseknek pedig azokat, melyek a kategóriákat áthágják.’

Transzcendensnek neveztük tehát eddig az olyan jelenségeket, dolgokat, személyeket stb, amelyeket a biológia, a mindennapi tapasztalat felől, azon belülről nem lehetett megmagyarázni, megérteni.

Szerintem amiatt érezzük a valóságon túlinak, megfoghatatlannak, titokzatosnak stb. a transzcendens jelenségeket, hatásokat, mert eddig nem tudtuk, honnan erednek, mi a céljuk, hogyan működnek és egyáltalán: mi a csudák ezek, hiszen a közelmúltig igen keveset tudtunk a genetikáról, az öröklődésről, az életfenntartó ösztönökről.

A transzcendencia meghatározásáról a Kanttól és a filozófiai irodalomban olvasható egyéb ismertetésekkel szemben igen nagy valószínűséggel a genetikai örökítőanyagunkból eredő életfenntartó evolúciós ösztöneinkkel megmagyarázhatók mindazok a jelenségek, késztetések és értelmezések, amelyeket eddig „a lehetséges tapasztalat korlátain belülről” nem lehetett megmagyarázni.

A transzcendencia fogalmát tehát a szó „természetfölötti” értelmében használni tovább nem lehet, mert immáron az életfenntartási ösztönök késztetéseivel megmagyarázható a fogalom és annak a hatása, tehát egyszerű, biológiailag jól értelmezhető fogalmakkal megértethető a fogalom jelentése.

A „transzcendencia” minden bizonnyal akkor lép fel az emberi gondolkodással, érzésekkel kapcsolatban, amikor az életfenntartó ösztöneink sugallatait érzékeljük. Ezek a sugallatok sokszor a kényszer erejével lépnek föl, sokszor valóban csak sugallatként, enyhe befolyásként érzékeljük őket. Az ösztönök késztetései nyilván annál erősebbek, minél fontosabb az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából a tárgy, amellyel kapcsolatban éreztetik a hatásukat.

A transzcendencia tehát szerintem nyilvánvalóan azonos az életfenntartó ösztöneinkkel, azok hatásával, és nem "anyagon túli", "képzeletbéli", szellemi képződmény, hanem a biológiai lényünk szerves része.

112) Unalom fogalma: Az ember olyannak alakult ki, hogy általában kimondható, hogy amikor jól érezzük magunkat, tehát jó a lelkiismeretünk, akkor hasznosak vagyunk a létfenntartás számára, tehát egyben erkölcsösek is; míg ha bármi miatt rossz a hangulatunk (ami lényegében a rossz lelkiismeretet is jelenti), akkor az azt jelzi, hogy haszontalanul telik az időnk, vagy kudarcot élünk át (amit ki kell javítanunk mielőbb), vagy pedig betegek vagyunk, bár a betegségre is igaz, hogy létfenntartási szempontból haszont

alan (sőt, veszélyes) állapot (Ez az alapja a hipochondriának is, mert erkölcsi kibúvót jelent valamilyen kötelezettség elvégzése alól, mondván: "nem tud dolgozni (vagy tisztességesen viselkedni, dönteni stb.) szegény, hiszen beteg!"...). A nehézségek általában a létfenntartás számára hasznos feladatok végrehajtásánál lépnek fel. A jó lelkiismeret pedig azt nyugtázza, hogy ezeket a feladatokat, nehézségeket felvállaltuk és végrehajtottuk, megoldottuk. Ha tehát nincsenek éppen nehézségeink, akkor kibújtunk a kötelezettségeink alól (ami tisztességtelen), és ez rossz lelkiismeretet okoz, az unalom pedig ugyanezt jelenti, tehát azt, hogy éppen menekülőben vagyunk a kötelezettségek elől. Az unalom tehát erkölcstelen, mert a létfenntartás számára előnyös (tehát hasznos) tennivaló mindig akad, csak annak nincs, aki szándékosan nem vesz róluk tudomást. Kivéve, ha valaki önhibáján kívül nem jut hasznos elfoglaltsághoz.

113) Uszítás: A rosszravivő ösztönök (az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszer, az önámítási-képmutatási kényszer és a hamis önbecsülés kényszere) erejével vissza lehet élni, úgy, hogy az uszító veszélyt jelez, és segítségül hívja az embereket. Ekkor a rosszravivő ösztöneink káros hatása miatt a rendes létfenntartó ösztöneink rendellenesen kezdenek működni. Így eredményez a falka-ösztönünk (a közösségi ösztönünk) pl. kirekesztési késztetést, a rangsor-ösztönünk (az önbecsülési kényszerünk) pedig pl. bűnbakképzési kényszert és rasszizmust. A kikiáltott veszély persze hamis, de az embereket ezen az aljas módon a szélsőségesek mégis saját maguk mellé tudják állítani. A rosszravivő ösztönök mindenkiben ott vannak, velünk születnek, és csak a legerősebb jellemű emberek képesek ellenállni a kártevésüknek.

114) Vallás: A vallások érzelmi hatalma egyrészt azon alapszik, hogy az emberek a lelkiismeretük ellenére elkövetett cselekedeteik bűnössége alól feloldozást akarnak, hogy megszűntethessék a lelkiismeretük, mint az egyik legfőbb létfenntartó ösztönünk által keltett szorongást; másrészt a tudattal rendelkező embernél immár létező halálfélelem ellen nagyon hatásos a túlvilági újjászületés ígérete.

A vallás megadja továbbá a falka-ösztön, a közösséghez tartozás ösztöne kielégítésével járó lelki biztonságot, melyet a vallás többi követője lelki síkon és a rítusok alkalmával a velük megvalósuló személyes együttlét biztosít. A vallási előírások és az isteni parancsolatok pedig - nem véletlenül! - egybeesnek a létfenntartás igényeivel, hiszen ezeket az igényeket a lelkiismeretünk közli, mert a vallás a lelkiismeretünk előírásai, mint eszme (idea) kivetülése, megvalósulása a társadalomban, és így könnyen beláthatóan ugyanaz a szerepe a vallásnak és az istenségnek, mint a lelkiismeretnek, vagyis a létfenntartás segítése.

--- Olyan bolygón, ahol vagy tucatnyi világvallás – tehát számos, magáról a teljességet terjesztő eszmetan létezik -  hogyan lehetne komolyan venni a metafizikát?És ha mégis, akkor tessék elárulni, melyik vallás az igazi? És a többi vallás hívei mind a pokolba kerülnek?

Harcz László

2018. 01. 15.